Bulgária óvatos az I. vh. kirobbanásakor. Ennek oka az 1913-ben elszenvedett vereség a balkáni háborúkban. Mind az elit, mind a közvélemény fél egy újabb háborútól, attól tartva, hogy abban az ország ismét a vesztes oldalra kerülhet.

Azonban mindez nem feledteti a megoldatlan kérdéseket, többek között a külföldön maradt bolgár többségű területek kérdését.

A bolgár politikai pártok 3 részre oszthatók ebben az időszakban:

• a németpártiakra, akik a Központi Hatalmakat szeretnék támogatni,
• az oroszpártiakra, akik az Antanttal szimpatizálnak,
• s a radikális baloldaliakra (a kisebbik kommunista pártra, s a nagyobb parasztpártra), akik urópikus elméleteket hirdetnek (Balkáni Únió, azaz a balkáni országok egyetlen országban való egyesítése), emelett pacifisták, azaz nem támogatják egyik tábort sem.

Kezdetben az ország semlegességenek álláspontja tűnik a többségi véleménynek, ennek lényege, hogy nem szabad megkockáztatni az ország belépését a háborúba, amíg nem lesz nyilvánvaló melyik oldal esélyes a nyerésre.

Bulgária  és a környező államok a I. vh. előtt

A balkáni háború után a németpárti liberálisok gyakorlatilag választási csalással szereznek parlamenti többséget: a balkáni háborúk során megszerzett területeken élő, állampolgárság nélküli muszlim lakosság számára is lehetővé teszik a szavazást, s közben pedig lehetetlenné teszik ezeken az új területeken a választási kampányt a kormányt ellenző pártok számára.

De a németbarát kormány is semlegességet hirdet a háború kirobbanásakor. A közvetlen feladat a pénzügyi csőd elkerülése volt, mivel Bulgária köteles volt kompenzációt fizetni a balkáni háborúkban nyertes államoknak. Az Antant-érdekeltségbe tartozó bankok csak kedvezőtlen feltételekkel voltak hajlandók hitelezni a bolgár kormánynak, mivel nem szerették volna erősíteni a semleges, de közismertelen németbarát bolgár kormányt. Végül osztrák és német bankok adtak kedvezőbb feltételekkel hitelt. Ez erősítette az orientációt a Központi Hatalmak felé, de még mindig nem jelentette az ország bekapcsolódását a háborúba.

A környező országok közül csak Törökország csatlakozott azonnal a háborúhoz, még 1914 augusztusában, a Központi Hatalmak oldalán. Románia 1916 augusztusáig semleges maradt a háborúban, Görögország csak 1917 júniusában lépett be a háborúba, mindkét ország az Antant oldalán. Szerbia pedig természetesen kezdettől az Antant oldalán állt, hiszen a Szerbia elleni osztrák-magyar hadüzenettel kezdődött az egész világháború.

Bulgária csak 15 hónappal a háború kirobbanása után kapcsolódik be a háborúba, a Központi Hatalmak oldalán.

Ennek közvetlen oka sokrétű. Mind a két tábor igyekezett Bulgáriát a maga oldalára állítani. Az Antant azonban nem tudott komoly ajánlatot tenni, hiszen a vele szövetséges Szerbia területéből nem adhatott Bulgáriának, s a semleges Románia és Görögország rovására sem ígérhetett semmit, hiszen ezzel ezt a két országot az ellenséges tábor karjaiba taszította volna. Így a Antant egyetlen javaslata az volt, hogy Bulgária egyedül támadja meg Törökországot és csatolja magához a török területeket egészen az 1878. márciusi orosz-török békeszerződésben meghatározott vonalig.

