Manapság Bulgáriában sok szó esik a 20 évvel ezelőtti eseményekről.

1995 januárjában Bulgáriában a választások után hatalomra került mint miniszterelnök az ex-kommunista szocialista párt balszárnyához tartozó Zsan Videnov (Bulgária legfiatalabb kormányfője, akkor 35 éves volt), A kormány keveset tett, ezt tagadni kár, gyakorlatilag a kormányt a saját pártjának belső ellenzéke bénította meg, az újgazdag oligarchákkal szövetségben (ez a gazdag réteg - ahogy más kelet-európai országokban - Bulgáriában is elsősorban és túlnyomóan a volt kommunista párthoz tartozó személyekből lett a rendszerváltozás után).

Az első csapás a gabonahiány volt. A már magántulajdonban lévő gabonaipar vezető cégei minden gabonát eladtak külföldre, ami miatt az országban kenyérhiány állt elő. Bár a kormány exporttilalmat rendelt el, késő volt. A kenyér ára drasztikusan felment, ami miatt mindenki a kormányt hibáztatta.

De az igazi csapás külföldről jött. A kormány befagyasztotta a korábbi kormány NATO-csatlakozási terveit, semlegességről és balkáni szövetségről kezdett beszélni. Majd a gazdaságpolitikában is olyat mondott a kormány, amit nem kellett volna: azt mondta, hogy nem kell feltétlenül privatizálni a teljes állami tulajdont. A nyugat válasza drasztikus lett: a nyugati bankok klubja nem volt hajlandó megállapodni a bolgár külső államadóság átütemezéséről, majd az ING Bank elkezdett a bolgár leva ellen dolgozni. Az eredmény hamar meg is lett: 1995 elején, a kormány beiktatásakor egy dollár még 67 levát ért, 1996 áprilisában már 100 levát, s innen beindult a második bolgár hiperinfláció - augusztusban az árfolyam 200 lett, novemberben 300, decemberben 500, a  kormány bukásakor már 2400. (Ideiglenesen felment 3000-re is az árfolyam 1997 januárjában.)

1996 őszén megindultak a tömegtüntetések egész Bulgáriában. Az alapjuk megvolt, hiszen az infláció miatt drasztikusan csökkent az egyébként is alacsony életszínvonal. Erre szervezett rá több, idegen érdekeket képviselő központ, elsősorban a Bulgáriában is hiperaktív Soros Alapítvány. Magyar szemmel talán furcsának tűnik, de Bulgáriában Sorosék mindig a helyi "baloldal" ellen voltak, s az általuk támogatott erők kivétel nélkül a helyi "jobboldal" emberei. Ennek oka: míg Magyarországon a "baloldal" az elkötelezetten nyugatpárti és liberális erő, addig Bulgáriában a "jobboldal" az.

Kb. az volt, mint Kijevben 3 éve, csak Bulgáriában nem lőttek egyik oldalról sem. De egyébként minden hasonló volt: vasútvonalak lezárása, országutak lezárása, a közlekedés megbénítása, sátortábor a főváros központjában, közben síró-rívó "civilek", fiatalok hőzöngése, fehér zongora a járdán, s az összes többi marhaság, mely kelléke minden nyugatról szervezett "színes forradalomnak".

Tehát a bolgár tőke, a nemzetközi bankvilág, s a liberális agymosó központok közös erőfeszítéssel elérték a kormány totális bénulását. A szocialisták először új kormányt akartak alakítani, de a nyugat nem bízott már bennük, így végül átadták a hatalmat: új választások lettek kiírva, az új "jobboldali" elnök ideiglenes kormányt nevezett ki, majd a választások után hatalomra került, ismét "jobboldali" kormány immár véglegesen elkötelezte az országot a nyugat által kívánt értékrend mellett.

Most február 4-én van a 20. évfordulója annak a napnak, amikor ki lett nevezni az ideiglenes kormány 1997-ben, ezen a napon ért végett Zsan Videnov miniszterelnök mandátuma.

Arról jutott mindez eszembe, hogy a napokban megkérdezték a volt bolgár elnököt az akkori eseményekről, s ő teljesen nyíltan és őszintén kimondta az igazságot. Az illető nem tartozik a kedvenceim közé, de egyet el kell ismerni róla: őszinte. A kérdés az volt, helyes-e, ha a politikai elit nem abba az irányba vezeti az országot, melybe a lakosság többsége akar haladni. A kérdés lényege: miért kellett belépni a NATO-ba, amikor minden közvéleménykutatás azt mutatta, a többség ellenzi (ezért Bulgáriában nem is volt népszavazás a NATO-csatlakozásról, a parlament döntötte el), ill. miért ismételgeti a legtöbb politikus az euroatlanti értékeket, miközben a lakosság nagy része nem akarja ezeket. A volt köztársasági elnök válasza: a többség gyakran téved, egy kell lennie egy felelős, minden szempontot szem előtt tartó politikusi rétegnek, mely utat mutat és vállalja a felelősséget a nép helyett és nevében. Azt hiszem, ennél pontosabb megfogalmazását a liberális diktatúrának nehezen lehetne találni! A demokrácia csak addig ér, amíg a nép azt választja, amit a hatalmasok akarnak, de ha mást döntenek, akkor helyette kell dönteni.

Látjuk ezt manapság a Birodalom központjában is: a "buta" amerikaiak a "fasiszta" Trumpra szavaztak, tehát szervezkedni kell ellene most minden eszközzel.

Ami pedig Zsan Videnovot illeti, a tanulság az, hogy nem szabad fejjel menni a falnak, mert nem tudjuk azt áttörni, s a fal urai nyernek  a végén. Lassan kell az ellenséget felemészteni, trükkökkel, csalással és hintapolitikával. Csak így győzhetők le.