Мegint megjelentek a "szakértők".

S mondják, függetlenül a valóságtól.

A három fő csapás jelenleg:

• Oroszország gazdasága összeomlik a háború és a szankciók miatt,
• fellázadnak az orosz oligarchák, mert elvesztik jachtjaikat,
• forradalom tör ki Oroszországban az éhezés miatt.

Először is Oroszország gazdasága erős, gazdaságilag nem lehet megdönteni. Problémákat okozni persze lehet, de ezek nem olyan szintűek, melyek politikai problémát is tudnának okozni.

A szankciók pedig kijátszhatók, ugyanis nincsenek szankciók se Belarusz, se Örményország, se Kazahsztán, se Kirgizsztán ellen, ezek az országok pedig Oroszországgal együtt közös piacot alkotnak. Ha egy nyugati cég meg akarja tartani az orosz piacot, elegendő ezentúl Kazahsztánnal kereskednie, aztán "kazah" cégen keresztül mehet tovább az oroszországi szállítás. Nyilván ez bonyolultabb, meg kicsit drágító hatású is, de ez egy hatalmas kiskapu, melyet csak az nem használ ki, aki ezt nem akarja.

Kubában ezt már megértem. A szigorú amerikai embergó ellenére minden amerikai termék kapható volt. Hogyan? Hát úgy, hogy az amerikai cégek Panamába szállítottak, a panamai vámmentes övezetbe, arról meg már nem ők tehettek, hogy aztán "panamai" cégek vidáman kereskednek Kubával. Nyilván ez drágított az árakon, meg pl. a garanciás ügyintézés körülményes lett, de semmiképpen se lehetetlenítette el a kereskedelmet.

Ami az "oligarchákat" illeti, ilyenek eleve nincsenek Oroszországbam 15 éve. A putyini reform egyik fontos pontja éppen az oligarchák likvidálása volt. Milliárdosok persze vannak most is, dehát nekik kb. szúnyogcsípés lenne egy-egy nyugati vagyontárgy elkobzása. Plusz az orosz kisember még örülne is ennek - az orosz milliárdosok nagyon nem népszerűek Oroszországban -, ez csak plusz népszerűséget hozna Putyinnak, hogy íme, ezt is elérte.

Forradalom éhezés miatt? Abszurdum. Sokkal rosszabb életviszonyok között se lett az átlag orosz az országra támadó idegen erők szimpatizánsa. A hazaárulás nem orosz szokás. Plusz persze az is tényező, hogy annyit nem tud esni az orosz életszínvonal, hogy az a 90-es évek liberális orosz kormányzatának szintjéhez közelítsen.

Egy másik cikkemben már írtam erre egy jó példát. A XIX. sz. első felében franciamánia volt Oroszországban, minden legalább középosztálybeli ember Franciaországba akart utazni, mindenki megtanult ebből a rétegből franciául, sőt az elit egyes része egymás közt franciául beszélt. Nyilván akkor a francia nyelvnek a nemzetközi súlya is nagyobb volt, mint ma: akkor még nem az angol volt a diplomácia és a nemzetközi kommunikáció nyelve, hanem egyértelműen a francia. Szóval az akkori Oroszországban az elit egyértelműen el volt franciásodva, de még a kisember is valamennyire beszélt franciául, ez része volt a műveltségnek.

Napoleon tehát joggal számíthatott rá, az orosz társadalom felszabadítóként fog rá nézni. Aztán amikor megtámadta 1812-ben Oroszországot, nagyon meglepődött. Az orosz elit ugyanis elindult harcolni ellene, esetenként továbbra is franciául társalogva.

A nyugat már akkor se értette az anyag és a szellem különbözőségét, s leginkább az eszköz és az eszme eltérését. Ma is sokszor elhangzik komoly érvként, hogy pl. a szaúdi fiatalok imádnak csetelni mobilon, szóval előbb-utóbb ezek a nyugati technikák megfertőzik őket, s egy nemzedék múlva polgári demokrácia lesz ott. Pedig ahogy egy hívő muszlim képes nyugati technikát használni nyugati eszmék befogadása nélkül, úgy képes ugyanerre egy orosz is.

Szerényen hozzá teszem: ezt a cikket ebédidőben írtam, s közben McDonald`s menüt fogyasztottam - bevallom, én szeretem az amerikai gyorsételeket, sőt kedvelem mind a Coca-Cola, mind a Pepsi szénsavas üdítőit (persze, betegségem miatt, csak a cukormenteseket fogyasztom). Viszont még eddig sose vettem észre magamon, hogy ezen ételek és italok fogyasztása növelte volna bennem az amerikai politikai eszme iránti érzelmeimet pozitív irányban. Sőt, kifejezetten egy élmény ülni egy McDonald`s-ban és közben pl. fejhallgatón hallgatni valami abszolút amerikaelleneset.

A végére egy kis csemege. Az ATV műsort készített a témáról. Emili beszélgetőpartnerei egymással verekedve bizonygatják ki utálja a legjobban az oroszokat. Majdnem ki is kapcsoltam az adást, de hibát követtem volna el, ugyanis 12:30-tól kezdődik a műsor gyöngyszeme: Emili kapcsolja élőben Turóczi Gábor Moszkvában élő magyar vállalkozót (aki egyébként blogger is, lásd). Azt beüt a krach: Gábor nem erősíti meg a kívánt narratívát, sőt ellentmond neki. Emili próbálja többször is jó útra téríteni Gábor, de ő kitart. Ha nem tudnám, hogy Emili családos nő gyerekkel, már azt hinném, elhagyta a szerelme, ezért ilyen letört. Aztán Gábor interjúja után megállapításra kerül a stúdióban: Gábor hazudott. Na, ez igazi csúcshumor!