A makrogazdasági mutatók persze érdekesek, de sokszor keveset mutatnak és túl sokat takarnak.

Az egyik kedvenc adatom a valóságról a nyomornegyed-mutatószám.

Mi a nyomornegyed? Olyan lakóövezet, melyre az alábbiak jellemzői részben vagy teljesen:

• bizonytalan a tulajdon- és/vagy birtokviszony: a lakóknak nincs biztos jogcímük a lakásukra,
• nincs stabil lakóház: a házak nem állandó használatra alkalmas anyagokból épülnek,
• egészségtelen lakóház: nincs megfelelő szigetelés a külvilágtól, a falak nedvesek, a tető átázik, a padlózat nem burkolt,
• túl sok ember lakik egy lakásban,
• nincs vagy csak részben vannak közszolgáltatások: víz, áram, csatorna, szemétszállítás, közlekedés.

Azt hiszem nyilvánvaló, ilyen Magyarországon is van, jellemzően cigánygettók, de szegényebb magyarlakta faluvégek is, sőt nemrégig még Budapest központjában is volt ilyen (a VIII. ker. egyes részei).

A mérőszám azt mutatja: a lakosság hány %-a él ilyen körülmények között.

A világadat 24 %, de ennek megoszlása drasztikusan eltérő. Íme régiónként:

• 10 % alatti arány: Észak-Amerika, Nyugat-Európa, Óceánia gazdag része (Ausztrália, USA, Új-Zéland),
• 10-20 % közti arány: Kelet-Európa,
• 20-30 % közti arány: Észak-Afrika, Kelet-Ázsia, Latin-Amerika, Nyugat-Ázsia, Óceánia szegény része (az Ausztrália, USA, Új-Zéland kívüli rész),
• 30-40 % közti arány: Dél-Ázsia, Közép-Ázsia,
• 50 % feletti arány: Afrika Észak-Afrikán kívüli része.

Országszinten persze ez még drasztikusabb.

Latin-Amerikában pl. első helyen Costa Rica van, ahol a szint nyugat-európai, alig 4 % a mérőszám, az utolsó helyen meg az afrikai szintű Haiti, ahol a mérőszám 66 %.

Magyarország mérőszáma 14 %, majdnem a régió átlag száma. Kelet-Európában Magyarországnál csak Szlovénia és Lengyelország, valamint a balti államok állnak jobban, az utolsó helyezett pedig Moldova, ahol ázsiai szint van. A kelet-európai rangsort jelentősen befolyásolja mennyi a cigány népesség aránya: a balti államokban és Lengyelországban ez szinte nulla, míg Romániában és Bulgáriában 10 % körüli.

A csúcs persze Afrika legszegényebb részei, ott rendszerint 70 %-os a nyomorszint, de van ahol 80 %, sőt 90 % felett van.

Persze a nyomornegyed se ugyanaz mindenhol. Pl. a legkevésbé hiányzó közszolgáltatás az áram, még az afrikai nyomornegyedek zömében is van áram.

Annak idején, amikor kisgyerekként Peruban éltem, hatalmas élmény volt, hogy az emberek felhúzták a kocsi ablakait, amikor olyan útra kerültünk, melynek környékén nyomornegyed volt: a hatalmas bűz miatt. Ugyanis ezeken a részen nem volt se csatornázás, se más szeptikus rendszer, se víz, se szemétszállítás, de áram mindig. A jellemző kép: ül az indián család a szeméttelep közpén, lakhatásra teljesen alkalmatlan, egészségtelen, koszos kunyhóban, s tévét néz. De ugyanazt olvastam pl. Pápua Új-Guinea nyomortelepeiről: a tengerparton, a vízbe vert cölöpökre vert kunyhó jellemző építkezési módszer, de még ott is van kifeszített áramkábel: valahogy kell tv-t nézni és fel kell tudni tölteni a mobiltelefonokat.