Amikor az ember idegen nyelvű magyarázotakat olvas idegen nyelv oktatásában, az mindig sajátos élmény. Egyrészt nem magyarázzák meg azt, amit esetleg a mi anyanyelvünk szemszögéből magyarázni kellene, máskor viszont túlmagyaráznak számunkra magától értetődő dolgokat.

Mondjuk magyar szemszögből nézve mulatságos egy átlagos amerikai spanyol-tankönyv vagy spanyolóra kezdőknek. Hosszasan magyarázzák mi a közvetlen tárgy és a közvetett tárgy közti eltérés, ezt alaposan gyakoroltatják is sok példával - egy magyarnak ez kb. 30 mp magyarázat lenne: az előbbi az a valakit/valamit, míg az utóbbi a valakinek/valaminek, s pont, a nyelvtanhoz teljesen hülye magyar is azonnal felfogja. Viszont a spanyol igeidőknél meg azt mondják, hogy pl. "befejezett jelen", s ennyi, míg a magyarnak itt hosszas magyarázat kell, mert nem érti.

Saját élményem, amikor 95 %-ban spanyol anyanyelvű csoporttal jártam latinórára. S bizony kínszenvedés volt fél perc alatt érthető dolgokról kétórás előadást hallgatni. Amikor a csoport egy része sehogy se tudta felfogni az alanyeset és a tárgyeset különbözőségét - mert a spanyolban a tárgyat csak emberek esetében kell jelölni, élettelen tárgyak esetében sose.

Mindezzel persze semmi gond. Minden idegen nyelv nehéz, de minden idegen nyelv máshogy nehéz, s még ez is változó a nyelvtanuló anyanyelvétől függően. S nyilván a jó nyelvtanítás arra összpontosít, ami különösen problkémás a célközönségnek.

A baj akkor van, ha mítoszokat kezd hinni az ember. Pl. komolyan elhiszi, hogy valamilyen idegen nyelvben egy ottani szokatlan nyelvi megoldás csak amolyan felesleges izé, mely nehezíti az emberek dolgát.

Íme példa rossz nyelvi humorra, a szám lényege: ezek a hülye rómaiak nem beszéltek "rendesen". Egy hasonló szám magyar verzióban semmilyen hatást nem tudna elérni, mert a magyar ember nem találna az egészben semmi vicceset, az angol közönség viszont röhög:

Persze vannak angolok, akik képesek jó nyelvi humorra. Bár ehhez már kell valamilyen tudás, íme minden latinos kedvenc jelenete: