A kommunista Kelet-Európában a rendszerváltás 2 féle módon zajlott le.

A centrumhoz közelebb civilizáltabb módon, a távolabbi vidéken vadabbul.

A két módra jó példa Magyarország és Bulgária.

A magyar rendszerváltás teljesen rendezett volt. Minden elő volt készítve, alapos tervek voltak, a nép szinte észre se vette az egészet: még nagy tüntetések se igen voltak, s amikor voltak, azok jólfésült, alaposan ellenőrzött, teljesen békés tüntetések voltak, valójában nem is igazi tüntetések, hanem amolyan tömeges félállami megemlékezések. A politika gyorsan rutin lett, semmi egzotikum nem jelent meg. A gazdasági változások is rendezetten zajlottak. A legvadabb infláció sem haladta meg a 40 %-ot. Pozitívum: a bűnözés nem növekedett meg, a hatalom ezt sosem engedte meg. Nagyon gyorsan, nagyon szervezetten minden tulajdon át lett adva nyugati tőkéseknek.

Bulgária más tészta. Bulgáriában egymást érték a tüntetések, sokszor erőszakosak is voltak ezek, a bolgár parlament épülete többször is meg lett támadva. Több száz párt alakult, a politikusok jöttek-mentek. A gazdaság pedig kétszer is teljes káoszba merült, az infláció két ízben is meghaladta az éves 500 %-os szintet. S mindez társult hatalmas bűnözéssel: a legkisebb vállalkozásoktól is védelmi pénzt szedtek maffiák, nem volt ritka a robbantás, sőt a gyilkosság sem. A bűnözés és a politika sokáig össze volt fonódva, s nem csak a fehérgallérops bűnözés (az nyugaton is része a politikának), hanem az igazi, erőszakos, durva bűnözés is. Tíz év kellett, míg nyugalom és stabilitás lett, míg az ország átadott mindent a nyugati tőkéseknek.

Szóval kétféle úton ugyanaz az eredmény.