Öt kölyke született az anyakutyának. Egyet megtartottak, négyet meghirdettek két hónapos korukban.
El is vitték mind a négy kutyát, köztük Kárloszt is.
Az elvitel ellen tiltakozó kölyköt megsimogatták a gazdák és búcsúként nyugtatgatták:
- Ne félj, Kárlosz, jó dolgod lesz!
Aztán Kárlosz pár hónap múlva elszökött új otthonából. Kiment a főútra, ahol egy furgon elgázolta. Nem halt meg a helyszínen, de többet nem tudott mozdulni, csak nyűszített fájdalmában.
Az új gazdák csak egy óra múlva vették észre, hogy a kutya nincs a kertben. Elmentek keresni, megtalálták a szenvedő állatot. A családnak nem volt autója, nem tudták elszállítani orvoshoz, így ismét időt vesztettek, míg sikerült kihívni egy állatorvost. A kutya már alig nyűszített, majdnem komában volt. Már csak az eutanázia és a temetés maradt.
Mégsem lett jó dolga Kárlosznak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.