A bolgár nemzeti ünnep 1879-1947 között március 3. volt, s ez lett visszaállítva 1990-ben, azóta is az. (1947-1990 között a nemzeti ünnep szeptember 9. volt, az 1944-es kommunista puccs napja.)

A "probléma" március 3-val, hogy ez a 12. orosz-török háború előzetes békeszerződése aláírásának napja 1878-ban. Ez a háború bolgár szemszögből rendkívül fontos, ezzel lett visszállítva a bolgár államiság fél évezred után.

Szóval a modern bolgár állam egy orosz háborús győzelemnek köszönheti létezését. Ez akkor is igaz, ha ezt a háborút egy bolgár törökellenes felkelés provokálta ki, s magában a háborúban 10 ezer bolgár vett részt, ennek nagyobb része mint önálló bolgár "partizán" erő, kisebb része közvetlenül orosz katonaként. S mindezen az se változtat, hogy fél évvel később, a március 3-i szerződés hatályon kívül lett helyezve, helyébe július 1-jén új szerződés lett, mely jóval kisebb területet adott Bulgáriának, mint az eredeti verzió, aminek oka, hogy az orosz fél végül kompromisszumot kötött a nyugati hatalmakkal a bolgárok rovására.

De bárhogy is magyarázzák az egészet, képtelenség úgy ünnepelni a nemzeti ünnepet, hogy - legalábbis részben - ne legyen megemlítve Oroszország pozitív módon.

A mostani bolgár kormányzat - melyet nemrég nevezett ki a szófiai amerikai követség - viszont nagy fába vágta fejszéjét: "normális", nyitott, liberális európai országot akar faragni Bulgáriából! Ez már egyszer meg volt kísérelve, 1991-1992 között volt egy hasonló kormánya az országnak, a jobboldali, erősen nyugatos Demokratikus Erők Szövetsége ezt megpróbálta Filip Dimitrov kormányfő vezetésével.

Akkor ez egészen nevetséges eredményeket hozott, azaz szerencsére nem hozott, de a próbálkozások röhejesek voltak. A kormány radikálisai egyenesen megkérdőjelezték az ortodox egyház létét, de a mérsékeltebbek is erős harcot folytattak ellene. Örök élményem 1992 tavaszáról: a bolgár televízió egyenesben közvetítette a római pápa húsvéti miséjét, majd a következő héten nem közvetítette a bolgár pátriárka húsvéti miséjét, mindezt olyan országban, ahol a lakosság 1 %-a katolikus és 80 %-a ortodox.

Csak Dimitrovék túl mohóak voltak, siettek, s a többségük is elolvadt. Az ortodoxia ellen nyíltan fellépni még a névrokon kommunista Dimitrov és követői se mertek. Ez rossz asszociációkat ébreszt a bolgár néplélekben. A bolgár kommunista egyházpolitika mindig a lassú elsorvasztás volt, sose a nyílt ellenzés volt, sőt, minden ünnepen elmondták a szónokok a kommunista időszakban, hogy mekkora progresszív erő volt az ortodoxia a törökök ellenében.

A mostani harvardi kanadai és amerikai CIA-hazafiak már ügyesebbek. Lassan lépnek.

Tudják: Isten, haza, család, ez tart meg minden emberi közösséget. Isten nehéz ügy, nem szabad belekötni. A család is problémás, még a nyugatos bolgárok zöme se igazán nyitott a szivárványoskodás iránt. A haza alapjait kell tehát bontani.

Márpedig nyilvánvaló: orosz-szimpátiával nem lehet euroatlantista államot csinálni, még úgy se ha hozzátesszük "fújj Putyin, szlavaukrajinyi, minket II. Sándor szabadított fel, nem Putyin, hájl Zelenszki".

Szóval a első lépés meg is van: március 3. maradjon hivatalos ünnep, de ne legyen ezentúl nemzeti ünnep.

A bukott politikus olyan mint a független elemző: szabadon beszélhet. Hiszen már nem kell óvatosnak lennie. A napokban egy volt bolgár kulturális miniszter, aki már csak egyetemi oktató, azaz teljesen kívül van az aktív politikán, ki is mondta, száraz tényként: a cél nem csupán március 3. megszüntetése nemzeti ünnepként, hanem teljes marginalizálása.

A kormányzó harvardi koalíció támogatja az ötletet. Az örök túlélő Bojko Boriszov persze érzi a veszélyt: ő nem szeret népszerűtlen döntések mögé állni, így egyik nap támogatja, a másik nap nem. Ami mindenképpen ki fog most derülni: az amerikai követség mennyire fogja Boriszovot. Ha nagyon, akkor Boriszovék megszavazzák, s nem lesz többé március 3. nemzeti ünnep.