Most volt nemrég május 24., ez egy fontos bolgár ünnep, az egyetlen, mely se nem politikai, se nem vallási. Ez a cirill ábécé napja.

Kívülről nézve hihetetlennek tűnik, de a magyar alternatív - jellemzően dilettáns - történelemtudomány minden országban, tehát Bulgáriában is létező verziójának a 3 fő mániája:

• a szlávok nemlétezésének hangoztatása,
• ebből következően a "szláv nyelv" kifejezés elleni harc,
• a "cirill ábécé" név elleni küzdelem.

Ez utóbbi rendkívül vicces. Pont a legfontosabb bolgár eredményt tagadja, mert a cirill ábécé a X. sz. első felében Bulgáriában lett megalkotva. Az alternatív bolgár történészek szerint viszont a "cirill" név bolgárellenes, mert a helyes név "bolgár ábécé".

A szlávoknak volt írásuk korábban is, valamiféle viking alapú - mások szerint: türk alapú - rovásírás lehetett, majd a szlávok Balkánra migrálása után jellemzően görög betűkkel kezdtek írni.

Viszont a görög nyelv hangrendszere nagyon más, mint a szláv, így egyszerűen túl bonyolult volt így írni. Megszületett az igény, hogy legyen új írásrendszer.

Ez meg is történt: a IX. sz. végén két görög testvér, Cirill és Metód (eredetiben: Kürillosz/Kirillosz és Methodiosz), egyes verziók szerint anyai ágon szlávok voltak, így anyanyelvi szinten beszéltek szlávul. Igyekeztek nyelvészetileg egy megfelelő ábécét létrehozni. Ez lett a glagolita ábécé.

Azonban a szláv papok túl bonyolultnak találtak a betűket, alakjuk is szokatlan volt a görög íráshoz szokott papok számára. Így a következő nemzedékben Cirill és Metód egyik tanítványa, Kliment, új ábécét alkotott, tulajdonképpen átvette a görög ábécét, s csak a görögből hiányzó hangokra talált ki új betűket, de azokat is igyekezett a görög betűalakokhoz hasonlóvá tenni.

Így lett 45 cirill betű az eredeti görög 24 betűhöz képest, de a görög eredet ma is jól látható, példaként az első 5 görög betű esetében szinte teljes az azonosság:

• görög Α - cirill: А - ugyanez a glagolita ábécében: Ⰰ,
• görög Β - cirill: Б vagy В a kiejtéstől függően - ugyanez a glagolita ábécében: Ⰱ vagy Ⰲ a kiejtéstől függően,
• görög Γ - cirill: Г - ugyanez a glagolita ábécében: Ⰳ,
• görög Δ - cirill: Д - ugyanez a glagolita ábécében: Ⰴ,
• görög Ε - cirill: Е vagy Є vagy Э - ugyanez a glagolita ábécében: Ⰵ.

Viszont az ábécét tanára tiszteletére "cirillnek" nevezte el. Ezen kívül cél volt az ábécé terjesztése más szlávok között is, ezért nem nevezték soha "bolgár ábécének", hiszen így ellenkezést váltott volna ki esetleg más népeknél, míg a "cirill ábécé" az egy politikailag semleges elnevezés: kinek lenne problémája egy szerzetes nevével.

Persze aztán az egyes nemzeti szláv ábécék sokat változtak, de az alap máig azonos, bár egyes esetekben nem egyezik a kiejtés. A mostani ukrajnai helyzet kapcsán sokan megtanulták, hogy pl.:

• ukrán і = orosz и,
• ukrán и = orosz ы,
• ukrán є = orosz е,
• ukrán е = orosz э.

Az érdekesség: minden cirillbetűs nyelv csak a saját betűit használja, s a más cirillbetűs nyelvek neveit mindig átírja saját cirillbetűs ábécéjére. Tehát az ukránok az orosz neveket az ukrán írás szerint írják le, s fordítva. Nincs az, mint egyes latinbetűs nyelvek esetében, hogy az idegen betűket is használják nevek leírásánál. Lásd ukránul Putyin az nem Путин, hanem Путін.

