Nem szoktam cikkről szóló cikkről írni, de most kivételesen igen. A Mandiner beszámolója egy homokos prédikációról: Németország az utolsókat rúgja.

Azért döbbentett meg, mert nemrég gyászmisén voltam (a körülmények ismertek). S így még jobban érzem az újkeresztények abszurditását, összevetve azt az eredeti kereszténységgel.

Az újkeresztény eszmeiség tulajdonképpen csúcshumanizmus - emlékeztető: a kereszténységben a "humanizmus" negatív kifejezés -, teljesen a végletekig elvíve. A lényeg: mindenki élje meg azt amit akar.

Ezzel azonban 2 baj is van. Egyrészt, minek arra egyház, hogy hirdesse a "mindenki szabadon csináljon bármit" elvet? Másrészt, miért van ezeknek az újkeresztényeknek bajuk pl. az agresszív homofóbokkal? -hiszen nem kellene, hogy ők meg így élik ki magukat, homokosok verésével, hiszen ezt diktálja lelkük, megélik azt. Önellentmondás az egész eszme: mindenki élje ki magát, kivéve ha nekünk nem tetszik???

Párhuzamként a szabályos ortodox gyászmise központi része (katolikus gyászmisén egyetlen egyszer voltam, nem emlékszem a szövegre, de gondolom, ott kb. ugyanez lehet), saját fordítás, szóval nem teljesen csiszolt a szöveg:

"Ó, lelkek és minden testek Istene, aki legyőzted a halált és legyőzted az Ördögöt, s életet adtál világodnak, Te, ugyanaz az Úr, adj nyugalmat elhunyt szolgáid lelkének a fényesség, a felüdülés, a nyugalom helyén, ahonnan minden betegség, sóhaj és bánat elmenekült. Bocsásd meg minden vétküket, amit elkövettek, akár szóval, akár tettel, akár gondolattal. Mert Te jó Isten vagy és szereted az embert; mert nincs ember, aki él, de ne vétkezne, mert csak Te vagy bűntelen, a Te igazságod örökkévaló, s a Te igéd igazság. Mert Te vagy a feltámadás, az élet és a nyugalom elaludt szolgáidnak, ó, Krisztus, a mi Istenünk, s Neked adunk dicsőséget örökkévaló Atyáddal és a Te szent, jó és életet adó Lelkeddel együtt, most és mindörökké, örökkön-örökké. Ámen."

Mi a lényeg itt? Hogy az igazi kereszténység még az éppen meghalt embert sem "kíméli", hiszen bűnösnek nevezi. S ezen senki se botránkozik meg. Sőt, a szabványos részvétnyilvánítás az ortodoxiában mindig tartalmazza az "Isten bocsássa meg!" mondatot, azaz elhunytnak a bűneit. Miközben az újkeresztények az élők esetében se beszélnek bűnökről. Mekkora hatalmas eltérés!

Szerintem az újkereszténység az valami olyan, mint egy olyan fogyókúrás dietológus, aki azt mondja a pácienseinek "egyetek bármit, bármilyen mennyiségben, ahogy csak kívánjátok". Vajon ki venne komolyan egy ilyen "szakembert"?

Na, pontosan így szarjuk le mi az újkeresztényeket. Csúnya, de pont helyén való szóhasználat itt a "szarás", hiszen ez Isten parancsa a konkrét esetben. Amíg 4 fal között csinálják, hát tegyék, de ha hozzánk nyúlnak a legkisebb mértlékben is, akkor kemény falat kell emelni eléjük, amibe majd beverik az ostoba gonosz fejüket.

Régi szokás, elsősorban balos szokás belekötni az ellenfél idegennyelvi kiejtésébe.

Friss eset: a Zorbán Washingtonban azt mondta, hogy "gáz issjú". A kritika: rossz kiejtés és hibás szóhasználat.

A kiejtés-kritika persze részben igaz. Orbán magyarosan beszél angolul, tipikusan magyar akcentusa van. Egyrészt a magyarból hiányzó angol /ɪ/ hangot /i/-nek mondja, másrészt a magyarból szintén hiányzó - csak egyes nyugat-dunántúli nyelvjárásokban létező - /æ/ hangot /a:/ alakban mondja, csakhogy gyakorlatilag minden magyar ezt teszi: az /æ/ helyett a magyar e-t vagy á-t mond.

Ezzel kapcsolatban kitérő: az angol /æ/ helyett a magyarok a legtöbb esetben e-t mondanak, míg a bolgárok á-t. Mindig mosolyogtam ezen, de okára nem tudtam rájönni. Lásd a McDonald`s az Magyarországon "mekdonálc", míg Bulgáriában "mákdonálc".

Tulajdonképpen az egyetlen valódi tévesztés a "gáz" z hangja, semmi akadálya nem lenne ugyanis ezt helyesen "sz"-nek mondani. Bár hozzá kell tenni: gyors beszédben ezt az angol anyanyelvűek is így teszik, egyszerűen a szóvégi zöngétlen "sz" zöngésedik az utána következő magánhangzó kezdetű szó hatására - persze csak gyors beszédben, választékos beszédben soha.

Az "issjú" ejtés pedig helyes. Az "issue" angol szónak 3 bevett ejtése van, magyar betűkkel:

• "isszú" - ez a hagyományos ejtés, de lassan kihalt, ma már kissé régiesnek számít,
• "issú" - ez a modern ejtés, Amerikában szinte kizárólagosan ez van,
• "issjú" - ez pedig az előbbi változata, inkább Angliában jellemző;

eleve az egyik látványos brit-amerikai eltérés a jú/ú, azaz sok szóban, ahol a britban "jú" van, ott az amerikaiak "ú"-t mondanak, lásd New York helyi neve "nú jork" és nem "nyú jork", az utóbbi brites ejtés. Aki nem hiszi, annak ajánlható a vonatkozó dal:

Аz angol hangtörténet egyik folyamata a XVIII. és XIX. sz. során az úgynevezett jóta-egyesülés, azaz a "d", "t", "z" és "sz" hangok utáni j hatására sok esetben a mássalhangzóból "dzs", "cs", "zs", "s" lesz. (Kicsit hasonlít a magyar -t végű igékhez, felszólító módban a "t"-ből sokszor "cs" lesz, lásd "alakít", de "alakíts" - ejtve "alakíccs".)

A szóhasználati kritika pedig teljesen alaptalan. A "gas" angolul három dolgot jelent:

• légnemű anyag,
• földgáz,
• benzin (de ez csak az amerikai angolban).

A balos álnyelvészek szerint a Zorbán hatalmas hibát követett el, mert benzint mondott földgáz helyett. Pedig csak meg kellene nézni bármelyik angol értelmező szótárat.

Itt ragadtam egy egész állatkertben egyedül. 2 embernek még nem volt teher, 1-nek már sok.

2 kutya, 4 macska, 3 madár, akvárium vízi csigákkal. Eredetileg volt egy terrárium is szárazföldi csigával, de az állat elpusztult másfél év élet után - most ez a terrárium "arborétumként" funkcionál, azaz csak növények vannak benne.

Az akvárium nem nagy teher, hetente csekkolni kell a víz minőségét, s ha kell, akkor intézkedni, más bajlódás nincs vele. A madaraknak víz kell és étel, meg takarítás 1-2 hetente, ez is bírható.

A kutyák társak, nem teher.

A macskák viszont gond. Én sose voltam macskahívő, ők a feleségem miatt lettek. A két idősebb macska még csak-csak, de a fiatalabbak már keményen zavarják az embert.

Szerencsére a legfiatalabb - s egyben legpajkosabb - macskát lepasszoltam a kisebbik fiamnak. Ő sokat segít nekem. Keres neki gazdát vagy megtartja.

A másiknak próbálok rendes gazdát keresni.

Ha valakinek kell ingyenesen egy fajtiszta brit rövidszőrű macska (lány, de kasztrálva van), s ezért hajlandó eljönni Szófiába, az bátran szóljon. Az állat nem rossz, sőt inkább félénk. Most már 2-éves, nem okoz sok bajt, csak néha feleslegesen nyávog. Az állat útleveleztetésébe beszállok pénzzel (jelenleg nincs mikrocsipje, így európai állatútlevele se), ha kell, de szerintem az se kell, ha az ember csak a schengeni határokon közlekedik (magyarul: ne Szerbián keresztül legyen az utazás). Kutyás házba is jó, mert itt 2 hónapos kora óta kutyákkal nőtt fel.

Befejeztem az Apu azért iszik... sorozat nézését, hallgatását.

Most már kiderült, itt nem véleményeltérés a probléma. A véleményeltérés nem gond: emberek mást gondolnak ugyanarról, de legalább a tényeket nem veszik kétségbe.

Különösen idegesítő a francia forradalom direkt félreértelmezése. Mert az egy érvényes álláspont, hogy "sok vér folyt, de mégis pozitív eredmények is születtek", meg az is, hogy "mind a baloldal, mind a jobboldal a francia forradalom eredménye", de az alaptények tagadása abszurd. Hiszen nyilvánvaló.

Arra hivatkozni, hogy a sajtószabadság a felvilágosodás eredménye kb. olyan, mint Hitlert azzal igazolni, hogy "szép autópályák épültek miatta". 

A felvilágosodás nyilván hozott pozitívumokat - még a Sátánnak is vannak pozitív dolgai -, de összességében népek leigázását, arcátlan kizsákmányolást, totális háborúkat, népirtást eredményezett.

A műsor szintje egy képben (ez eredetileg egy karikatúra az orosz haderőről, annak EU-s értelmezésében):

Rohadék prolik, álértelmiségi mázzal. Hiába olvas el valaki sok könyvet, ha a lelkében szar van.

Úgy érzem, helyes lenne már véget vetni a kicsivel több mint egyhetes szünetnek. Szeretnék erőt találni hozzá.

Mondanivalóm van, de kedvem nagyon kevés van ezt ki is fejezni.

Október 26-án olyan ütést kaptam, melyre nem számítottam: a lehető legnagyobbat és a legfájóbb helyen.

Aki ismer személyesen, akár az is, aki csak a neten ismer, de hosszabb ideje, az tudja rólam: a feleségem számomra nem csak egy nő a sok közül, hanem kedves barát és ihlető múzsa is.

Ami történt: a feleségem október 26-án nem sokkal 23 óra után meghalt.

Kórházban, váratlanul, olyan betegségben, amire számítani se lehetett, így kivédeni se. 25-én vittem be a kórházba enyhe fájdalmakkal a hasi részen, s 3-4 napos kivizsgálás következett volna. Azonban a hasi fájdalmak komolyabb bajt jeleztek, aminek már nem volt megoldása (ráadásul az orvosok először rossz helyen gyanakodtak bajra, pedig egyébként nem lazsáltak: 6 különböző vizsgálatot is csináltak 25-én, összesen 7 és fél órát voltam vele együtt a vizsgálatokon), így 25-én késő délután elaludt, amiből már sose ébredt fel - természetes kómába esett már 25-én este, ami a halálával ért véget másnap. A hivatalos halálok - ragaszkodtam a boncoláshoz - úgynevezett bélelhalás, itt van egy elég pontos cikk róla, azt is korrekten leírja a cikk, hogy a halálozási arány rosszabb, mint sok ráktípusnál.

Először nem akarták engedni, hogy bemenjek a kórházi hullaházba, de végül megsajnáltak és mondták, mehetek: kis megnyugvást csak az arcának látványa hozott, teljesen nyugodt volt, minden fájdalom nélkül, mintha mélyen aludna. Álmában halt meg, nagy fájdalom nélkül, nem szenvedett sokat.

Most ezt kell valahogy feldolgozni, s nagyon nehéz. De talán lesz erőm. Amikor megpróbálok olyan dolgokkal foglalkozni, melyek mindig érdekeltek, azt veszem észre, hogy a korábban legérdekesebb dolgok is mélyen untatnak. Azaz most sem tudom még, hogy mennyit tudok visszaszerezni a korábbi hatalmas életkedvemből. A megpróbáltatás is hatalmas.

Szóval nem ígérem a régi napi 1 - még kevésbé 2 - cikk feltételét, de igyekezni fogok. Korábban szinte nulla erőfeszítés kellett az íráshoz, ma ez nem olyan könnyű - ha szerencsém van, idővel visszajön a régi hangulatom, de sose lesz teljesen olyan, mint régen volt. Isten talán segít - a gyerekeim és a kutyáim segítenek -, de be kell vallanom: megharagudtam Istenre. Én úgy érzem, hogy nem érdemeltem meg ezt a megpróbáltatást.

Ezt a cikket is több napon át írtam. Pedig itt a téma könnyű, nem okoz erőfeszítést.

Arra azért felhívom a figyelmet, hogy pár napnyi nemzetközi, magyar és bolgár közélet kimaradt az életemből. Nem követtem az eseményeket, nagy vonalakban sem: mintha elmentem volna üdülni egy teljesen médiamentes szigetre. Próbáltam egyes megszokott dolgokat követni, de pár perc után minden kedvem elment ettől. Pedig kell élni, s ehhez kellenek a külső források: lassan megtanultam újra követni a világot. Ellenkező esetben a kimenet az őrület.

Bevallom: az első 3 napon meg akartam halni. Csak az a tudat tartott vissza, hogy ez árulás lenne a kutyáimmal szemben, akik gazda nélkül maradnak. Szóval a háziállatok szerepe ismét igazolást nyert.

Aztán igyekeztem közepesen buta filmek nézésével elterelni a figyelmemet. Végre valami haszna is van Hollywoodnak! Újra megnéztem az Invasion sorozat első 2 évadját, annak idején abbahagytam a nézését a 2. évad elején az egész nevetséges sablonossága miatt, de most meg pont a sablonosság segített.

Október 31-én megvolt a templomi gyászmise is, nyitott koporsóval. Majd hamvasztás, ebben állapodtunk meg régen már. Nem igazán felel meg a keresztény szabályoknak, de mi abban állapodtunk meg, hogy a hamvakat nem tesszük se sírba, de urnafalba, hanem hazahozzuk a polcra. Szóval itt is ez az ügymenet lesz. Pár nap múlva megkapom az urnát.

Egy hét után már képes vagyok rendesen enni, aludni, létezni, de nagyon hiányzik. El lehet képzelni, 18 éves korom óta ismertem, 19 éves korom óta együtt vagyunk, azaz 39 év után hirtelen valaki nincs, aki életem kétharmadában volt. Ráadásul ez nem olyan, mint pl. egy szülő halála, azt az ember természetesnek veszi, hogy a szülei meghalnak előtte. Amikor meghalt apám 8 éve, persze nyomott volt a hangulatom fél napig, de nem okozott ez életszakadási élményt.

A sors ilyen. Valami vicceset is próbálok írni: van anyósom, de nincs feleségem - sajátos helyzet. A feleségem 87 éves anyja ugyanis él, egészségesen, enyhe demenciát leszámítva nincs különösebb baja.

Meghatározatlan ideig - személyes okokból - nem lesznek új cikkek.

A mai napig magyar jobboldali nézet a kereszténydemokrácia igenlése.

Lám ilyeneket ír a PS: "A politikai LMBTQ egyik leglátványosabb példája az Európai Néppárt nevű, magát kereszténydemokratának nevező, egyébként kőliberális soft-core kommunista szervezet". Ez a A Néppárt, mint soft-core kommunista szervezet cikk egyik mondata.

Ez a gondolkozás sokszorosan hibás. Egyrészt a Néppárt nem kommunista szervezet, még szoftkor verzióban se az. A Néppárt kereszténydemokrata, liberális-konzervatív, polgári szervezet.

De a cikk ezt miért tagadja? Mert máig él a magyar jobboldalon az a tévhit, hogy egykor szép volt ez az eszme - a kereszténydemokrata, liberális-konzervatív, polgári eszme -, de aztán elment balra és kvázi kommunista lett, azaz megromlott.

Ez azonban pont ugyanaz a marhaság, mint a baloldal szélén az a ma már ritkán hallott, de egykor többségi nézet, hogy a kommunizmus egy csodás eszme, csak a csúnya Lenin és Sztálin elrontották, mert helyette diktatúrát vezettek be. (Még tényszerűen is butaság ez, hiszen az eredeti kommunista eszme is diktatúra - igaz, ideiglenes - bevezetését írta elő.)

Miközben Lenin és Sztálin éppen Marx leghűebb követői voltak, s nem az eszme meghamisítói. Valójában éppen az ausztro-marxista irány - a szociáldemokrácia atyja - volt az elhajlás az eredeti Marxhoz képest, hiszen kivette a marxizmusból annak egyik legfőbb vonását: a kapitalizmus megszüntetése helyett annak reformját tűzte ki.

Másrészt, a kereszténydemokrácia és a liberalizmus nem egymás ellentétei, hiszen a kereszténydemokrácia lényege éppen az, hogy a liberalizmus keretein belül ki kell dolgozni egy konzervatív értékrendet, a "keresztény" szó arra utal, hogy a klasszikus liberalizmust fel kell javítani a keresztény erkölcsi elvekkel.

Szóval a Néppárt nem ál-kereszténydemokrata, hanem egy hiteles kereszténydemokrata szervezet: mindenben követi a kereszténydemokrata értékrendet. S éppen ez a probléma vele!

Miért? Mert lehetetlen vállalkozás ötvözni a liberális és a keresztény erkölcsi elveket. A kereszténység az emberek Isten előtti egyenlőségéről szól és a földi paradicsom képtelenségéről, míg a liberalizmus egy lehetséges földi ideális társadalomról, melynek alapja az emberek jogi egyenlősége és szabad kapcsolatai egymás közt. A kettő egymással egyszerűen nem kapcsolható össze. A liberalizmus humanista, a kereszténység nem az, a liberalizmus szerint az alap a konszenzus, a kereszténység szerint az isteni terv, már csak ezért se békíthető össze a kettő.

Tehát a Néppárt nem azért vállalhatatlan, mert ál-kereszténydemokrata és meghamisította a kereszténydemokrata elveket, hanem azért, mert azokat máig következetesen képviseli.

A kereszténydemokrata eszme helye a kukában van.

Van-e jobb jele ennél a Ballib Szalonba való befogadásnak?

Az úgynevezett "harmadik oldal" egyesülése megkezdődött MZP megjelenésével, de azóta lassan, fokozatosan megy.

Ez itt az utolsó lépcsőfok: a ballib 90-es évek médiafűrereinek ikonembere Juszt joviálisan látja vendégül Puzsért, s bólogat neki:

Rossz szelek fújnak, el kell ismerni. S egyre erősebben fújnak.

Kezdetben, Kubába költözve, megpróbáltam alkalmazkodni a kubai környezethez, így megpróbáltam megérteni az egyes számú kubai sportot. Ez a bézból egyértelműen, Kubában ez nem csak első sport, de mindent legyőzve első, abszolút első. A kubai gyerekek, amikor az utcán játszanak, nem kosárlabdáznak vagy fociznak, hanem bézbólt gyakorolnak.

Valójában Kubában a bézból fontosabb, mint hazájában az USA-ban. Az USA-ban a bézból csak a 3. helyen van, megelőzi őt az amerikai futball és a kosárlabda. Kubában még politikai jelentősége is van, a spanyol gyarmati uralom elleni harcban a XIX. sz. végén egyenesen jelkép lett, hogy a kubai nacionalista nem focizik, mint a spanyolok, hanem bézbólozik.

Aztán a független Kubában minden rendszer támogatta a bézbólt, abszolút nemzeti sport. Maga Fidel Castro is játszott félprofi szinten amikor egyetemista volt.

Kubában saját neve is van: pelota, de használatos az eredeti angol név is spanyolosítva: béisbol.

Kuba mellett még 5 országban a bézból a fő nemzeti sport: Dominikában, Nicaraguában, Venezuelában, s Puerto Ricóban, valamint - ez II.vh. utáni fejlemény - Japánban.

Szóval gondoltam, megismerkedem vele, de pár hét után feladtam: a játék egyrészt baromi lassú, folyamatosan szünetek vannak, másrészt a szabályainak megértése a latin nyelvtanéval vetekszik. Viszont minden kubai - rejtély hogyan - érti a szabályait.

