Cikk a demokrácia baloldali felfogásáról: Milyen demokrácia?.

A demokrácia az ókori görögök találmánya, de akkor is kivételes volt: a görög városállamok zöme sose vezette be a demokráciát, s ahol bevezették, ott is megbukott előbb-utóbb.

A legtovább Athénben létezett, nagyjából az i. e. VI. sz. végétől a IV. sz. közepéig, rövid szünetekkel. Csúcsidőszakában mindent, tényleg mindent demokratikusan akartak irányítani, ez azt jelentette: szavazással - ami akkor népszavazást jelentett - és sorsolással. Annyira mindent, hogy időben a hadsereget is demokratikusan próbálták irányítani, amiről persze gyorsan kiderült, hogy nem működik, így ott vissza lett állítva a normál kinevezési rend és a hierarchia.

A liberális felfogás azt mondja: a szent alapelveken kívül minden legyen szavazás eredménye, persze már nem népszavazás ez, hiszen nem lehetséges nagy államokat népszavazásokkal irányítani.

A kérdés csak az volt, mit kell eldönteni demokratikusan és kinek kell döntenie:

• mit: csakis közügyeket, a magánügyek az adott magánszemélyek ügyei, ezekbe a közösség nem jogosult beavatkozni,
• kik: a polgárok, azaz a felnőttkorú, iskolázott, vagyonos, férfi nemű, helyben lakó emberek.

Amikor megjelent a liberalizmus baloldali kritikája, a harc úgy módosult, hogy:

• számítson mindenki polgárnak, azaz ne legyen semmilyen cenzus, egyedül az életkorbeli és a jogi, azaz minden felnőtt állampolgár szavazhasson, függetlenül iskolázottságtól, vagyontól,
• a magánügyek része is legyen közügy, ennek radikális alakja a marxizmus, mely szerint a magántulajdon lopás, így mindent államosítani kell, azaz minden vagyon immár közügy.

A cikkíró marxista, neki a problémája az a liberális demokráciával, hogy nem elég demokratikus, azaz engedi a magántulajdont: "A lényeg épp az, hogy a demokráciát a politikai struktúrán túlra, a társadalom termelési és érintkezési viszonyainak egészére is ki akarjuk terjeszteni, mondjuk a gazdaságra vagy az oktatásra-nevelésre, vagy a szexuális viszonyokra is.".

A megoldás persze az, hogy az egész koncepció téves. Maga a demokrácia kis önkéntes közösségekben tud működni, erős kötöttség esetében, s még ez is csak akkor, ha a helyzet nyugodt, rendezett.

A "gyárak önkormányzata" az kb. olyan, mint a családi önkormányzat, ahol a kiskorú gyerekek eldöntik többségi szavazással, hogy hónap elején költsék el a teljes havi étkezési pénzt cukorkára. Biztos recept a csődre.

Aki vállalkozni akar, azt nem büntetni kell, s elvenni tőle saját vállalkozása irányítását. Ha ugyanis ez történik, senki se fog vállalkozni. Az eredmény az lesz, mint ami volt pl. a Kádár-rendszer a 70-es években: ismerősök kellenek, hogy az ember képes legyen találni vízvezetékszerelőt.

Azt mondja: "Antidemokratikus az, hogy azok, akik dolgoznak, nem rendelkeznek a termelőeszközökkel, akik viszont rendelkeznek ilyenekkel, azok nem bérért dolgoznak, és nem is bérből élnek.". Igen, valóban antidemokratikus, de ez így van jól. A termelőeszköz azé, aki megvette, s nem azé, aki használja. Ha azé, aki használja, akkor senki se fog venni termelőeszközt, hiszen úgyis elveszik tőle.

Onnantól minden vállalkozás állami lesz, amit láttunk, hogy nem működik. Az állami tulajdon monopóliuma indokolt nagy vállalkozásoknál, pl. közművek, tömegközlekedés, stb., de semmi szükség rá kis és közepes cégeknél.

Az alapellentmondás, amit semmilyen marxista, kommunista, szocialista, anarchista, balos eszme se tudott megoldani: a közösségi érdek és a magánérdek közti ellentét. Hiszen, azt mondják, azért nem jó a magántulajdon, mert akkor nem érvényesül a társadalmi érdek. Na most erre két lehetőség van:

• tervgazdaság: azaz hogy biztosítva legyen a társadalmi érdek, mindent központosítva döntenek el állami szinten, ez volt a hagyományos, nem-reformált szovjet rendszer - eredménye ismert, egyszerűen képtelenség központilag kiszámolni mindent és kontroll alatt tartani, így a következmény az egyre rosszabbul működő gazdaság, azaz nem teljesül a társadalmi érdek, hiszen az nem lehet társadalmi érdek, hogy rossz szolgáltatások, rossz termékek legyenek - ez csak oda vezet, hogy az átlagember arra jut, legyen inkább kapitalizmus, mert az legalább meg tud oldani olyan, a "közösségi társadalom" számára megoldhatatlan problémákat, hogy legyen kenyér a boltban és jöjjön ki a mosógép-szerelő házhoz,
• anarchista típusú önigazgatás: azaz az döntsön, aki dolgozik, lásd "munkahelyi demokrácia", ez meg oda vezet, hogy az egyes termelési egységek a saját érdekeiket fogják nézni, azaz teljesen úgy fognak működni, mint a magántulajdonú vállalkozások, tehát megint nem lesz meg a közösségi érdek;

a megvalósult marxizmus egész története arról szólt, hogy nem tudta a problémát sose megoldani, majd egyszerűen addig reformálta magát, míg kapitalizmus lett.

Nem az eleve nem működő demokráciát kell kiterjeszteni, hanem megakadályozni, hogy törpe magánérdekek vezéreljék a valóban közügyeket.