Ezzel szemben a Központi Hatalmak megígérték a bolgár revíziós igények támogatását mind Görögországgal, mind Romániával, mind Szerbiával szemben, sőt rávették Törökországot, hogy adjon át Bulgáriának 2 ezer négyzetkilométernyi területet a bolgár-görög-török határ vidékén, baráti gesztusként.

német propaganda képeslap, Ferdinánd cárral, valamint a bolgár parlament és a hadügyminisztérium épületével

A bolgár hadbalépést erősítették a Központi Hatalmak sikerei a háború első szakaszában, a bolgár közvelemény úgy érezte, korabeli szóhasználattal, hogy az ország „lekési a vonatot”, ha tovább habozik, s ezzel elszalasztja a revízió megvalósítását. Azaz a háborúba lépés a Központi Hatalmas oldalán végül 1915 októberében széles támogatottságot élvezett.

A bolgár hadsereg először Szerbia ellen indul meg, két irányban: nyugati iránybanMacedónia szerb része ellen, s északnyugati irányban Niš felé.

Oroszország hadat üzen Bulgáriának, de komolyabb harci cselekmények nem történnek azon kívül, hogy az orosz haditengerészet lőni kezdi Várnát.

A macedóniai bolgár hadsereg önálló volt, míg az északnyugati irányban harcoló bolgár hadsereg a német főparancsnokság alatt álló erőknek alárendelten működött.

Az északnyugati hadtest feladata a német és az osztrák-magyar erőkkel együtt a szerb ellenállás letörése volt, míg a macedóniai hadtest azt akarta elérni, hogy a szerb erők ne kaphassanak erősítést az Észak-Görögországban lévő francia haderőtől. Mindkét cél elérése sikerült alig másfél hónap alatt.

korabeli magyar propaganda képeslap

Az október végén Szerbiába behatoló francia hadsereget a bolgár erők megvertéknovember közepén, azok kénytelenek voltak visszavonulni görög területre. Maga Görögország semleges volt, de Thesszalonikiban partra szálltak francia és brit csapatok Szerbiát segítendő. Ebben az időben a görög király és a görög kormány nyílt konfliktusban álltak egymással: míg a király és hívei a szigorú semlegesség mellett álltak, addig a kormányzat és hívei Antant-pártiak voltak. Így történt meg az, hogy a kormány, függetlenül a királytól, behívta a brit és a francia csapatokat, amit viszont a király a görög szuverenitás megsértéseként értékelt. Németország és Ausztria-Magyarország a brit és francia csapatokat jelenlétét görög területen úgy tekintették, hogy azok a legitím görög vezetés akarata ellenére vannak ott, így nem tekintették Görögországot ellenséges államnak. A bolgár hadvezetés javasolta a görög területre való behatolást, a franciák megsemmisítése céljából, de ez ellen a német hadvezetés vétót emelt, ugyanis Németország szerette volna megnyerni szövetségesként Görögországot, ami lehetetlen lett volna, ha a Központi Hatalmak támadást intéznek görög terület ellen. Decemberben ugyanez megismétlődött a brit csapatokkal is, akik szintén behatoltak szerb területre, de vereséget szenvedtek a bolgároktól, ami után ők is visszavonultak Görögországba.

Szintén hibás döntésnek bizonyult a Központi Hatalmak azon elmélete, hogy akapituláló Szerbia hadseregét felesleges fogolytáborba internálni, mert a demorizált csapatok önmaguktól felbomlanak. A valóságban a szerb hadsereg harci morálja magas maradt a vereség ellenére, s szervezetten sikerült eljutniuk az albán tengerpartra, majd onnan Korfura, ahonnan már a következő évben át lettek csoportosítva Thesszalonikibe, ahol aztán komoly szerepet játszottak az Antant dél-balkáni győzelmében 1918-ban.

német propaganda képeslap, a 4 uralkodó: Németország, Ausztria-Magyarország, Törökország, Bulgária

A bolgár csapatok szerepe 1916 augusztusában lett ismét fontos. Ekkor a Thesszalonikiben állomásozó francia és szerb csapatok támadást terveznek Bulgária ellen, amiről a német hadvezetés kémein keresztül tájékoztatást kapott, így megelőző csapás indul. A harc decemberig tart, egyik fél sem képes meghatározó győzelmet elérni, az eredmény gyakorlatilag a frontvonal stabilizálása.