Amennyit tudok róla: csapatok játszanak egymás ellen, a 3 főszereplő az X csapat dobója és elkapója, valamint az Y csapat ütője. Mindenki más a pályán helyezkedik el, távolabb. S folyamatosan cserélődik ki a dobó, az elkapó és az ütő. A lényeg: egyrészt úgy dobni, hogy az ellenfél ne tudjon jól ütni, másrészt meg úgy kell ütni, hogy abból pontszerzés legyen. S itt meg is áll a bézból-tudásom, számomra máig teljes homály leplezi azt, mikor ki hogyan hány pontot szerez - időnként futnak emberek a pályán, ettől is függ a pontszám.

Kuba tehát tele van jó játékosokkal. Időnként botrányok szoktak lenni: az amerikai profi csapatok szervezői vadásznak a kubai játékosokra, s az évi többmilliós fizetésekre sokan nem tudnak nemet mondani. A Wikipédiában külön cikk van az USA-ban játszó kubaiakról: íme. Most már - a reformok jegyében - lehetséges amerikai csapatban játszani sok pénzért és közben a kubai nemzeti válogatott tagjának maradni.

Tiszás fanatikus nyílt levelet intéz a kárpátaljaikhoz:

Vicces látni: nem érti, hogy a kárpátaljai magyarok nem ukránok.

A ballib szélsőség sose hal ki, csak alakot változtat.

A Mérce 1956 alkalmából leközli TGM egyik, az átlagnál is valósághiányosabb cikkét:

A cikk határozottan leszögezi: 56-ban az emberek kommunizmust akartak a "sztálinizmus" helyén.

A "sztálinizmus" szó ősi komcsi bűvészmutatvány: azt a kommunizmust nevezik így, melynek nyilvánvalóan rossz eredménye lett. S mivel minden eddigi kommunizmusnak rossz eredménye lett, így kiderül: minden kommunista hatalom valójában "sztálinista" volt, azaz még sose láttunk a valóságban igazi kommunizmust.

A szerző mitológiája szerint 56-ban az egész nép Tanácsköztársaságot akart, sőt már 1945-ben ezt akarta szinte mindenki, s mindez csak azért nem következett be, mert a megszálló sztálinista szovjet hadsereg és annak magyar képviselői megakadályozták az igazi kommunizmus beköszöntét.

Nem vicc, tényleg ezt írja.

Szóval 56-ban a sztálinizmussal szakító Párt, meg a szakszervezetek, diákszervezetek, munkástanácsok mind lázasan fogtak hozzá az igazi kommunizmus kiépítéséhez, s mindez sikeres is lett volna, ha nincs az elnyomó szovjet beavatkozás.

Tulajdonképpen 1947-1956 között annyira megtetszett a kommunizmus a magyar népnek, hogy róla semmiképpen se akart lemondani. Azaz még a sztálinizmus se tudta az emberekkel megutáltatni a rendszer, sőt: a sztálinizmus ellenére sikerült megszerettetni az eszmét a néppel.

A ballib identitáspolitika új zászlóvívője a Kutyapárt nevű szélsőliberális képződmény:

Az alap a 2014-es Eleven Szemétdomb akció a Szabadság téren, ahová ballib identitásharcosok kihurcolták felesleges lomjaikat, így tiltakozva egy emlékmű ellen.

A Kutyapárt most a DK-val küzd, ki viszi el a Tiszához nem átállt ballib polgárokat. Ennek része a Bajza utcai szemétdomb akció.

Az Új Egyenlőség egy viszonylag korrekt műsort készített a témáról:

Pogátsában azt szeretem egyébként, hogy szalonbeliként folyton kibeszél a hivatalos narratívából. Itt is ezt csinálja, szépen elmondja, hogy az euró elsősorban politikai kérdés, s nem számít se az ország fejlettsége, se a "korupció" szintje.

Hiszen ha számítana, Bulgária nem léphetne be jövő januártól az eurózónába. Mivel minden adat szerint fejletlenebb még a kelet-európai EU-tagokhoz képest is, a korrupciós indexekben pedig ugyanolyan rosszul teljesít, mint Magyarország. Ráadásul politikailag is instabil: ritkán tölti ki egy kormány a rendes 4-éves ciklusát. De mégis lehet euró.

Miért lehet? Mert Brüsszelben azt mondták, s pont.

Egyébként az euró negatív hatása már most érződik. Mivel a változás pánikhangulatot eredményez, így minden kereskedő igyekszik már most árat emelni. Januártól meg jöhet a következő negatív hatás: hirtelen sok pénz lesz az ország bankrendszerében, ami nyilván el lesz költve (a fő ok: az eurózónában sokkal alacsonyabb a kereskedelmi bankok kötelező tartaléka, mint ami most van Bulgáriában).

Eleve ott a negatív példa nyugatról, hogy hatalmas költségvetési hiánnyal is lehet kormányozni. Minden bolgár kormány most ezt fogja lemásolni, hiszen most a költségvetési hiány Bulgáriában a harmadik legalacsonyabb az EU-ban, azaz van mit behozni, lehet költekezni.

A független, nem elfogult szakértők szerint Bulgáriában a következő várható: 2-3 év emelkedés a sok plusz pénz miatt, majd csődközeli állapot, rosszabb esetben akár görög típusú válság.

Vicces a liberális médiák "hadurazása".

Amikor a nagy internetes cégek a balos, woke vonalat vitték, nem volt tiltakozás az ellen, hogy politikailag elfogultak a cégek, s önkényesen hoznak döntéseket. Akkor erre az volt mondva, hogy "ez a szabad piac döntése", s "ha nem tetszik, ne tessék ott szerepelni, hanem tessék saját céget alapítani".

Trump óta a helyzet változott. Ezt még személyesen is észre vettem. Amióta Zuckerberg és Trump haverok, egyetlen kommentem se lett törölve, semmilyen tiltást nem kaptam, míg korábban ez havonta 2-3 alkalommal előfordult, pedig ma nem írok mást, mint korábban.

A nagy tech cégek nem álltak át, csak egyszerűen visszavettek korábbi abszurd részrehajlásukból. Pl. abbahagyták több antiliberális YT-csatorna cenzúrázását, nekem ez a legnagyobb eredmény, mert eddig nagyon nehézkes volt, hogy az adott szerző a YT-ra csak egy "biztonságos" változatot tesz fel, a teljest pedig máshová tölti fel, nekem ez nagy időveszteség.

Ezzel "szabad piacból" immár "hadurak" lettek, hogy ma semlegesek ideológiailag. Vicces. Pedig tulajdonképpen ez a normális. A mobiltelefon cég se tiltja le az előfizetőket azon az alapon, hogy szerinte csúnyán beszélnek.

A francia adósság hamarosan eléri, majd meghaladja a görög mértékét a nagy görög válság idején.

A nagy görög válság idején a görög adósság mértéke 300 milliárd euró volt, ez akkor a teljes görög GDP 93 %-a volt.

Most a francia adósság mértéke 3,4 billió euró, a francia teljes GDP pedig 4,2 billió. Ez 81 %.

De más számítások szerint az adósság már 114 %. Ha nem vásárlóerőn, hanem nominálisan számolunk, s talán helyesebb ezt nominálisan nézni.

Bulgáriában ezzel viccelődnek mostanában: pont belép az ország az eurózónába, s az össze is omlik. Ugyanis míg Görögországot meg lehetett menteni annak idején, a 11-szer nagyobb francia adósság már biztosan kezelhetetlen lesz.

Rendkívül érdekesek a közvéleménykutatásokra adott ballib kommentek.

Hiába minden adat, hogy a Tisza vezet a Fidesz előtt a legrosszabb esetben is 6 ponttal, nagy az elégedetlenség.

Hiszen az adatok azt mutatják, nem lesz "rendszerváltás", azaz csak egyszerű Tisza-többség lesz. (Szerintem egyébként egyszerű Fidesz-többség lesz, a felmérések nem nézik ugyanis az egyéni választókerületeket, de ez most mindegy, nem ez a témám.)

Alapvetően 3 típusú ballib-tiszás reakció van:

• a nép menthetetlenül hülye, a kitántorgás az egyetlen út,
• akkor van esély, ha a Tisza-kormány betiltja a Fideszt, s elveszi a szavazati jogot a "hülyéktől", majd új választást tartanak,
• a Fidesz fog nyerni kétharmaddal, mert megint megveszik a szavazásra alkalmatlan figurákból álló ostoba magyar népet.

A legkeményebb hely komment szemszögből egyébként az r/hungary, szinte paródia az egész.

Nézve a következő adást jutott eszembe:

- a lényeg: mikor antikapitalista a modern baloldal?

Mert az nem kérdés, hogy eredetében a baloldal antikapitalista.

Persze mindig sajátos módon. Már a hivatalos szovjet vonal is aláhúzta, hogy a liberalizmus, a polgári eszme jó dolog! A hagyományos marxista történelemszemlélet is ezt mondta: a történelem osztályharcok sorozata. Azaz a feudalizmus bevezetése is forradalmi tett volt az azt megelőző rabszolgatartó társadalomhoz képest, s ugyanígy a polgári átalakulás is pozitív forradalmi tett a korábbi feudalizmushoz képest.

Persze ez a szemlélet abszurd: a világ nagy részen sose volt rabszolgatartó társadalom, s feudalizmus pedig szinte csak Nyugat-Európában, ahogy őskori kommunizmus se létezett, dehát a tények sose zavarták a nagy marxista gondolkodókat.

Szóval a szovjet kommunista narratíva az volt - s ez történetesen igaz is -, hogy a kommunista átalakulás nem a polgári rend ellen van, hanem annak folytatása, befejezése, lásd a polgári rend megadta a jogegyenlőséget az embereknek, de nem adott vagyoni egyenlőséget, s ez utóbbit a kommunista rend fogja megadni.

Persze a valódi események érdekesen alakultak. A marxista baloldal vesztett minden téren. Nyugaton lassan liberálissá lett, ennek egyik mellékága a woke és antifa mozgalom is, melyek már egyáltalán nem akarnak kommunizmust, hanem marginális kisebbségek képviseletéért küzdenek a polgári demokrácián belül. Keleten pedig - ez leginkább Kína - a kommunista átalakulás el lett napolva a késő jövőbe, most a kapitalizmust építik állami kontroll mellett.

Mikor fordul elő, hogy egy magát baloldalinak mondó - a valóságban teljesen liberális - párt hirtelen a kapitalizmus ellen kezd beszélni? Tapasztalatom: amikor a párt immár minden befolyását elvesztette az adott társadalomra.

Ez itt is látható: az immár 1 %-ért küzdő MSZP hirtelen milyen bátran antikapitalista lett!

Tipikus esetet ír le a 444:

- a lényeg: bojkott a szaúdiak ellen, mert nem viselkednek a brit szokások szerint.

Sokat hallottam Európán kívüliektől ezt: a nyugat kitalál dolgokat, bevezeti őket, majd mindenkit meg akar büntetni, aki még nem tesz ugyanígy. Tulajdonképpen a XIX. századi gyarmatosító politika folytatása, csak most már az "emberi jogokra" hivatkozva.

Egy cikk kapcsán a Népszavában, a cikk idézi Eszterházyt: "[...] éles társadalmi-politikai változások idején (mint például az 1989–90-es magyar rendszerváltáskor) látványosan megugrik az átalakuló, az „átvedlő” polgárok száma. Ilyenkor az ember hirtelen, egy csapásra 180 fokos fordulatot vesz nézeteiben, világlátásában, egész magatartásában. Ahogyan Esterházy Péter írta, túl nagy (volt) a tolongás a Damaszkuszba vezető úton. A tömeges megtérés látványa gyanúsnak tűnik sokak számára.".

Na most, Eszterházyt nem tartom nagyra. Íróként egy nulla, írásai az olvashatatlanság határán vannak, egyetlen művét olvastam végig, nagy időpazarlás volt, mivel a mű nem szól semmiről, szó szerint semmi értelme. Pedig én szeretem az abszurd stílust, de Eszterházy nem abszurd, hanem csak szimplán szar. De ez nem számít, a fő bajom nem az vele, hogy rossz író volt - ez sokakkal megesik -, hanem megmondóemberi tevékenysége, melynek lényege a mindenkit lenézés és a pökhendiség.

Ez a damaszkuszi utas szöveg is valami ilyesmi, s persze maga a megállapítás mélyen hazug. Miért?

1989-1990-ben valójában nem volt semmilyen tömeges megtérés, átfordulás. Se pálfordulás, se köpönyegforgatás nem zajlott. Annyi történt, hogy egy diktatúra lassan kimúlt, s vele együtt követelményrendszere is. Ami azt okozta, hogy aki addig kényszerűen betartotta a követelményeket, az hirtelen felszabadult azok alól, s immár szabadabb lett. Semmi más.

Márpedig a követelményeket be kellett tartani még 1988-ban is, hiába magyarázzák utólag, hogy a Kádár-rendszer mennyire szabados volt. Igen, szabadabb volt pl. a bolgár rendszerhez képest, de egyáltalán nem volt szabad. S az ember amennyivel kevésbé volt a rendszerben marginális, annál több követelmény vonatkozott rá.

Amikor hirtelen kiderült 1989-ben, hogy a rendszer tényleg felszámolja saját magát - moszkvai ukáz alapján -, az emberek többsége annyit érzett, hogy akkor immár nem kell a szabályokat tartani. Ennyi az egész. S semmilyen damaszkuszi út.

Az ugyanis nem pálfordulás, sem köpönyegforgatás, hogy valaki már nem teljesíti az időközben megszűnt szabályokat. Nem az egyén változott meg, hanem a követelmények feléje.

Lásd párttagság. A csúcson 850 ezer párttag volt. Ebből 780 ezer nem csatlakozott se a Munkáspárthoz, se az MSZP-hez 1989-ben, azaz egyik utódpárthoz se. Miért? Mert eleve csak kényszer miatt voltak párttagok korábban.

Ezt is népszerű manapság tagadni, leginkább ballib oldalon, pedig tény: egy sor területen és sok beosztásban igenis kötelező volt a párttagság.

A gyónáshoz nekem személyes speciális viszonyom van, de ez túl intím, így nem beszélnék róla. Így marad az általános elv.

Újabb DK-s demagógia a pedofil hiszti meglovagolása mentén: "A DK gyermekvédelmi programjának része az is, hogy a törvény mindenki számára írja elő a kiskorúakat érintő szexuális és más bűncselekmények esetében a feljelentési kötelezettséget, így az az egyházi személyeknek is. A párt szerint véget kell vetni annak, hogy egy pap a gyónási titokra hivatkozva ma törvényesen eltitkolhatja, ha a tudomására jutott gyermekbántalmazás, például egy pedofil bűntett.".

Egyrészt az egész a valóságon kívül van, hiszen nehezen elképzelhető, hogy valaki mélyen hívő ember és emellett aktív pedofil, így nulla körüli lehet a pedofil cselekedetet meggyónó emberek száma. Az egész DK-s koncepció nem érti mi a gyónás. Tulajdonképpen az egyetlen cél, hogy egy mondatban szerepelhessen a "pedofil" és a "pap" szó.

Másrészt az elvi rész, ami fontosabb. Ha ütközik az egyházi és a világi törvény, akkor mindig az egyházinak van elsőbbsége, legalábbis a hívő ember számára. Azaz bármit is ír elő az állam pl. a gyónásról, azt hívő keresztény nem fogja betartani.

