Bulgária népszámlálási adatait nézve az ember furcsaságot lát.

Íme az adatok. Ahol zöld van, az azt jelenti, hogy abban az évben az illető nemzetiséget nem lehetett megjelölni, így annak az adatai csak mint az “egyéb” része szerepelnek.

1900 előtt is volt népszámlálás az országban, azonban akkor nem volt nemzetiségre utaló kérdés. Úgyszintén nem volt ilyen kérdés az 1985. évi népszámláláson, természetesen politikai okokból: ez volt a török kisebbségi elleni politika időszaka. Ebben az időszakban a törökök hivatalosan “elfelejtett bolgár” identitásúaknak minősültek, akiknek folyamatban van “újjászületésük”.

Az adatok teljesen logikusak, s megvan mindegyikre a történelmi magyarázat.

A bolgárok 77 %-ról felmennek 91 %-ra, majd visszaesnek 85 %-ra. A magyarázat: a természetes asszimiláció a kisebbségeknél, majd a kommunizmus bukása után a nagyobb kivándorlási és alacsonyabb szülésszám a bolgároknál.

A törökök14 %-ról 9 %-ra esnek vissza. A magyarázat: 3-szor kivándorlási hullám náluk, a balkáni háborúk után, a II. vh. után és a 80-as évekbeli kényszerkivándorlás.

A cigányok megduplázásának oka a sokkal nagyobb természetes szaporulat.

A románok drasztikus csökkenésének oka a lakosságcsere a két ország között 1940-ben, valamint a természetes asszimiláció. A görögök esetében ugyanez a helyzet: a kényszerített lakosságcsere az I. vh. után a fő ok.

A zsidóknál a II. vh. után a népesség 90 %-a kivándorolt Izraelbe.

A kislétszámú kisebbségeknél pedig az ok a természetes asszimiláció.

De van egy furcsa adat: a macedón kisebbség. Megjelenik hirtelen a semmiből 1946-ban, azonnal 170 ezres létszámban, aztán még nő is, majd 1965-re már csak 10 ezren vannak, mára pedig 2 ezres a létszám. Hasonló adatot eddig csak egy másik országban, Csehországban láttam, a morva kisebbségnél: az 1991-es népszámláson még 1,4 millióan (!) vannak a morvák, 10 év múlva már csak 400 ezren – azaz 10 év alatt eltűnt 1 millió morva, miközben nem történt semmi, ami ezt indokolná.

A magyarázat természetesen ugyanaz, mint a morváknál: ilyen nemzetiség a valóságban nem létezik, ez csupán egy másik etnikum része – Csehországban a cseheké, Bulgáriában meg a bolgároké. Így az illető lakosság szabadon változtat önbevallásán, az identitásban való változás nélkül.

Bulgáriában a 40-es évek második felében egészen az 50-es évek végéig állami politika volt a macedónosítás, kb. ugyanazzal az abszurd érvvel, mint a 80-as években a törökök bolgárosítása: a Párt szerint Macedónia Bulgárához tartozó részén valójában macedónok élnek, akik tévedésből bolgárnak mondják magukat, így fel kell világosítani őket “igazi” nemzetiségükről.

A fő elsősorban külpolitikai volt: Dimitrov igyekezett Sztálin mellett Titóval is barátságban lenni. Dimitrov halála és a jugoszláv-szovjet szakítás után a macedónosítás lassan lekerült a napirendről, míg végül a 60-as években Bulgária hivatalosan is visszatért a háború előtti álláspontra a macedónkérdésben: azaz macedónok nem léteznek. Ma már csak 2 ezer macedón van Bulgáriában, azok akik valamilyen okból tényleg macedónnak mondják magukat.