Életem egy fontos élménye volt a társadalmi osztályok közti haladás.
Szüleim életútja kb. így írható le: alsó középosztály - felső középosztály - alsó középosztály. Az első változás a rendszerváltozás környékén lett (kicsit előtte), amikor apám magas pozícióba került egy budapesti nagy nyugati banknál. S bár apám sose lett a banki legfelsőbb réteg tagja, a második szintben bőven benne volt, s ez is már az átlaghoz képest luxus életet adott. A második változás meg akkor lett, amikor apám nyugdíjas lett, s pár év múlva elfogytak pénztartalékai.
A múzsám szüleinek életútja pedig úgy alakult, hogy alsó középosztály - szegény réteg. A változás itt is a rendszerváltozás volt, csak míg apám a rendszerváltozás nyertese lette, addig a múzsám apja a masszív vesztesek közé tartozott.
Az apósom ugyanis nem külkeres-pénzügyes volt, hanem agrárszakértő a Bolgár Tudományos Akadémiánál. Az ilyen típusú emberek Magyarországon is a vesztesek közé tartoztak, de még sokkal inkább Bulgáriában, ahol a rendszerváltozás kb. teljes összeomlást eredményezett.
Én mindig - saját önálló életemben - az alsó középosztályban voltam, kis szünettel, amikor ebből lezuhantam, de aztán gyorsan visszakapaszkodtam. Tartósan szegény sose tudtam lenni, mert szüleim és nagyszüleim jóvoltából azonnal lett pl. lakásom, nem kellett ezzel sose törödnöm, sose kellett se albérletben lakni, se lakáshitelt törleszteni. Ami hatalmas előny.
Érdekes, de egyben tragikus is volt látni a hatalmas szakadékot a két család között, s azt, ez mennyire meghatározza a tudatot, a véleményt a világról.
Az egyik család tehát - a 90-es években - azon gondolkodott, hogyan fizesse ki a villanyszámlát, a másik meg azon vegyen-e egy kis nyaralót Spanyolországban.
Bár nem hiszem, hogy a lét határozza meg a tudatot, de tény: az egyik család alapvetően helyesnek találta rendszerváltozást és mindig az éppen leginkább nyugatos pártra szavazott (az elején SZDSZ és Fidesz, később - amikor vége lett az SZDSZ-nek, MSZP, aztán DK), a másik meg sose szavazott semmilyen posztkommunista pártra, mert őket tekintette a szegénység fő okának.
Érdekes, egyik országban se azt jelenti a "jobboldal" szó, mint amit nyugaton, ahol annyit jelent mint a kapitalizmus igenlését. Magyarországon a "jobboldal" jelentése: enyhe vagy erősebb antikapitalizmus, harmadikutasság, antiliberalizmus. Bulgáriában pedig azt jelenti: utálja a kommunistákat, különösen azok reformer, rendszerváltó verzióját.
Ami közös mindkét országban: az új milliomos réteg zöme "baloldali". Ez Bulgáriában plusz ok volt a "baloldal" utálására.
Apósom annyira szélsőséges volt, hogy szerinte Tony Blair, Bill Clinton és Gerhard Schröder is mind átkozott "komcsik", s kedvenc politikusa a spanyol Francisco Franco volt, aki nagyszerű ember volt, mert több ezer komcsit bíróság nélkül likvidált.
Rám személyesen keveset hatott ez a 2 típusú, egymást kizáró álláspont. Egyikkel se értettem egyet. A jó persze az volt, hogy mindkét család eléggé intelligens volt ahhoz, hogy tolerálja az ellenvéleményt, így sose volt az ilyen politikai kérdésekből személyes ellentét. Amikor pl. 1998-ban a MIÉP-re szavaztam, szüleim csak megingatták a fejüket, majd annyit mondtak "hát, ez legyen a te bajod". A másik oldalon meg túl baloldalinak, enyhén komcsigyanúsnak minősültem ugyanakkor.
1990-ban megpróbáltam apósomnak elmagyarázni a magyar politikai képet, csak nem értette, hogy ha egyszer az MDF és az SZDSZ is antikommunisták, akkor miért nem egyesülnek a komcsik ellen. Elmondtam, Magyarországon nem ez a fő ellentét, de ezt meg nagyon bizarrnak találta.
Idővel aztán mindkét oldal fejlődött. Az apósék kezdték belátni, hogy a komcsi tőkések pont ugyanolyanok, mint az antikomcsi tőkések, utóbbiak se jobbak. Apám meg olyanokat kezdett mondogatni a 2000-es években, hogy "ezek megbolondultak", utalva ezzel a magyar gazdasági felsőelit gondolkodására.
Számomra mindez rendkívül hasznos volt: akkor kezdtem rádöbbenni, tények nem léteznek, csakis tényekről való narratívák.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
midnightcoder2 2022.03.06. 08:13:07
Ez az osztályosdi pedig már rég idejétmúlt, kb. az ipari forradalom idején volt utoljára értelme.
Deak Tamas · http://valtozomult.blog.hu 2022.03.06. 09:12:01
midnightcoder2 2022.03.06. 09:54:41
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.03.06. 10:42:08
Mo-on már a kezdetben is volt olyan jobboldal, mely közös nyelvet talált a kommunisták egy részével, lásd Csurka és köre.
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.03.06. 10:43:24
Abból, hogy az egyéni összetétel váltpzik, még nem következik, hogy nincs osztály.
_Neville 2022.03.06. 11:13:48
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.03.06. 11:16:49
Igen, pont erre akartam utalni.
Mo-on soha se a kommunista-antikommunista ellentét volt a fő kérdés.
A "jobboldal" mindig szimpatizált a népi komcsikkal, a "baloldal" meg a nyugatos komcsikkal.
_Neville 2022.03.06. 13:52:49
midnightcoder2 2022.03.06. 16:25:46
Szerintem akkortájt az ellenzék sem nagyon tudta hogy mit akar. Voltak a rendszerrel szemben a "reakciósok" de ebben volt mindenki a szocdemtõl a neonáciig.
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2022.03.06. 18:54:22
3 vonal volt: a nemzeti, a liberális, s a kínaipárti. Előbb az első 2 egyesült a kínaipártiak ellen, majd a liberálisok kidobták anmezteieket.
1991-re vége lett az egésznek, azóta az MSZP liberális párt.
Deak Tamas · http://valtozomult.blog.hu 2022.03.07. 08:15:41
Társadalmi rétegek vannak, egybefolyó, nem élesen elhatárolt módon. Ajánlott olvasmány az Andorka-féle Szociológia.
Tapi2021 2022.03.07. 10:22:25
Főleg, ahogy írták, ma már, amikor egy ember egyszer lehet beosztott munkás, máskor vállalkozó, munkaadó.
Az osztály elmélet nagyon leegyszerűsítő. És szándékosan ELLENTÉTEKET szít az általa felállított osztály kategóriák osztályok között! Osztályellentéteket.
A marxizmusnak, a baloldali munkásmozgalomnak, a szocialistáknak és kommunistáknak erre volt szüksége. Egy nagy "osztályra", amelyet feltüzelhetett minden más osztály (vállalkozók, ők tőkésnek hívják, értelmiségiek, stb.) ellen. Ebből lett egy nagy táboruk elégedetlenekből, akikre támaszkodva, - de valójában nem értük - hatalomra tudtak kerülni.
Hatalomra kerülés után meg simán és durván elnyomták, megnyomorították a "munkásosztályt" is! Ahogy a többit.
Tapi2021 2022.03.07. 10:37:54
A "jobboldal" mindig szimpatizált a népi komcsikkal, a "baloldal" meg a nyugatos komcsikkal. "
Nem mindig, A rendszerváltás után.
Előtte jobboldal nem is volt. Max. konzervatív-keresztény-nemzeti érzelmű emberek, akik még szerveződni sem tudtak.
Velük szemben ott volt a nagy balos monolit. Amin belül időnként elindultak különböző folyamatok, mocorgások. Reform kommunisták, marxisták, népiek, urbánusok... stb. De ez mind az egy párton belül.
Számomra az SZDSZ is egy balos szárny volt mindig is. Olyanokból, akik túlléptek a reformereken is, és kívül rekedtek a párton, de balosok, ballibek voltak (erős balos zsidó gyökerekkel).
Számomra így nem okozott meglepetést, hogy amikor választani kellett, a hozzájuk (sokkal) közelebb álló MSZP-t választották koalíciós partnernek, nem "jobboldali", nemzeti és főleg nem keresztény pártokat.
Az SZDSZ a baloldali zsidók újítása volt, amivel meg akarták haladni a haldokló MSZMP-t, és felkészülni az új rendszerre, ahová tovább/át mentették a kommunistaként, szociként korábban megszerzett pozícióikat. Az SZDSZ lett a régi zsidó kommunisták, nyugat-konform új pártja, amely mentőcsónakként hozta tovább őket az új rendszerbe, immár nyugatos demokratákként. Mint akiknek semmi közük nem volt a diktatúrához!
Sőt, ők "bontották le".
Tapi2021 2022.03.07. 10:58:29
A balosok tudtak mire építkezni, hiszen csak átnevezték magukat, ruhát váltottak.
A jobboldalnak semmije nem volt. Se pártjai, se médiája, se azonnal bevethető, képzett, alkalmas politikusai vagy szakember gárdája, semmi.
Ezért ment az első ciklusban a látványos szerencsétlenkedés. Pártszakadások.
Még egy rendes KDNP-t sem tudtak miből, KIKBŐL építeni. Pedig az első választáskor meggyőző mennyiségű szavazatot kaptak! Igény tehát volt a KDNP-re. Csak rendes KDNP nem volt, mert amatőrök, sok tekintetben lúzerek próbálkoztak.
Utólag nyilván könnyű kritizálni, de tény, hogy az egyházak és a konzi értelmiség NEM volt felkészülve a rendszerváltásra, és, hogy szükség lesz képzett, rátermett emberekre, párthoz, politizáláshoz, a médiába..., stb.
Letolt gatyával ért minket a rendszerváltás és a megnyílt lehetőségek.
Nem is tudtuk kihasználni. A KDNP egy vicc lett. Mivel közben a Fidesz is jobbról előzte, ma már csak csendestárs tud lenni.
Az FKGP-t egy pesti ügyvéd vezette... Pedig szintén sok szavazatot kaptak eleinte. És hol van most?
Olyan durva volt a káderhiány, hogy azt el nem lehet képzelni. .
Most sem rózsás a helyzet, de van egy lassú javulás, építkezés.
Én az egyházakat felelősnek tartom ezért. Egyrészt, mert egyedül az egyházaknak volt szervezete a diktatúra alatt a "jobboldalon". Másrészt, mert világegyházak lévén, mindenhol vannak kapcsolataik, több ezer egyetemük, nyugati think-tank-jaik, számtalan kereszténydemokrata párt... És eszükbe sem jutott, hogy néhány fiatalt kiküldjenek és képeztessenek! Pedig volt rá lehetőség, még a rendszerváltás előtt is!!!
És ahogy látom, MÉG MA SEM menedzselnek fiatalokat, kiküldve őket nyugati egyetemeikre, pártokhoz, pártok agytrösztjeihez és intézményeihez TANULNI! :-(
Egyáltalán nem használják ki a rendszert, amely a világot behálózza.
Ezért lett/van ilyen KDNP-nk pl.