A budapesti ballib "békepárti" tüntetés főszónoka az erősen demensgyanús Lányi András volt. A tüntetők követelték a háború folytatását és elítélték Trump elnök békevágyát. Nem tudom mi van Lányival, pár éve még egész értelmes ember volt, mára azonban teljesen elvakította a magyargyűlölet és az orbánozás - de lehet, hogy tényleg beteg, ahogy ezt sejtem viselkedéséből.

Persze ezer embert se sikerült összetrombitálni. Talpraeuropéer Péter Tisza Pártjának van annyi esze, hogy ebben a kérdésben semlegességet tanúsít, szóval nem szólította fel híveit a részvételre. Nagy gond, hogy a CEU k(r)ampusza immár Bécsben van, így az ottani felforgatás szakos hallgatókat se lehet mobilizálni. Így hát a hisztitünti - a hithű liberális médiák szerint is - alig párszáz fős volt.

Ezzel egy időben Berlinben is szerveztek tüntetést liberális oroszok, a főszervezők egyike Nahalnij özvegye volt.

Ami meglepő: az özvegy volt férjénél is oroszellenesebb. Mára a helyzet oda fajult, hogy az Orosz Önkéntes Hadtest nevű orosz náci szervezet adta a tüntetők zömét, összesen kb. 250-300 embert.

Az Orosz Önkéntes Hadtest magát büszkén a II. világháború alatt létezett Orosz Felszabadító Hadsereg utódjának vallja, mely 1943-ban alakult meg szovjet hadifoglyokból és a német hadseregnek alárendelten működött, elsősorban a mai Lengyelország és Belarusz területén segítették a németeket. A vezető Andrej Vlaszov altábornagy volt, csúcsán a szervezetnek 120 ezer tagja volt.

Az Orosz Önkéntes Hadtest még jelképeiben is az Orosz Felszabadító Hadsereg örökségét vallja. Az Orosz Önkéntes Hadtest legutóbb Ukrajnában harcolt, az ukrán Azov működését segítette. Mostanában Kurszknál segítik az ukrán megszállókat. Ez kissé veszélyes szórakozás: míg a normál ukrán katonákat az oroszok hadifogolyként kezelik, addig az Orosz Önkéntes Hadtest harcosait helyben lelövik.

A II. világháború alatt több ilyen szovjetellenes orosz fegyveres testület működött. De a legtöbb sose vett részt harcokban szovjet területen. Az egyetlen kivétel az Orosz Felszabadító Hadsereg, ezért őket a háború után a nyugati szövetségesek egyértelműen a német hadsereggel azonosan kezelték: az összes tábornokot és tisztet kiadták Sztálinnak, az alacsony rangúak esetében csak ha gyanú állt, hogy az illető háborús bűnökben részes. 1946-ban Moszkvában mindenkit elítéltek: az összes tábornokot és a tisztek kisebb részét felakasztották, mindenki mást 20 év kényszermunkára küldtek.

A mostaniaknak az a szerencséjük, hogy teljesen komolytalanok, tulajdonképpen még hasznosak is madárijesztő szerepben: lehet kire mutogatni. Így nem áll fenn a veszély, hogy bármikor is bántódásuk esik.

Ahogy ismerem Nahalnij nézeteit, szerintem baromira nem örül a túlvilágon, hogy volt felesége az Orosz Felszabadító Hadsereg örököseivel közösködik.