A kommunizmusból a kapitalizmusba való átmenet Kelet-Európában mindenhol káoszt eredményezett. Egy időre az államhatalom megszűnt, de legalábbis erősen lecsökkent.

Persze voltak fokozatok. Talán Szlovénia és Csehország voltak a legrendezettebbek, ott alig érződött a folyamat. S az ellenkező véglet meg a volt Szovjetunió és Albánia volt. A szovjet poszkommunizmusban simán megesett, hogy pl. a rendőrök, katonák nem kaptak fizetést, mert még erről se volt képes gondoskodni az állam. Albániából meg legendás történetek jöttek, hogy pl. az állami gyár vezetősége leszereli a gyárban mindazt ami mozdítható, majd csónakokkal elszállítja Olaszországba, ahol a bolhapiacon mindent elad - a spontán privatizáció legdrasztikusabb példája.

Magyarország persze a cseh-szlovén modellhez volt közelebb, míg Bulgária a szovjet-albánhoz, de csak közelebb, mindenképpen mérsékeltebben. Szóval a magyar modell a rend volt, kisebb káosszal, a bolgár meg a káosz, valamiféle renddel.

A magyar hirdetésekben ennek jele mondjuk a "számlát adunk!" szöveg akkoriban, miközben mindig kellene számlát adni, de mivel senki se adott, így a számlaadás afféle speciális dologgá vált.

A bolgár káosz legviccesebb példája a Törvényességi Szerződés volt. Az ország posztkommunista vezetése 1990-ben "fantasztikus" ötlettel állt elő: a lengyel kerekasztal-tárgyalások mintájára Bulgáriában ne kerekasztal legyen, hanem megállapodás a társadalmi békéről!

Petar Mladenov bolgár államfő - a Todor Zsivkovot 1989 novemberében megbuktató 4- vagy 5-tagú kommunista összeesküvés egyik tagja - ezzel a sajátos lépéssel akarta szerepét bebiztosítani. Kiállt a nyilvánosság elé, felszólítva minden politikai tényezőt, dolgozzanak ki egy okmányt a békés átmenetről és a törvényesség betartásáról, majd аzt ünnepélyesen írják alá.

Sokan már akkor mondogatták, ez enyhén szólva kb. paródia szint, hiszen ha egy országban külön szerződést kell kötni a törvényesség betartásáról, az egyetlen dolgot jelent: ott nincs törvényesség. Meg hát a törvényességet nem szerződéssel hozzák létre, hanem azt kikényszeríti a hivatalos állami erőszakmonopólium, s ez nem marxista tézis, mert lásd mondjuk Thomas Hobbes, a liberalizmus egyik nagy elődjének munkásságát.

De Mladenov elnök vakon ment előre tervével. Közben a fő ellenzék is meglátta az egészben a saját hasznát: nem mondtak semmit, sőt részt vettek az okmány kidolgozásában, majd az aláírási ünnepségen nem írták alá! Végül a szerződést csak a volt kommunista párt és pár fantompárt írta alá, azaz az egész nevetségességbe fulladt. Plusz Mladenov elkövette azt a hibát, hogy - élő adásban - nyíltan kimutatta dühét, még oda is szólt az akkori fő ellenzéki szervezet elnökének "írd alá! írd alá!".

Végül Mladenov meg is bukott, 1990 júliusában le kellett mondania. Ebben ez az eset is közrejétszott, bár a fő ok egy nagyobb botrány volt, kikerült róla ugyanis egy hangfelvétel, melyet úgy értelmeztek, hogy a hadsereget szeretné bevetni az ellenzék ellen. Máig nem tudni, igaz-e ez a vád, a felvétel nagyon rossz minőségű, s kétféleképpen is érthető: "inkább jöjjenek a tankokkal" vagy "inkább jöjjön Sztanko" (magyarul is hasonlóan hangzik, de bolgárul végképp), Sztanko a parlament elnökének a keresztneve volt, Mladenov közeli barátjáé.

А Törvényességi Szerződést persze elfelejtették gyorsan. Az immár magát megreformálni akaró ex-kommunisták is megszabadultak tőle, csak a legelején volt az az ex-komcsi narratíva, hogy "lám, az ellenzék polgárháborút akar", ez azonban Mladenov bukásával gyorsan feledésbe merült. Pedig annak idején Mladenov még New Yorkba, az ENSZ-be is el akart küldeni belőle egy példányt!