Az év fő eseménye nem a választás, hanem az ösződi "igazságbeszéd". Ez furcsa, de tény.

A Fidesz ismét 50-60 ezer szavazattal kevesebbet kapott az MSZP-nél a választáson, ahogy 2002-ben is, de ezúttal a végeredmény rosszabb lett, ugyanis az MSZP egyéniben is több helyen tudott nyerni. Az MSZP-SZDSZ koalíció nemhogy nem veszített, de még javított is 2002-hez képest.

Ráadásul bekerült negyedikként az MDF is, mely immár a Fidesz ellenében politizált. S én rájuk szavaztam. Miért is?

Elmondtam már, 1999-ben szakítottam a szélsőjobbal, s ismét liberális lettem, annak konzervatív verziójában. Ehhez pedig az MDF közelebb állt, mint a Fidesz.

A kor játszámája az volt az MSZP és a Fidesz között is, hogy ki hitelesebben liberális és ki európaibb. Az ellentét nem a liberalizmusban volt, hanem az identitáspolitikában: a Fidesz magyar nacionalizmussal akarta fűszerezni a liberalizmust, míg az MSZP globalizmussal. Mert akkor az MSZP se volt még progresszívista, ez hozzá kell tenni, ez csak az SZDSZ-re volt igaz.

Viszont az MDF mindenképpen az az erő volt, mely a legjobban kombinálta a gazdasági liberalizmust a kulturális konzervatívizmussal. Lásd erre akár a 2004-es népszavazást is: csak az MDF adott hagyományos középjobbos választ, azaz igen az állampolgárságra, s nem a kórházügyre.

Én csak 2008 körül kezdtem kételkedni a hagyományos középjobb kereszténydemokrata értékrend igazában.

Szóval, az MSZP-SZDSZ nyert, 54 %-os mandátumaránnyal (4 évvel korábban még csak 51 %-uk volt), azonban sokáig nem tudtak örülni ennek. Jött a Gyurcsány-féle "igazságbeszéd", amiről meg vagyok győződve, hogy maga Gyurcsány szivárogtatta ki, csak egyszerűen elszámolta magát, ezúttal becsapta őt egyébként mindig jó PR-szimata.

Jöttek a tiltakozások Gyurcsány ellen, ezeket sose támogattam egy percig se. Két okból:

• nem gondolom, hogy pártízezres tüntetések jogosan leválthatnak egy kormányt,
• a tüntetések magva a Jobbik volt, s az általuk képviselt szélsőjobbos eszméket mélyen utáltam (most is utálom), talán leginkább azért, mert korábban magam is ilyen eszmékben hittem.

Mindenesetre itt derült ki először Orbán államférfi minősége: képes volt a helyzetet átlátni, majd saját hasznára átfordítani. Minden ballib elmélettel szemben ugyanis, a Fidesz nem volt a tüntetéssorozat kezdeményezői között. Már kinézetre látni lehetett, hogy a keménymag a Jobbikból áll. Azon a híres napon, amikor a "szemkilövetés" zajlott, én a kutyáimmal direkt arra sétáltam, ahol már gyülekeztek a Fidesz hívei (a nagygyűléstől 1 km-re laktam), majd később megnéztem a kemény utcai harcosok táborát is, persze csak tisztes távolságból - ránézésre látni lehetett, hogy ez két teljesen különböző társaság.

Orbán mit is tett? Leszerelte a Jobbik-tábort, mely azonnali kormánybukást akart, de úgy, hogy közben folyamatosan szidta Gyurcsányékat. Olyan helyzetet hozott létre, melyben az MSZP és az SZDSZ kénytelen volt beállni Gyurcsány mögé, annak ellenére, hogy pártérdekük egy új kormányfő kijelelölése lett volna. Ugyanis ha az ellenség támad, akkor nem cserélhető le a hadvezér, mert ez a gyengeség jele lesz. Orbán pedig ezt kiválóan átlátta: azért támadta az ellenséges vezért, hogy az ne legyen lecserélve semmiképpen.

S számítása be is jött. Három évig szenvedett sarokba szorítva a kormány, s csak három év után cserélték le Gyurcsányt, pedig azonnal le kellett volna. Ezzel sikerült elérni a korábban elképzelhetetlent:

• az SZDSZ kiesett a parlamentből, örökre, magával rántva az MDF-et is,
• az MSZP annyira leesett, hogy a Fidesznek kétharmada lett.

Ha nem lett volna Orbán bölcs taktikája 2006-ban, a Fidesz csak egy sima 55 % körüli győzelmet ért volna el 2010-ben. Pedig ókori kínai hadtudományi alap, hogy a gyenge ellenséget hagyni kell tovább gyengülni, semmi értelme döntő csapást mérni rá, míg még gyengül magától - Gyurcsány ezt valószínűleg nem olvasta.

Szóval Orbán pár hónappal a 2006-os választás után megnyerte a 2010-es választást. Az ösződi ügy után ugyanis már minden mindegy volt.

Személyes sorsunkban két fontos változás állt be. Egyrészt elköltöztünk Pátyról Budapestre, ez sokban csökkentette költségeinket. Másrészt felfedeztem az onlájn pókert, s sikerült ezzel plusz jövedelemhez jutnom. Kiderült: az átlagosnál jobb játékos vagyok, de az is aztán, hogy a havi ezer dolláros jövedelem fölé nem tudok eljutni, annyira ugyanis mégse vagyok jó.

Anyagi helyzetünket mindenképpen javította az, hogy a devizahitelünket visszafizettük. Volt egy projekt egy haverral, hogy beszállunk az erotikus üzletágba, de ezt végül nem csináltam, úgy ítéltem meg, hogy - bár nem volt benne semmi pornográfia - nem illene hozzám az ilyen tematikával való üzletszerű foglalkozás. Meg valahogy furcsának éreztem, hogy idegen nőket fényképezek erotikusan, akkor is, ha azok nem meztelenek. (Azóta mások - sőt, többen is - megcsinálták ugyanazt a projektet egyébként.) Én mindig fényképeztem a saját múzsámat szofterotikusan, de az más dolog: ez nem sérti értelmezésem szerint a házastársi erkölcsöt.