Angliában nagyon nehezen ment a "munkásmozgalom" ügye, legalábbis kommunista szemmel nézve. Kétségbe is volt esve Lenin elvtárs emiatt.

Pedig Marx elvtárs ott dolgozott, s az angol kapitalizmus volt a legfejlettebb a világon, szóval a marxi jóslatok szerint ott mindenképpen jönnie kellett volna a proletárforradalomnak. De az csak nem jött.

Még az se ment simán, hogy megalakuljon a kommunista párt. A kommunisták sokáig a Munkáspártban voltak, annak balszárnyán, s nem akartak onnan elszakadni. Pedig a párt nagy többsége szociéldemokrata volt, elutasítva a kommunista nézeteket. Eleve a brit Munkáspárt nagy akadályt jelentett a kommunisták számára, mert a szakszervezeti mozgalomból nőtt ki, annak kezdete Angliában pedig még a marxizmus előttre nyúlt vissza.

Ez később se változott. Ellentétben más nyugat-európai kommunista pártokkal, a brit kommunisták sose tudtak komoly választási eredményt elérni, a legjobb eredményük 0,5 % körül volt. Egyedül az 1945-ös választáson tudott mandátumot nyerni egyszerre 2 kommunista - a brit választási rendszer kizárólag egyéni körzeteken alapul, 650 körzet van - a háború utáni eufóriában, mert akkor Sztálin elvtárs jó embernek számított a brit közvéleményben. Minden más alkalommal jellemzően egyetlen körzetet tudtak megnyerni a brit kommunisták vagy annyit se, 1950 után soha nem nyert kommunista jelölt körzetet Angliában.

De ez a kezdetekben is hasonló volt. 1920-ban, Lenin elvtárs unszolására, a kommunista frakció végre elszakadt a Munkáspárttól, s lett önálló brit kommunista párt.

A párt be is kapcsolódott gyorsan az I. világháború utáni erős sztrájkmozgalomba. Lenin elvtárs örült, végre valami beindul.

Aztán pár hét múlva Lenin elvtárs majdnem kapott még egy agyvérzést. Eljutott ugyanis hozzá a hír, hogy egy kommunisták által szervezett gyári sztrájkban a sztrájkolók és a rendőrök focimeccset játszottak egymás közt! Volt ugyanis ilyesmi Angliában: úriemberi megállapodás a felek között, hogy bizonyos időre szünet van, azaz se a rendőrök nem próbálnak behatolni a gyárba, s a sztrájkolók nem jönnek onnan ki a rendőrök megdobálásának céljával. S így is lett: egy délutánra megállapodtak, majd barátságos focimeccset tartottak a felek. Lenin elvtárs magán kívül volt: de hiszen az osztályharc nem állhat meg, nem lehet szünet, az meg végképp abszurdum, hogy barátságosan fociznak egymással az osztályellenségek!

Azt hiszem, Hatházi Mákos erről nem tud. Így biztosan nem lesz européer forradalom, hogy rendőrökkel haverkodik.

Csak nehogy agyvérzést kapjon Mákos főnöke New Yorkban.