Az orosz ortodoxia sajátos jelensége volt a katakomba egyház.

Amikor megtörtént a kommunista hatalomátvétel, alapvetően 3 magatartás lett az egyházi hierarchiában:

• menekülés az országból,
• megbékélés a helyzettel,
• illegalitásba vonulás.

A helyzet 1927-ben lett igazán kritikus, amikor Szergij érsek-metropolita, az Orosz Egyház ügyvezetője (1943-1944 között moszkvai pátriárka) hűségesküt tett le a szovjet hatalom felé, cserébe egyfajta korlátozott működésért.

Ezt a másik két csoport elfogadhatatlannak tekintette. A külföldre távozott egyházi hierarchia ekkor hivatalosan is elszakadt Moszkvától, Határontúli Orosz Ortodox Egyház néven, központja New Yorkban volt.

Az illegálisok sok részre oszlottak, különböző püspökök vezetése alatt. Az ortodoxiában rendkívül fontos az apostoli folytonosság fenntartása, így nem lehetséges kanonikusan felszentelt papság nélkül a működés, ez alól az illegalitás se ad felmentést.

Amikor kihalt egy-egy vonal, új papok felszentelése úgy történhetett ezekben a csoportokban, hogy azt működő püspököktől kapták meg, ezek lehettek:

• a hivatalos egyház püspökei, akik titokban támogatták az illegálisokat,
• külföldi püspökök, akik inkognitóban beutaztak a Szovjetunióba.

Ez utóbbi miatt, egyre gyakoribb lett, hogy sok oroszországi katakomba csoport egyenesen csatlakozott a Határontúli Orosz Ortodox Egyházhoz.

Az Orosz Ortodox Egyház 1990-ben hivatalosan visszavonta Szergij 1927-es nyilatkozatát, de aláhúzta: bár a nyilatkozat az állami hatalom kényszere miatt született, abban nem volt egyetlen eltérés sem az egyházi dogmáktól. Ami azért fontos, mert ez azt jelenti: a szovjetpárti hivatalos egyház ortodox volt, nem sértette meg a hitelveket azzal, hogy kiállt a kommunista állam mellett.

Így megindult egy bizonyos újraegyesülési folyamat.

A Határontúli Orosz Ortodox Egyház a szovjet rendszer után kezdetben kitartott a mellett, hogy hiába vonta vissza Moszkva az 1927-es nyilatkozatot, ez kevés, tettekre van szükség, hogy igazolják: valóban szakítottak a múlttal.

A jelképes gesztus végül az lett, hogy a moszkvai pátriárka hivatalosan elítélte a volt cári család meggyilkolását, majd az egész család szentté lett avatva. Hatalmas katedrális - "Vér Temploma" - is épült azon a helyen, ahol a cárt és családját kivégezték 1918-ban:

Ez meggyőzte a határontúliakat, 2007-ben felülvizsgálták korábbi álláspontjukat, s újraegyesültek az Orosz Ortodox Egyházzal. Kijelentették: a „hivatalos” egyház hibázott ugyan az 1927-es nyilatkozattal, de nem követett el eretnekséget. Azóta a Határontúli Orosz Ortodox Egyház autonóm részegyház az Orosz Ortodox Egyházon belül.

Természetesen akadtak olyan határontúliak, akik nem fogadták el az egyesülést, ők elszakadtak, ma is léteznek, de létszámuk kicsi. A vicces, hogy az egyesülésellenesek azóta Oroszországban is megjelentek hivatalosan és vannak ott is templomaik.

Ami a katakomba csoportokat illeti, ezek nagyobb része visszatért 1990 után a fő egyházba, de máig létezik 8 csoport, mely működik, immár persze nem illegalitásban. Ezek taglétszáma pár száz főtől pár tízezerig is terjed. Kevesebben vannak, mint egy jóval korábbi szakadás eredménye: az óhitűek, akik ma is kb. 400-500 ezer főt jelentenek.

Korábban komoly tevékenységet fejtettek ki a katakombisták. Moszkvában még a legkeményebb időszakban is volt 10 katakomba egyházközség.

Kapcsolatuk a "hivatalos" egyházzal ma sokféle: a nyílt ellenségeskedéstől egészen a nem-hivatalos közösségig.

Történelmileg szerepük inkább pozitív: a szamizdatok korában, különösen a brezsnyevi időszakban számtalan vallási kiadványt készítettek és terjesztettek. Nekik köszönhetően ismerhette meg sok hívő azokat az anyagokat, melyek hivatalosan nem voltak terjeszthetőek.

A szovjet egyházellenes politika úgy ment, hogy tilalom sose létezett, de egyrészt drasztikusan le lett csökkentve a templomok száma (a kommunista hatalomátvetel előtti kb. 40 ezer templomból a II. vh. kezdetére 3 ezer maradt), a papok száma esetében is drasztikusan csökkentés zajlott, a papképzés nagyon korlátos lett, s a legfontosabb: minden nem szigorúan templomi tevékenység tilos lett.

S természetesen senki se lehetett pap, ha nem írta alá az együttműködési nyilatkozatot a KGB-vel.

Ma a helyzet rendkívül jó. Kisebb területen - ma Oroszország kb. 17 millió m², a kommunista hatalomátvétel előtt kb. 23 millió m² volt - ma kb. 40 ezer templom van, az egyházi oktatási, kulturális tevékenység fantasztikus méreteket ölt. Az internet kora óta pedig egyenesen paradicsomi állapotok lettek: ma nemcsak hatalmas mennyiségű irodalom van, de még ingyenes is.