A hivatalos vélemény akkor a legrosszabb, ha hivatalosan nem létezik.

A nyílt diktatúra, pl. a kommunista állam azért volt jobb: tisztán ismert mi a "helyes" és mi nem az. A helyes vélemény dogma, mintha egyházi dogma lenne, s mindenki tudja, nem szabad neki ellentmondani, de még megvitatni se, még úgy se, hogy a végén egyetértünk esetleg vele. Ott a hivatalos vélemény axióma volt. Egymás közt persze mindenki kimondta, hogy ez és az marhaság, sőt a kései kommunizmusban egyenesen kötelező volt magánkörben minden hivatalos dogmát marhaságnak mondani (még azt is, ami történetesen igaz volt).

A kései liberális demokrácia rosszabb rend. Hivatalosan nincs hivatalos vélemény. De aki leül szalonképtelennel egy asztalhoz, vitázik kirekesztett emberrel, esetleg felveti, a másik oldalnak is igaza van valamiben, vagy csupán igyekszik a hivataloshoz képest árnyaltabban nézni bármit is, az megnézheti magát. Mi a hivatalosan nem létező hivatalos? Az, ami éppen hasznos a háttérhatalomnak, ami megfelel céljaiknak.

Magyarországon mára ez a nem nyilvános véleménydiktatúra erősen háttérbe szorult. A 90-es években az egész országot uralták még. Ma már csak saját köreiket, de ott ma is teljhatalmúak. S a legnagyobb hírnév se segít. Amikor tavalyelőtt, a metoo hiszti kellős közepén Hontalan Andris HVG-s megmondóember egy bátortalan cikkben megpedzegette, esetleg talán mégse kellene embereket 30 évvel ezelőtti bizonyítatlan állítások miatt meghurcolni, gyorsan ráugrott az egész agytröszt, még az is elhangzott: lehet, hogy Andrisunkat maga a csúnya Zorbán fizette le - ez a vád pedig csak a legátkozottabb eretnekeknek jár ki...

Mindez most Liu Yifei amerikai-kínai színésznő kapcsán jutott eszembe, aki kiállt a hongkongi liberális rendbontók ellen.

Kelet-Európa persze mindig jobban állt e tekintetben, nálunk, a mi régiónkban, vagy soha vagy csak ideiglenes volt ez a liberális agyzsibbasztás. A jó viszont az, hogy ma már nemzetkozileg is csökken a világcenzorok hatalma. Ennek oka, egyrészt, a liberális tábor nemzetközi hatalmi arányának folyamatos csökkenése (az USA, a NATO, s az EU súlya lassan, de biztosan csökken), másrészt az a fontos tény, hogy fontos liberális hatalmakban a vezetésbe olyan emberek tudtak bekerülni (Trump, Johnson, Salvini egyelőre), akiket a globális agytröszt erősen nem kedvel, harmadrészt pedig az internet ereje.