A muszlimok szolidárisak a keresztényekkel annak kapcsán, hogy a párizsi perverzimpián meggyalázták a kereszténységet.

Pedig hasonló esetekben sok keresztény - a helyzetet teljesen félreértve - az ateista oldalra szokott állni. Lásd a 2015-ös Charlie Hebdo hiszti esetét, amikor magukat komolyan kereszténynek tartó emberek is kiálltak a francia ateista lap mellett.

Akkor éjjel-nappal zengett a propaganda, hogy az európai kultúra fontos alapeleme a gyalázkodás joga, s a befurakodott muszlimok ezt kötelesek elfogadni, vagy ha nem, akkor takarodjanak haza.

A következő időszak fontos feladata: felismerni, hogy az igazi ellenség nem az iszlám, hanem az euroéer szellemiség. Ezek egyszerűen férgek, ezt kell észrevenni, s nem együttérezni velük, mert párat közülük történetesen lepuffantott egy túlreagáló muszlim radikális. Azt lehet mondani, hogy az erőszak helytelen válasz - hiszen valóban az, plusz kontraproduktív is -, de ez nem jelenthet szolidaritást az éjjel-nappal aljasan röhögve gyalázkodókkal..

A Charlie Hebdo mostani címlapja, már a megnyitó-botrány után:

Egyszerűen öngyilkos magatartás a keresztény tábor részéről durván zsigeri antimuszlim alapon reagálni ilyenkor. Amikor keresztény-iszlám viszály van, akkor nyilván a keresztény oldalon állunk, de ateista-iszlám viszály esetében teljesen abszurd az ateistákat támogatni. Láthatóan a muszlimok ezt megértették: keresztény-ateista viszály esetében a keresztény oldal mellé állnak.