Sokan kérdezik: miért lobbizott Balog Zoltán a kegyelmi ügyben?

Szerintem a válasz: egyszerűen ilyen típusú ember, szeret segíteni. S ezt a saját ügyemmel tudom bizonyítani.

Az én ügyem legalább annyira jelentéktelen volt, mint Kónya Endréé ugyanis.

Miről van szó? Nos, 2001-2005 között én voltam a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház de facto diktátora. Ez furcsán hangzik, de ez volt a helyzet. Persze mindez a rendkívüli körülmények miatt. Az Egyházban súlyos vita zajlott, hogy ki képviseli az Egyházat, ennek alapja az volt, hogy a korábbi pap helyére új pap jött Szófiából, de a korábbi pap ezt nem akarta tudomásul venni, különösen a pap fia volt nagyon aktív a szarkeverésben. S mivel az Egyház - mármint a magyarországi - vezetősége becsületes, rendes, de a joghoz semmilyen szinten nem értő emberekből állt, így a helyzet abszurddá vált: az ügyvédet felfogadott papfiú minden pert megnyert az Egyház ellen. Ennek eredménye: ténylegesen az új pap szolgált a templomban, ő lakott feleségestül a paplakban, de jogilag a volt pap volt a hivatalos képviselő minden szerv előtt, így csak idő kérdése volt, mikor veszi át ténylegesen is a hatalmat a templomban és az ahhoz tartozó kis házban.

A lényeg: a vezetőség elhitte nekem, hogy én értek az ügyhöz, így gyakorlatilag én lettem a "vezetőség" egy személyben, gyakorlatilag minden kontroll nélkül. Ez persze jelképes volt, hiszen hivatalosan a volt pap volt bejegyezve a bíróságon mint törvényes képviselő. Szóval végülis én nemlétező hatalmat kaptam a kezembe, de a lényeg: mögöttem állt a tényleges vezetőség és az egyházi felsővonal is, a Bolgár Egyház közép- és nyugateurópai érseke.

Én meg munkába kezdtem, az egész ügyet személyes ügyként kezelni. S pár hónap alatt sikerült először is saját magamat bejegyeztetni az egyház elnökeként, majd elérni, hogy ezt a felsőbb bíróságok se másítsák meg. Lépéseim egyházjogilag se voltak helyesek - pl. az egyházelnök mindig pap, sose civil személy -, de mindez a speciális helyzet miatt el lett fogadva hallgatólagosan.

Az alapprobléma az akkori magyar alkotmány „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” elv értelmezése. Az a gyakorlat alakult ki a magyar bíróságokon - ez a Fővárosi Bíróság, ez volt akkor illetékes minden egyházi kérdésben -, hogy bármit elfogadtak bármely egyház nevében, azaz az alkotmány kitágított értelemben lett felfogva, ami azt jelentette: az állami hatóságok még magát az adott bejegyzést se vizsgálták érdemben, amit ez vagy az az egyház tett. Tehát hétfőn bejelentett X egyház, hogy a képviselője XY, majd kedden, hogy immár ZX, s mindkettőt elfogadta a bíróság vizsgálat nélkül.

Ez persze teljes jogbizonytalanságot okozhatott, de ténylegesen problémát csak a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház esetében okozott.

Először is sikerült megértetni az illetékessel - Semjén Zsolt volt az, még csak államtitkár volt akkoriban -, mi is ez az abszurd helyzet: a bíróság nem vizsgálja, hogy egy egyház mit nyújt be, az megfelel-e alapszabályának, hanem minden jognyilatkozatot automatikusan elfogad. Aztán éppen megbukott az Orbán-kormány - ez 2002 -, de eleve maga Semjén is mondta, ő nem tud ebbe nyíltan bevatkozni, túl durva lenne, hogy egy államtitkár a bíróságot próbálja utasítani.

Egyébként pont szerencsénk is volt. Ebben az ügyben az új Medgyessy-kormány egyházügyi államtitkára - Gulyás Kálmán, MSZP - teljesen egyetértett Semjénnel, hogy ami velünk zajlik az abszurd helyzet. De Gulyás is elmondta: ő szimpatizál velünk, de nem tud ráhatni a bíróságra, ezt botrányos lenne akár csak megpróbálni is.

Végül Semjén elintézte: fogadjon minket a köztársasági elnök - akkor: Mádl Ferenc -, s ez meg is történt. Mádl egyházügyi tanácsadója az akkor még a politikában ismeretlen Balog Zoltán volt, vele együtt fogadott minket Mádl. Mádl meghallgatta a lényeget, majd azt mondta, a részleket akkor adjam le Balognak, ő majd tanulmányozza a kérdést és jelentést készít belőle neki.

Mint államfő persze hivatalosan Mádl se tehetett semmit, hiszen a köztársasági elnöknek semmi köze a „független bírósághoz”, dehát a valóság azért nem ez. Mádl nemzetközi jogász szaktekintély volt, plusz gyakorlatilag ismerte az összes létező magyar bírósági vezetőt személyesen, így pár néhányperces magánbeszélgetéssel többet tudott elintézni, mint bármely hivatalos út.

S meg is történt ez. Balog előkészítette az ügy lényegét, s ezt azóta alkalmazza a Bíróság: azaz immár nem gondolja a bíróság, hogy az „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” elv azt jelentené, a bíróságnak csak egyfajta bejegyzői szerepe lenne.

A lényeg a mi szempontunkból: az Egyház azé lett jogilag is, aki mögött ott álltak a hívek és a felsővezetés is. A volt pap onnantól hiába támadott.

Az ügy vicces vonatkozása: olvastam a témáról cikket, benne egy "Iván atyáról". Kiderült: az én vagyok, a szerző tudta, hogy az elnök mindig pap, így levonta a következtetést, hogy én nyilván pap vagyok.

2005-ben lemondtam tisztségemről, azóta is minden normálisan működik az Egyházban. Viták persze akadtak aztán is, de immár nem olyanok, melyek veszélyeztették volna az intézmény létezését.