Annak idején számos vicc volt a szólásszabadságról a kommunista országokban, pl.:

- Mi a szólásszadság marxista definíciója?

- A szólásszabadság a tudomásul vett csendben maradási kényszer.

A rendszer lényege az volt: egyet kell érteni a hatalommal. A Kádár-rendszer egyik nagy eredménye lett, hogy kései szakaszában sok területen már elfogadta a csendes semlegességet is, azaz nem követelte meg a nyílt egyetértést.

A kései liberalizmus viszont ellenkező irányban fejlődik. Ma már kötelező nyilvánosan egyetérteni.

Amikor olyan nyugati cégnél dolgoztam, mely sok országban működik, jól megismert német kolléga mondta: meg van döbbenve mekkora a szabadság nálunk Kelet-Európában, mert náluk, amikor pl. homokmenet van, nem lehet azt mondani, hogy "nem megyek, mert nem támogatom", hanem csakis valami kamubetegségre való hivatkozással lehet kimaradni, s még ez is kissé gyanús, az ilyen kolléga előtt mindenképpen lezárul a karrier a cégben. Mivel a kolléga pont ex-keletnémet volt, hozzá is tette, ilyet a szüleitől hallott: hogy vagy beléptél a Pártba (SED) vagy maradtál utolsó rangú alkalmazott nyugdíjig, csak ma nem a Pártba kell belépni, hanem imádni kell pl. a migránsokat és a homokosokat. Persze megteheted, hogy nem csinálod, börtönbe nem zárnak, de jól megnézheted magad - pont mint az NDK-s időkben.

Itt egy teljesen politikamentes amerikai sorozat, a The White Lotus címűről van szó. Abban is egy teljesen politikamentes szerepről. A szerb Milos Bikovics viszont nem állt ki az ukrán oldalon az orosz-ukrán háborúban, ez olyan, mint megtagadni Németországban elmenni a gyerekkúró-vonaglásra. Súlyos bűn.

Egyébként ismerem jól a színészt, több orosz filmben is játszott. Az első, részben űrben felvett filmben - Вызов Kihívás - is ő volt a férfi főszereplő, bár az űrben ő nem járt, oda csak a női főszereplő és a rendező-operatőr utazott.

Én a magam részéről régen eldöntöttem: mivel sajnos kénytelen vagyok dolgozni, minden munkahelyi karrierlehetőséget elutasítok, hogy szabad maradhassak.