A politikusi szakma nagy veszélye, hogy amikor vége van, jellemzően nincs hová tovább.

Persze ha valaki nem vezető politikus vagy bukása nem hangos, akkor van visszaút a nem-politika világába. Ha van szakmája a politikusnak, akkor esetleg még vissza is mehet abba, persze ha nem töltött sok időt politikusként: 15-20 év vagy több esetében ez nemigen lehetséges már.

Ha a politikus megbukott ugyan, de pártja él, s jó a viszonya pártja vezetésével, akkor jellemzően semmi gond: egy nagyobb pártban jellemzően sok állás van, s még nem is mind teljesen kamu. Ha van kapcsolódás az államhatalomhoz, akkor lehetséges kiút az államapparátusba átigazolás.

Nyugaton a vezető politikusok jellemzően sokszorosan meggazdagodnak mandátumuk lejárta után. Ha jól szolgálta valaki a gazdáit, a gazdák ezt bőségesen meghálálják. A Clinton család pl. Bill elnökségének kezdetekor 1 millió dollár alatti vagyonnal rendelkezett, az addigi legszegényebb elnök volt (azóta megelőzte őt Biden, ő nála is kevesebb pénzzel lett elnök), míg ma 75 millió dollár a vagyonuk. Ez - figyelmbe véve az inflációt - 38-szoros vagyonnövekedés. Hogyan? Az elnökség utáni számtalan kamuállás jóvoltából: könyvszerződések, fizetett beszédek, megrendelt tanulmányok, egyetemi díszelőadások. Azaz lopnak nagyban, de csakis a mandátum lejárta után.

Keleten inkább a mandátum alatti lopás jellemző, mert a rendszer nem kidolgozott, így a volt vezető beosztású ember sose lehet biztos abban, vajon bukása után meg fogja-e tartani őt kapcsolati hálója, s nem fog-e kiesni szinte a nyomorgók közé. Így amíg még lehet, "félretesz", gondolva a sötét időkre.