Amikor írtam többször is a protestantizmus ellen - pl. itt -, mindig attól féltem, nem fog-e mindez plágiumnak tűnni a René Guénont ismerők számára. Guénonnal nagyon sok mindenben egyetértek, de ami a protestantizmust illeti, ott a vele való egyetértésem kb. 101 %-os.

Most ismertetném Guénon nézeteit röviden e téren. 1927-ben írta meg A modern világ válsága című művét, ebben egy teljes fejezet foglalkozik szinte csak ezzel a témával.

Guénon számára a protestantizmus a humanizmus része, természetesen a humanizmust elítéli, ami mai szemmel botrányos, hiszen a "humanizmus" egy a sok liberális mágikus szavak közül. Mágikus szó, mert nagyon nehéz nemet mondani rá. Kevesen merik kimondani nyíltan, hogy nem humanisták, hiszen a "humanizmus" szónak olyan jelentés lett adva, hogy képtelenség kibújni alóla. Így a mai ellenzők jellemzően azt az utat választják, hogy ők igenis humanisták, igazi humanisták, míg az ellenfelei álhumanisták. Ugyanaz, mint ami manapság megy a "homofóbia" szóval egyébként. Én - éppenhogy Guénont követve -, nem fogadom el szavak liberális jelentéselterélését, de könnyű nekem. Ha mondjuk politikus lennék, valószínűleg kénytelen lennék elfogadni a liberális keretet, s akkor olyanokat kellene mondanom, hogy "nem vagyok homofób, de...", most viszont tiszta szívvel mondhatom "homofób vagyok, viszont...". Guénon ezt vállalta a "humanizmus" szóval, nem magyarázkodott, hanem vallotta, ő antihumanista. Mit értett ugyanis humanizmus alatt? Azt, amit a szó valójában jelent: azt, hogy az emberek maguk határozzák meg mi a helyes, hogy az ember a központja mindennek. Mivel pedig ez abszurdum, hiszen többek között morális nihilizmushoz vezet (lásd, ezen az alapon nem ítélhető el a nácik általi népirtás, hiszen az nyilvánvalóan többségi támogatással bírt, azaz erkölcsös volt e logika szerint).

Szóval Guénon azt mondja, a humanizmus éppenhogy káros az embereknek, hiszen elveszi tőlük az objektív mércét, elveszi tőlük a szakralitást, ezeket ingadozó, emberi elképzelésekkel felváltva. Ő tehát azért antihumanista, mert az emberek fontosak számára.

Az álláspont: ami a filozófiában Descartes, az a vallásban a protestantizmus. A kereszténység humanizálva lett Luther, Calvin és társai által, azaz az ész alá lett rendelve, ezzel megfosztva azt eredeti szerepétől. Immár nem Isten határozza meg mi a jó az embereknek, hanem az emberek megszavazzák demokratikusan milyen köteles lenni Isten.

A protestantizmis elszakadva immár Istentől. 2 irányban fejlődött, ezt már én teszem hozzá. Guénon azt mondja, Isten immár itt nem teremtő erő, a mindenség alapja, hanem a munkahelyi főnökünk.

Ez a 2 irány a liberális kereszténység és a keresztény fundamentalizmus, mind a kettő mélyen keresztényellenes irányzat, csak másképp.

A liberális kereszténység egyszerűen eljut a reformáció logikus végéig: Isten valójában nincs is, hisz nem más, mint az emberiség közös erkölcsi érzéke, s mivel az állandóan változik, így ez a furcsa istenség is folyamatosan változik, pl. tegnap még ellenezte az egynemű párokat, ma már megáldja őket, holnap meg pedo- és a zoofilokat is meg fog már áldani, hiszen "ki vagyok én, hogy ítélkezzek" és "a szeretet ereje legyőzi a gyűlölködést". A liberális kereszténység istene a haverunk, jópofa srác, csak kissé határozatlan egyéniség, mert mindig egyetért velünk, de kellemesen lehet vele pl. meccsre járni meg együtt füvezni a parkban.

A keresztény fundamentalizmus viszont kőkemény. Az ő istenük egy morcos, szadista bácsi, aki folyton haragszik mindenkire, mert pl. valaki nem lila öltönyben ment be a misére. Csupa olyasmit tart számon, amit valaki okos ember kieszelt a hagyomány helyett. A keresztény fundamentalizmus tehát kemény lojalitást követel, csak éppen immár nem a krisztusi tanításhoz, hanem valamelyik hős reformátor agyszüleményeihez.

Sokakat megtévesztenek a keresztény fundamentalisták, mert egyes esetekben éppenséggel jó dolgokhoz ragaszkodnak. Azonban ha ez így is van, az esetleges, nem szilárd alapokból származó elv. Nyilván persze együtt lehet működni protestánsokkal, gyakorlati kérdések mentén, de ez megtehető ateistákkal is, s ettől még az ateizmus nem lesz értékes.

Egyébként mára a protestantizmus is félre lett dobva mint egy kapudrog. Ahogy a racionalizmus félre lett dobva a nyílt materializmus érdekében, úgy a protestantizmus is a nyílt ateizmus érdekében. MIndkettő csak kapudrog volt, melyek addig kellettek, míg alkalmasak voltak a lerombolandó hagyomány elleni harcbam

Guénon azt is megjósolta, lesznek katolikus reformerek, akik majd beviszik a protestantizmus szellemiségét a katolicizmusba is. Nem tudhatta, ez valóban meg fog történni: ez éppen napjainkban zajlik a ferencista eretnekség formájában.

Érdekes egyébként, hogy Guénon a buddhizmust is elutasította, azt a hagyományt közvetítő hinduizmus reformációjának tekintette. Erről saját véleményem nincs, nem ismerem a témát eléggé.