Idén csak huszenöt percet néztem az Eurovíziós Dalfesztiválból.

Szinte homofóbnak tűnt. Az ukrán zászlók száma felülmúlta a szivárványos zászlókét. Még a fények is kék-sárgán villogtak. Szerencsére a gyerekkúrók se lettek teljesen elfeledve, a közönség nagy része e büszke közösség tagjának nézett ki, ahogy az előadók része is.

Még viszonylag nagy a tolerancia a fesztiválon, nem lettek teljesen kitiltva a nőnek kinéző nők. Persze a nyugati szereplők többnyira torzonborz transzok, vagy ezeknek öltözött elmebetegek.

Új dolog: ma már a politikai szövegek sincsenek tiltva, persze csak ha egyeznek a háttérhatalmista direktívákkal.

Elnézve az egészet, különösen a nagyképeket, azonnal eszembe villant, jó lenne egy habparti. Van egyes elitebb diszkókban, éjszakai klubokban habparti, amikor lefújják a résztvevőket habbal. Bár személyesen ilyenben nem volt részem, de egyszer láttam közelről: szinte hihetetlen, de ez a hab nem hagy nyomokat, s nagyon gyorsan szárad, azaz ez nem fürdőhab, hanem sajátos száraz hab. Itt most olyan hab lenne ideális, mely halált okoz, persze teljesen fájdalommentesen, humanista módon. Az egész esemény pont akalmasnak látszott patkányirtáshoz.