A pályaválasztás a modern kor problémája.

Korábban ilyen nem létezett, akkor az emberek 99+ %-a folytatta szülei munkáját, s pont.

Alapvetően 2 szempont szokott előjönni választáskor, ideális esetben, amikor nyitott minden a fiatal számára:

• azt csináljam-e, amit szeretek csinálni,
• azt csináljam-e, amit megfizet a társadalom.

Alapvetően az emberek 90+ %-a mindenképpen csalódik, bármelyiket is választja.

Mert ha azt nézi, mi az, amit szeret csinálni, akkor a legjellemzőbb vég az, hogy nem tud megélni belőle, majd mégis valami másra kényszerül, így az amit csinálni szeret a hobbijává válik.

Ha meg a társadalmi hasznosulást nézni, akkor még több a baj.

Egyrészt, sose lehet kiszámolni a jövőt. Ami pl. ma jól eladható szakmának tűnik, az lehet, hogy holnap nem ér semmit. Másrészt meg, ha az ember csak azért csinál valamit, mert az eladható, de valójában nem szereti azt csinálni, az súlyos lelki zavarokhoz vezet.

Furcsa módon, a modernitás adta szabad pályaválasztás oda vezet, hogy több a munkája miatt boldogtalan ember, mint a premodern korban, amikor az átlagembernek eszébe se jutott pályát választani, mert csinálta azt, amit ősei.