A kolumbiai narkókartellekben volt szabály - talán még most is van -, hogy a kartell alkalmazottai számára zérótolerancia van a drogozást illetően.

A neves három pofon törvény volt hatályban:

• aki először elkapnak, hogy drogozik, azt pénzbüntetéssel sújtják, azaz nem fizetik ki a munkáját bizonyos időre,
• akit másodszor, azt megverik, olyan pár héten belül gyógyuló szinten,
• akit harmadszor, azt lelövik.

S nem azért van ez, mint sokan gondolják, hogy az illető lopott drogot a "cégtől" - egyáltalán nem, a lopásért ugyanis eleve azonnal lelövés jár. Mindez arra vonatkozik, aki kifizeti tisztességesen az árut, s magáncélra használja.

Mert a cég nem akar drogosokkal dolgozni, ezek megbízhatatlanok. A drogosok azok a vásárlók, nem az eladók és terjesztők. A drog káros, mi nem akarjuk magunkat rombolni - ez a cég elve.

Annak idején apámtól hallottam ilyet, hasonlót. Élete háromnegyedében bankár volt, már a kommunizmusban is - bár külkereskedelem szakon végzett, nagyon gyorsan sikerült állást találnia a banki szférában, ez akkor nehéz volt, összesen 3 bank létezett akkoriban az országban: az MNB, az MKB, s az OTP.

Ezen kívül nagyon benne volt a témában. Még a Kádár-rendszerben az elsők között volt, aki Magyarországon foglalkozott a tőzsdékkel, évekkel azelőtt, hogy lett megint magyar tőzsde. Egy időben meghívott tanár is volt a budapesti Külkereskedelmi Főiskolán - ez jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem egyik kara, de Kádár alatt ez még önálló intézmény volt, s ott is tőzsdei ismereteket tanított.

Ezzel az életpályával a háta mögött talán furcsa, de 3 fő tanácsa a következő volt:

• tőzsdén befektetni csak olyan pénzt szabad, ami felesleges, azaz nem megyünk tönkre, ha veszítünk,
• sose vegyünk fel banktól kölcsönt,
• ha kénytelenek vagyunk mégis kölcsönt felvenni, sose vegyük fel olyan pénznemben, melyben nincs jövedelmünk.

Nekem mindig az jutott eszembe, hogy a bankár óv a banki szolgáltatásoktól, ahogy a drogkartelles óv a drogtól.

Persze igaza volt. Amikor beindult a nagy magyar devizahitel-hisztéria, ő már nyugdíjas volt, de akkor is mondta: ebből egyszer nagy bukás lesz.

Odáig sose jutott el, hogy rendszerkritikus legyen, azaz nem osztotta politikai álláspontomat - különösen nem a mostani álláspontomat -. ő egész életében nyugatpárti és liberális volt (nyilván a rendszerváltozás előtt titokban csak), de az ezredforduló után már akadt olyan kijelentése, hogy valami itt nagyon nincs rendben. Persze ő ezt nem a polgári rendszer alapvető hibájának vélte, hanem torzulásának, de így is sajátos volt, hogy "ezek megbolondultak" típusú kijelentéseket tett az elittel kapcsolatban.