A lényeg: teljesen abszurd ezt a "bolgár ábécé" nevet erőltetni. Szerencsére Bulgáriában is csak kevesen mondják így: a "bolgár ábécé" a bolgárok 95 %-a számára a cirill ábécé bolgár verziója.

A teljes táblázat: itt.

Ami érdekes még: az írás alkotói nem csináltak külön betűket az egyes kemény és lágy mássalhangzóknak, a lágy mássalhangzókat a hasonló kemény mássalhangzó jelzi, oly módon, hogy utánuk olyan magánhangzó van, mely vagy eleve csak lágy mássalhangzó után lehet vagy lágyságot is tartalmazó magánhangzó jel következik:

• csak kemény mássalhangzó után lehet: ъ, ꙑ, o,
• csak lágy mássalhangzó után lehet: ь, и/і,
• két-változatos magánhangzó betűk: а és ꙗ, є/е és ѥ, ѧ és ѩ, ѫ és ѭ, у és ю,
• az egyetlen, mely esetében ingadozás lehetett: ѣ - egyes kutatók szerint csak kemény mássalhangzó után lehetett, de ez vitás.

Jó, hogy így tettek. Ellenkező esetben teljes káosz lett volna a későbbiekben, hiszen a keménység/lágyság csak a keleti-szláv nyelvekben maradt meg következetesen, rajtuk kívül még a lengyelben maradt meg jelentősen, dehát a lengyel sose használt cirill írást.

A lengyel egyébként is kivételes, hangrendszere olyan elemeket is megtartott, melyek minden más szláv nyelvből eltűntek. Egyedül a lengyelben vannak meg máig az ősszláv orr-magánhangzók: a ѧ és a ѫ, ezeket a lengyel ábécé ę és ą betűkkel jelöli.

A két még érintett szláv cirill ábécé, ahol ez a keménység/lágyság kérdés releváns lett, hiszen a hangrendszer drasztikusan megváltozott, a bolgár és a szerb ábécé. A bolgárból gyakorlatilag teljesen kimúlt a lágyság, míg a szerb esetében 4 mássalhangzó esetében maradt meg (de mára ez gyakorlatilag 2, a legtöbb szerb-horvát-bosnyák-montenegrói anyanyelvű ember csak 2 esetben ejt kemény/lágy párokat, az "l" és az "n" esetében, míg a "dzs" és különösen a "cs" esetében lassan eltűnőben van a kemény és a lágy megkülönböztetés).

A szerb megoldás a XIX. századi nyelvújítás alatt: eltűntetni minden lágy magánhangzót, s a 4 lágy mássalhangzónak külön betűt készíteni, így lett a lágy l, n, dzs, cs szerb cirill írással љ, њ, ђ, ћ - ugyanezek a horvát latin írásban: lj, nj, đ, ć.

A bolgár megoldás pedig az, hogy a lágyság jelölése maradt, csak kiejtése változott, azaz szimpla "j" hang hozzáadása lett belőle. Nyelvjárásfüggő persze, egyes bolgár nyelvjárásokban lágyan beszélnek máig, de ez régóta nem fonema-szintű, hanem csupán ejtésváltozat. Egyes nyugat-bolgár nyelvjárásokban máig megvan viszont fonéma szinten is 4 mássalhangzó lágysága, ezek azonosak a 4 szerb lágy mássalhangzóval.

Ez természetesen politikai kérdés lett. Amikor a II. vh. után meg lett alkotva a macedón irodalmi nyelv, ott természetesen külön betűk lettek alkotva a 4 hangnak, szerb mintára, ezek: љ, њ, ѓ, ќ - az utóbbi 2 ejtése nagyon változó, az archaikus szerb "lágy dzs" és "lágy cs" ejtéstől egészen a "kemény dzs" és "kemény cs" ejtésig, de a "lágy g" vagy magyar "gy" és "lágy k" vagy magyar "ty" ejtés is megesik.