A különböző országok szabványos történelemkönyveit olvasva meglepő élmény volt már nagyon régen is, hogyan is lehet ugyanazt teljesen ellentétesen értelmezni.

S itt nem az ilyen primitív dolgokra gondolok, mint hogy amikor minket támadnak, akkor az "gonosz leigázás", amikor meg mi támadunk, akkor meg "dicső hadjárat". Ez a módszer azért ma már nem is igazán jellemző.

Inkább arra, hogy ugyanaz az objektív esemény teljesen másképp is megítélhető.

Ilyen az egyházalapítás kérdése. A bolgárok és a magyarok képtelenek máig megérteni egymást ebben, legalábbis az átlagember, aki a témával nem foglalkozott.

A magyar tankönyvekben az I. István általi egyházalapítás kapcsán az szokott leírva lenni, hogy:

• elérte a római pápánál, hogy a salzburgi (vagy regensburgi, esetleg passaui, már erre nem emlékszem) érsek véleménye ne legyen figyelembe véve, mely szerint Magyarország területe az ő főegyházmegyéjének része, így a magyar egyház ennek része kell legyen, hanem ehelyett a római pápa a magyar egyházat új alapításúnak nyilvánította, azaz az esztergomi érsek közvetlenül alá lett rendelve,
• maga a római pápa küldött koronát, nem a német császár, ezzel az ország nemzetközileg elismerten független lett, Magyarország ezzel a nyugat része lett.

Az utóbbi egyébként anakronizmus. István koronázásakor a római pápa kb. a német császár udvari papja volt. Csak a XI. sz. végén, VII. Gergely alatt lett a római pápa világi főúr, önálló nemzetközi tényező. Szóval a római pápa által küldött korona teljesen ugyanazt jelentette, mint a császár által küldött. A függetlenséget éppen az jelentette, hogy a császár elismerte egyenlőnek Istvánt, amit egyébként nem gondolt komolyan, mert amint lehetett, megpróbálta - sikertelenül - meghódítani az országot (1030).

Mindezzel szemben a bolgár kereszténység felvétele államvallásként 864-ben egészen másképp van megmagyarázva a bolgár tankönyvekben:

• Borisz kán 852-től az ország uralkodója, a belső bolgár pogány utódlási szabályok szerint, ami után újabb keresztény koronázás nem történt, hanem miután Borisz keresztény lett 864-ben, egyyszerűen megváltoztatta a pogány "kán" elnevezést a keresztény "fejedelem" (szláv: кънѧзь) címre, meg kapott új keresztény nevet (Mihail) - bár ezután is használta a korábbi nevét, leggyakrabban dupla alakban: Borisz-Mihail -, s kész, azaz senkitől se kapott semmilyen koronát, koronára nem volt szüksége, hiszen már meg volt koronázva a pogány szabályok szerint, azaz ezzel országa függetlenségét fejezte ki,
• az első bolgár uralkodó, akit keresztény módon megkoronáznak Borisz második fia, I. Szimeon cár 913-ban, mivel ő már keresztényként örökli meg az uralkodóságot, természetesen ő se kapott sehonnan koronát, a meglévőt használta,
• ki van emelve, Borisz mennyire ügyes volt, hogy kijátszotta a római pápa és a konstantinápolyi pátriárka közti ellentétet, ők ketten harcoltak ki nevezze ki az első bolgár egyházfőt, ami miatt mindketten beleegyeztek, Borisz mondhatja meg ki legyen ez a személy,
• Borisz végül Konstantinápolyt választotta Róma helyett, mert Róma a rendes egyházszervezeten belüli érsekséget ígért - más nem is volt szokásban a római gyakorlatban -, míg Konstantinápoly autonóm státuszt ajánlott, ami amolyan fél-független jogi helyzet, s ez be is lett tartva: 870-ben a IV. konstantinápolyi zsinat határozata szerint a Bolgár Egyház a konstantinápolyi pátriárka alatt álló autonóm egyház,
• Borisz óvakodott a bizánci befolyástól, így az egyházi szláv nyelv megalkotása után, 893-ben megtiltotta a Bolgár Egyházban a görög nyelv használatát, be lett vezetve helyette az egyházi szláv nyelv,
• 919-ben - már I. Szimeon alatt - további lépés lett téve: a bolgár érsek felvette a pátriárkai címet, az egyház pedig kinyilvánította teljes függetlenségét - ezt 927-ban hivatalosan elismerte a konstantinápolyi pátriárka, azaz onnantól vele egyenrangú lett a bolgár pátriárka,
• természetesen amint lehetséges volt, ezt Konstantinápoly visszavonta, de még Bulgária bizánci uralom alá kerülése (1018) után se lett megszüntetve a Bolgár Egyház függetlensége, csak a vezető címe lett pátriárka helyett érsek, s az egész szervezet csak 1767-ben lett megszüntetve, amikor szultáni rendelet kimondta: minden törökországi ortodox kötelezően egyetlen szervezethez, a Konstantinápolyi Egyházhoz tartozik.

Szóval bolgár szemmel nézve István idegen koronája alávetettséget fejez ki, míg Boriszé meg nem, hiszen nem volt neki, az igazi szuverén uralkodó nem kap mástól koronát. Azaz a bolgár olvasó nem érti, mire annyira büszke István, aki alávetette magát a német császárnak és a római császárnak - miféle függetlenség ez?

Bolgár szemmel egyértelmű: a római pápa választása lemondás a függetlenségről.

S, ugye, itt nem lehet vallásválasztásra se hivatkozni, hiszen István döntése az 1054-es egyházszakadás előtt volt.

Én persze el szoktam magyarázni, Magyarország a valóságban meg tudta védeni függetlenségét egészen a XVI. sz. közepéig. S még a vallási alávetettség is inkább jelképes volt: jogilag hiába volt alárendelt Rómának a magyar egyházszervezet, a valóságban a magyar király jóváhagyása nélkül a római pápa nem tudott kinevezni magyar főpapot.

Egyébként érdekesség: mivel az eredeti bolgár korona kikerült bolgár tulajdonból, a harmadik bolgár monarchia (1879-1946) idején nem volt koronázás, csak áldás, ima és nyilatkozat felolvasása. Az utolsó bolgár uralkodó, akinél megvolt a korona Ivan Sisman cár (1371-1393) volt, aki amikor fővárosát elfoglalták a törökök, a koronáját átadta a győzteseknek. A törökök megőrizték a koronát, majd 1605-ben Bocskai István erdélyi fejedelemnek adományozták. A cél egy Habsburg-ellenes török vazallus magyar királyi cím megalkotása volt. Bocskai azonban nem vállalta a szerepet, megalkudott a Habsburgokkal 1606-ban és ennek keretében a koronát elküldte Bécsbe. Mind a mai napig ott látható mint Bocskai-korona a bécsi Hofburg-palota múzeumában. Hozzáteszem, a történészek egy része ezt nem fogadja el, hanem azt állítja, a szultán által Bocskainak küldött korona csak hasonlít a bolgár koronára, de nem azonos vele, török ékszerészek készítették el balkáni koronák mintájára, utánozva a bizánci, a szerb, s a bolgár koronát, az eredeti pedig elveszett.