Annak idején a késő kádári korban volt egy film, melyet mindenki szeretett a baráti, ismerősi körömből - ez az 1980-as Breaking Glass című angol film (a magyar mozikban Üvegtörők címmel ment).

A film tulajdonképpen egy koncertfilm beleágyazva egy dramatikus történetbe: a tehetséges énekesnőt elkapja a hírnév, hűtlen lesz magához, elkezdi élni a luxuslumpenek életet, majd rádöbben mi is történt. A főszereplő egy tényleges énekesnő, a 70-es évek végén és a 80-as évek elején viszonylag híres punk énekesnő Hazel O’Connor, aki aztán a film miatt tényleg világhírű lett.

Mi annak idején kamaszként azt is beleláttuk a filmbe, ami valószínűleg nem is volt benne. Ez a Kádár-kor sajátossága volt: minden mögött hátsó, rejtett üzenetet vélt felfedezni az egész ország, még egy külföldi filmben is.

A levont üzenet nagyjából az volt, hogy a társadalom megrontja az embert, s különösen a pénz. A harcmód pedig ez ellen a társadalmi szokások be nem tartása. Persze eléggé infantilis leegyszűrítés volt ez, ezt be kell látni, de mégis sokunkon ez a hozzállás segített: kialakított egyfajta óvatosságot.