Afrikában egy időben nagyon népszerű volt a "szocializmus". De a szó marxista, kommunista értelmében csak 9 afrikai országban volt "szocializmus": Angola, Benin, Burkina Faso, Etiópia, Kongó (Brazzaville), Madagaszkár, Mozambik, Seychelles-szk., Szomália.

Az egyes esetek külön-külön is érdekesek.

Ami a kommunista államiság kezdetét illeti, a módszer 3 féle volt:

• katonai puccs: Benin, Burkina Faso, Etiópia, Kongó (Brazzaville), Seychelles-szk., Szomália,
• normál választás: Madagaszkár,
• sajátos út: Angola, Mozambik - itt egyszerűen a kommunisták alkották a gyarmati uralom elleni fő felszabadítási mozgalmat, így a függetlenség elérése után automatikusan ők lettek a kormányzó erő.

S hogyan lett vége a kommunista államiságnak, itt is több módszer volt:

• újabb, immár nem kommunista hátterű katonai puccs megbuktatta a rendszert: Burkina Faso, Etiópia, Szomália,
• békés rendszerváltozás, az ex-kommunisták ideológiát váltottak, majd kiszorultak a hatalomból: Benin, Madagaszkár,
• békés rendszerváltozás, az ex-kommunisták ideológiát váltottak, majd hatalmon maradtak: Angola, Kongó (Brazzaville), Mozambik, Seychelles-szk.

Az utóbbi kategóriából a Seychelles-szk-en a volt állampárt mára csak egy párt a sok közül, másik háromban máig ez a domináns párt minden szempontból. Kongóban a volt állampárt volt már ellenzékben is a rendszerváltozás után, csak aztán visszaszerezte népszerűségét. Angolában és Mozambikban viszont a volt állampárt mindig hatalmon volt.

Ideológiailag mind a 4 volt állampárt ma "szociáldemokrata", "demokratikus szocialista" elveket vall hivatalosan, az angolai párt valójában erősen nacionalista is.

Angola eleve egy speciális hely. Azon kevés fekete-afrikai országok egyike, ahol az európai gyarmatosítók által helyben hagyott nyelv ténylegesen is nemzeti nyelv. Míg a legtöbb fekete-afrikai országban a lakosság 80-90 %-a nem beszéli a hivatalos nyelvet (ami jellemzően az angol vagy a francia), Angolában a lakosság kétharmada portugál anyanyelvű.

A portugálok és a spanyolok eleve mindig másképp gyarmatosítottak, mint az angolok, franciák, belgák, hollandok - az előbbiek asszimálni akartak, az utóbbiak nem.

Afrikában a spanyolok szerepe kicsi, egyetlen kis fekete-afrikai gyarmatuk volt, a portugálok viszont több gyarmattal is rendelkeztek. A portugál gyarmatosítási politika sajátossága volt a lakosság integrálási terve, melynek fő eleme a portugál nyelv terjesztése volt. Ez a következetes politika szinte teljes sikert ért el Angola tengermenti részein, ott a lakosság a XX. sz. elejére már csak portugál nyelvű lett. Ehhez járult a városok hatása a XX. sz. folyamán, a városokba migráló vidékiek második nemzedéke már portugál nyelvű lett. Ezzel szemben Angola belső részein a portugál mindvégig idegen nyelv maradt, a helyi eredeti nyelvek maradtak a fő nyelvek.

Valójában Angolában a fő ellentét kommunisták és antikommunisták között éppen ez volt: a portugál anyanyelvű angolaiak voltak a "kommunisták", a nem-portugál anyanyelvű angolaiak meg az "ellenzék". Sokan azért lettek "kommunisták", mert a másik lehetőségben a káoszt látták, hiszen hogyan is lehetne egy többnyelvű lakosságból nemzetet építeni. Hiszen 3 fő bantu nyelv van az országban, mellettük még tucatnyi kisebb.

Mára teljesen győzött a portugálajkú angolai nacionalizmus. A lakosság 40 %-a portugál anyanyelvű, más nyelven nem is beszél, további 30 % kétnyelvű, azaz portugálul és valamelyik bantu nyelven beszél, s csak 30 % a tisztán bantu nyelvű lakosság. Miközben Angola lakosságának alig 2-3 %-a etnikailag portugál vagy kevert angolai-portugál.

Ez Afrikában hatalmas eredmény, a fekete-afrikai országok 90 %-a törzsi alapú, nincs közös identitás.

Mára Portugália csak a világ harmadik legnagyobb portugálajkú országa: megelőzi Brazília és Angola.

S az angolai elit különösen vigyáz arra, ne legyen pidzsin vagy kreol nyelv, azaz a "tiszta" portugál nyelv van oktatva, használva. Persze létezik olyan mint "angolai portugál", melynek vannak sajátosságai a "portugáliai portugálhoz" képest, de az eltérés kevés, valójában az angolai portugál kevésbé különbözik a portugáliai portugáltól, mint a brazíliai portugál. A brazilok pl. az angolai beszédet sokszor keverik a portugáliaival.