Hogyan beszélnek a latin-amerikaiak - s elsősorban a kubaiak - angolul? Igyekszem nem használni bonyolult hangtani fogalmakat, s ha mégis, ezeket "lefordítom".

Nyilván itt nem kétnyelvűekről van szó, hanem az egynyelvű spanyol anyanyelvűekről, akik idegen nyelvként tanulják az angolt.

Kubában, sajátos módon, a szovjet barátság se változtatott azon, hogy a kubai iskolákban mi a tanított fő idegen nyelv: ez egyértelműen az angol. Ennek az oka nem csak az USA közelsége, hanem maga a régió is. A karibi térség országaiban a fő nyelv ugyanis országszám szerint az angol, a 13 karibi szigetországból 10 angol nyelvű, a karibi térséget övező kontinentális államok esetében pedig a 13 országból 2 angol nyelvű.

Az oroszt sose tanították kubai iskolákban, legalábbis nem kötelező tárgyként.

Szóval a fő idegen nyelv az angol, s természetesen az amerikai angol az alapvető hivatkozási pont.

Ez természetesen előnyösebb a kubaiaknak, az amerikai angol kiejtés könnyebb a brit angolnál: míg a sztenderd brit angolban 22 magánhangzó van (14 egyeshangzó, 8 kettőshangzó), addig a sztenderd amerikaiban csak 14 magánhangzó (9 egyeshangzó, 5 kettőshangzó).

Természetesen, mint minden idegen nyelv esetében, itt is az alkalmazkodás jellemző az anyanyelvhez.

A kettőshangzók esetében semmi gond: mind az 5 amerikai-angol kettőshangzó kétezik a spanyolban is.

Az egyeshangzók esetében már problémás a helyzet, ebből a spanyolban csak 5 van. A jellemző megoldás itt az egyesítés:

• az angol /ɪ/ és /i/ hangot a kubaiak egységesen /i/ alakban ejtik, azaz "magyar i", pont ahogy a magyarok is csinálják egyébként,
• ugyanez az /ʊ/ és /u/ esetében - mindkettőből /u/ lesz, mint a magyar "u",
• az angol /ɔ/-t zártabban ejtik, azaz /o/ alakban, ismét mint a magyar "o",
• az /ɑ/ ejtése kissé előrébb van, nagyjából röviden ejtett magyar "á",
• az /ə/ ejtését képesek jól csinálni, pedig a spanyolban nincs ilyen hang,
• két hang, az /ɛ/ és az /æ/ esetében viszont nincs általános megoldás, a spanyolban egyik se létezik, így egyesek mind a kettőt /e/ alakban ejtik (lásd röviden ejtett magyar "é"), míg mások az /ɛ/-t /e/ alakban, míg az /æ/-t /a/ alakban, pl. azt a szót, hogy McDonald`s lehet - magyar betűkkel írva - "makdonaldsz" és "mekdonaldsz" alakban is hallani (egyébként itt az angol anyanyelvűek se ejtik azonosan, van aki /æ/-t és van aki /ə/-t mond, az amerikaiaknál az előbbi gyakoribb, az angoloknál meg az utóbbi, az eredeti kelta ejtés - mert ez egy skót név - egyébként az amerikaihoz van közelebb).

 A mássalhangzók esetében a helyzet egyszerűbb:

• a "th" hangok spanyolban csak az európai spanyolban léteznek, a latin-amerikaiban nem, így vagy "t" vagy "sz" van helyette - pont ahogy a magyarok is csinálják,
• a spanyolban a "z" hang kihalt a középkor végén, ma csak mint az "sz" verziója fordul elő, ha az "sz" hang után zöngés mássalhangzó van, de ilyen esetben se ejti mindenki, nem végeztem kutatást, de a legtöbben ilyenkor is "sz"-t ejtenek, szóval a kubaiak jellemzően "sz"-t mondanak az angol z-k helyén,
• a spanyolban nincs "dzs", "zs", "s" hang, itt a kubaiak vagy megtanulják az illető hangokat - legnehezebben a "zs" megyezek közül -, vagy egyszerűen helyettesítik őket: az "s" helyett "cs"-t mondanak, a "dzs" és "zs" helyett pedig "j"-t,
• a spanyolban "normál" "b", "d" és "g" hang csak szünet után, magánhangzók között, vagy orrhangok előtt lehet, minden más esetben helyette ezek réshang verzióját ejtik (azaz a légáram nem "pattan", hanem "átfut"), ezek fonetikai jele /β/, /ð/, /ɣ/ - ez nagyon tipikus, bár pl. a görögök is ezt teszik angolul beszélve,
• spanyolul nem létezik "v" hang, ezt a spanyol anyanyelvűek vagy "b" alakban ejtik (amikor szünet után vagy orrhang után jön) vagy /β/ alakban (minden más helyzetben), s ezt teszik angolul beszélve is,
• az angol "h" hangot rendszerint vagy nem ejtik ki vagy túl erősen ejtik, lásd mint a magyarban a "ch" betűkapcsolat ejtése,
• amit viszont jobban csinálnak, mint a magyarok: képesek helyesen /w/-t ejteni,
• ternészetesen sose ejtenek hehezetes hangokat, pedig angolul ez kötelező egyes esetekben "k", "p", "t" esetében,
• s a legjellemzőbb: spanyolul "sz" hanggal nem kezdődhet szó, ha a következő hang nem magánhangzó, így ilyenkor a spanyol anyanyelvűek odatesznek az "sz" elé egy "e" hangot - a görög nyelvben csak a szókezdő "sz" + mássalhangzó, így pl. az ilyen görög eredetű tudományos szakszavak spanyolul mindig kapnak egy plusz "e"-t, lásd "sztratoszféra" spanyolul "estratosfera", ugyanezt csinálják a kubaiak az angol szavakkal is.

Persze vannak még más jellemzők is. A spanyol nyelv karibi nyelvjárásának vannak olyan sajátosságai, melyek átmennek az angol ejtésre is:

• sok esetben az "r" és "l" keverése, sőt ezek nem ejtése,
• a "cs" réshangként ejtése, azaz nem zár-réshangként, ahogy a magyarban is van, tehát nincs egyáltalán zár a légáramban,
• talán a legjellemzőbb a szóvégi és mássalhangzó előtti szóközi "sz" hang nem ejtése - ez, különösen az előbbi, a művelt nyelvhasználatban is abszolút normatív kb. 25-30 éve, míg az előző kettőtől a művelt kubaiak igyekeznek tartózkodni.

Az USA legkubaiabb városából, a több mint 200 ezer lakosú Hialeah-ból riport, arról nevezetes, hogy a lakosság 86 %-a kubai:

Egyébként Magyarországon uralkodik az a súlyos tévhit, hogy minden ami nem tökéletes anyanyelvi kiejtés az nyelvtudáshiány. Pl. ez a cikk is ilyen sugall:

- pedig ez teljes tévedés. Tessék megnézni a kubai-floridai videót, egy csomó ember úgy beszél angolul, mintha spanyolul beszélne, még meg se próbálja a spanyoltól idegen hangokat kimondani, de az egész hanglejtés is teljesen antiangol. De ettől függetlenül nagy szókinccsel beszélnek, folyékonyan, s az esetek 90 %-ában még a nyelvtanuk is helyes.

Alapvetően minden idegen nyelvben a legkönnyebb a szókincs, a legnehezebb meg a kiejtés, a nyelvtan meg középen van. Emiatt az emberek 99 %-a sose fog megtanulni anyanyelvi szinten ejteni idegen nyelven. Ugyanis míg a szókincs és a nyelvtan csak akarat, gyakorlás kérdése, a kiejtés esetében van egy objektív elem is, mégpedig az, hogy az embereknek 5-7 éves kor között "beállnak" a hangképző szerveik egy adott nyelv hangkészlételére, s ezen később változtatni nagyon nehéz feladat.

A port.hu cikkében minden videót megnéztem, a messze legrosszabb angol kiejtésű ez volt:

- mit is csinált a bácsi, magyar hanglejtéssel énekel, minden egyes angol hangot felcserélve magyar párjára. Persze nyilván vicces, hogy ennyire távoli az ejtés a helyestől, dehát mi a gond ezzel? Ha egy született amerikai meghallgatja, s van tapasztalata idegen származású amerikaiakkal, azonnal meg is fogja mondani, hogy az énekes magyar. Vicces, hogy egy helyen a bácsi erőfeszítést tesz, egy hehezetes "t" hangot hehezetesen mond!

Egyébként tessék megkapaszkodni: még maga Soros gazda is magyar akcentussal beszél angolul, túl későn kezdett angolul tanulni, már fiatal felnőttként. Persze az énekes bácsinál sokkal jobban beszél, de így is abszolút látható/hallható az eredeti nyelve: