Meghalt Andrassew Iván, az egyik liberális ikonember.

Egy időben még vitázgattam is vele a neten, személyesen nem ismertem. 

Ő még a keményvonalas, fanatikus liberális nemzedék frontharcosa volt, aki abban hitt, hogy a cél szentesíti az eszközöket, azaz a liberális értékrend terjesztéséhez minden eszköz megengedett: az antidemokratizmus, a cenzúra, a pluralizmus és a másság elnyomása.

Sajnos képtelen vagyok elfelejteni Andrassew életének mélypontját, mert közvetlenül is érintett voltam benne. Ez az 1999-es év, amikor az Internettó nevű akkoriban legnépszerűbb magyar honlap agóniájának közvetlen szereplői lettünk mind a kettőn: ő mint a honlap utolsó főszerkesztője, én meg mint az egyik legaktívabb hozzászóló. Andrassew a hirtelen kapott teljhatalmat igazi diktátorként kezdte használni: az akkoriban legnépszerűbb magyar netes vitafórumot gyakorlatilag kivégezte azzal, hogy minden neki nem tetsző hozzászólást rendszeresen törölt, olyan módon, hogy arra még a NolBlog és a blog.hu mai legcenzorabb mentalitású blogírói sem mernének vetemedni.

Ne feledjük: akkoriban még nem létezett a mai blogvilág, azaz akkoriban még a fórumok voltak a legnagyobb színterei a  demokratikus és szabad véleménynyilvánításnak. Ma már a fórumok jelentéktelenné válták (lásd az Index főoldalát, ahonnan NINCS közvetlen link ma már az Index fórumára), de ez akkor nem így volt. Így a legnagyobb vitafórum elleni támadás súlyos csapás volt a szólásszabadságra.

Andrassew alig párhónapos tevékenysége bemutatta milyen lenne az internet, ha az liberális megmondóemberek irányítása alatt állna. Tulajdonképpen ezzel hasznos tevékenységet tett: sokakat kijózanított. Rám is hatott ez: bár liberális nem vagyok nagyjából 1995 óta, sokáig még azt hittem, a liberálisok toleránsabb emberek akkor is, ha nincs igazuk. A fenti internettós szerkesztői ámokfutás volt az egyik hatás, mely meggyőzött: tévedek.

Andrassew álma egy olyan Magyarország volt, ahol az átlagember liberális értékrendű, s az ország Nyugat-Európa szerves része.  Hitte, hogy ez a természetes fejlődés rendje, s valójában minden ember ezt szeretné, ha kellő ismeretekkel rendelkezne. Népszerű liberális tévhit ez, mely szerint a liberalizmus nem egy eszmerendszer, hanem a „természetes jó” szinonímája.

Hála Istennek, Andrassew álma nem valósult meg.

Egyszer egyébként azt írta nekem, hogy az egyik nagyszülője bolgár vagy bolgár származású volt.

Most már nem számít semmi. Nyugodjon békében.