Egy mellékes esemény: 1916-ban Bulgária áttér a gregoriánus naptárra. 1916. március 31. után április 14. következik. Mivel a Bolgár Ortodox Egyház egészen 1968-ig marad a juliánus naptárnál, így 1916-1967 között a Karácsony Bulgáriában a polgári naptár szerinti január 7-re esik.

Ezzel párhuzamosan Románia belép a háborúba, mivel az orosz-német fronton való jelentős orosz győzelmeket látva elérkezettnek látja az időt Erdély megtámadására. Válaszként Bulgária megtámadja délről Romániát, s elfoglalja egész Dobrudzsát: a terület déli része Bulgária része lesz, míg az északi részen közös bolgár-német-török katonai közigazgatás kerül bevezetésre a háború végéig. Románia decemberben kapitulál.

A katonai helyzet stabil marad a következő másfál év során. 1917-ben Oroszországkilép a háborúból, majd 1918 májusában Románia szintén különbékét köt a Központi Hatalmakkal. Ellenkező irányú lépés, hogy Görögország 1917 júniusában belép a háborúba az Antant oldalán. Természetesen a döntő momentum az USA belépése a háborúba az Antant oldalán 1917 áprilisában, mely végül győzelemre vezeti az Antant- szövetséget.

A cár, látván, hogy az Antant erők győzelme várható, júniusban leváltja a liberális kormányt, helyére Antant-párti kormányt nevez ki, melyben szociáldemokrata és agrárpárti miniszterek is részt vesznek.

A bolgár hadsereg eközben sikeresen tartja pozíciót, még 1918 szeptemberében is képes győzelmet aratni a brit és görög erőkön. Az első komoly Antant-győzelem a bolgár hadsereg ellen szeptember végén történik, Macedóniában. A vesztes bolgár katonák között felkelés alakul ki, kb. 8 ezer katona elhagyja a frontot és megindul Szófia felé. Szófiától nyugatra Radomirben az összegyűlnek katonák, ott az agrárpárt vezetőjeAlekszandar Sztambolijszki, akit a kormány azért küld a helyszínre, hogy visszairányítsa a fellázadt katonákat a frontra hamarosan a felkelés élére áll, ami után a felkelők kikiáltják a köztársaságot, s követelik a háború felelőseinek megbüntetését. A felkelést a bolgár hadsereg kormányhű egységei és német csapatok verik le.

A polgárháborús helyzet arra készteti a bolgár vezetést, hogy szeptember 29-én tűzszünetet kérjen az Antant-hatalmoktól. A megállapodás értelmében Bulgária köteles visszavonulni minden a háború során elfoglalt területről, s engedni az ország megszállását francia és brit erők által. Vállalva a felelősséget a kialakult helyzetért Ferdinánd cár október 3-án lemond a trónról fia, a 26 éves Borisz javára, s önkéntes száműzetésbe vonul, először Magyarországra megy – Murányalján volt birtoka, a mai Szlovákia területén -, majd onnan Coburgba, Németországba távozik, ahol haláláig (1948) él, azaz öt évvel túléli Boriszt.

Ferdinánd cár sírja Coburgban

Bulgária tehát elveszti a háborút ismét. Háború előtti területeihez képes további területeket veszít: Szerbia 4 kisebb határmenti területet kap, s a gazdaságilag legsúlyosabb veszteség Görögország javára egész Nyugat-Trákia elvesztése, mellyel megszűnik Bulgária kijárata az Égei-tengerre. Ez a határvonal egyezik Bulgária mai határaival, leszámítva Dobrudzsát, melynek a déli sávját az ország sikeresen visszaszerzi Romániától 1940-ben, s meg is tartja azt sikeresen a II. vh. után.

Bulgária  és a környező államok az I. vh. után

*

színek jelzése:

piros vonal – jelenlegi országhatárok

kék vonal – Bulgária határa a San Stefano-i békeszerződés szerint