S igazi vicc: mivel a nem-betartást az állam nem képes bizonyítani, hiszen nincs módszer bizonyítani, hogy egy pap nem tartotta be a törvényt, így az egész vita csak egy DK-s hisztizés.

Persze hisztinek jó, hiszen erősíti a kevés megmaradt DK-s tábort. Ott a "pap" ugyanolyan hívószó, mint a "határontúli", mindig képes felhergelni az átlag DK-s rajongót.

Az irodalmi Nobel egy politikai díj, nem irodalmi elismerés. Mint a halivúdi Oszkár.

Csak meg kell nézni az eddigi díjazottak listáját. Nagy részüket még az irodalommal szakmai szinten foglalkozó emberek se ismerik.

Szóval a díjnak nincs jelentősége, ez egy protokoll elismerés a saját kutya kölykeinek.

Mondjuk a Sátántangó legalább tényleg jó mű, ezt el kell ismerni. De sose kapta volna meg ezt a díjat a szerző, ha nem lenne a Nobel Bizottság kutyájának kölyke.

Október 10. Kubában kivételes ünnep: ez az egyetlen pirosbetűs ünnep, mely ma is az, de a kommunista időszak előtt is az volt.

Viszont sem akkor nem ez volt a fő nemzeti ünnep, sem most nem az. Most nemzeti ünnep az kétszer is van: július 26. és január 1., az előbbi Castróék mozgalmának kezdete 1953-ban, az utóbbi a mozgalom 1959-es győzelmének a napja. Castróék előtt pedig a fő nemzeti ünnep május 20. volt, Kuba 1902-es függetlenségének a napja, ezt ma meg se említik, a hivatalos narratíva szerint ugyanis az nem volt igazi függetlenség, így nem kell ünnepelni.

Október 10. viszont az 1868-1878-as spanyol-kubai háború kitörésének évfordulója. Valójában ez polgárháború volt, hiszen az egyik oldalon a magukat immár kubaiaknak tartók voltak, míg a másikon a Kubában élő magukat spanyoloknak tekintők, persze maguk mögött a spanyol állam erejével.

Tulajdonképpen olyan hogy kubai nép csak a XIX. sz. folyamán lett. A század elején még mindenki spanyol volt, Kubában élő spanyol, míg a század végén már szinte mindenki nem spanyolnak, hanem kubainak tekintette magát.

A spanyol rendszerben Kuba valójában nem volt soha jogilag gyarmat, hanem az ország része volt.

Azonban az 1820-as évekre lassan kialakult az érdekellentét az egész Spanyol Birodalom és Kuba között, ezzel megszületett a kubai nacionalizmus, mely így szeparatizmus is volt. Ez az eszme folyamatosan erősödött, s az 1860-as évekre már többségi lett. Három fő tényező lett:

• a kubai elit rájött, nem érdemes a hatalmat megosztania a spanyol állammal, jobb, ha csak ők irányítanak,
• a francia felvilágosodás hatása az értelmiségben: független köztársaságot akartak a spanyol monarchia helyett,
• a gazdasági érdek: Kuba jobban képes kereskedni a világgal, ha nem része Spanyolországnak.

Az 1868-1878-as spanyol-kubai háborút persze végül a spanyolok nyerték meg, de maga a kubai vereség csak növelte a vágyat a függetlenségre. Ez végül az USA beavatkozásával történt meg, 1898-ban az USA hazat üzent Spanyolországnak, egy amerikai hadihajó elsüllyesztése miatt a havannai kikötőben - ma már szinte biztos tény, hogy a hadihajót maga az USA süllyesztette el, hogy legyen ürügye -, ezt a háborút megnyerte az USA, ami után Spanyolország lemondott 4 területéről, közülük az egyik Kuba volt. Az USA így megszerezte Kubát, de Kuba 1902-ben hivatalosan független ország lett.

Lassan kezd világos lenni: folyómederben még Bulgáriában se lehet építkezni.

Bulgária igazi problémája a kommunizmus bukása után nem a korrupció volt, valójában - minden ellenkező híresztelés ellenére - a bolgár korrupció semmivel se nagyobb, mint nyugaton. A fő probléma az lett, hogy megvalósult 1990-től az ultraliberális álom, a gyenge állam.

Így nem az van, hogy valakit le kell fizetni az állami hatóságnál, hogy az aztán kedvezzen nekünk. Nem, erre semmi szükség, nem kell senkit lefizetni. A megoldás: csinálsz amit akarsz, aztán évekig pereskedsz, s a végén mindenki megszokja a kész helyzetet, azaz az állam nem tartatja be a saját jogszabályait.

Ez még ma is működik, de ma már azért van állami hatalom, szóval legalábbis veszélyes csak úgy bármit cselekedni, mert esélyes, hogy az állam végül fellép, de a 90-es években tényleg teljesen veszélytelen volt bármilyen jogszabályt megsérteni.

Ez is most ilyen eset. A rendszerváltozás után beindult a hatalmas építkezési hullám a tengerparton. Mivel egyszerűen fizikailag nincs elég hely építkezésre, a jó helyek meg drágák, így elkezdődött az építkezésre alkalmatlan területek építési területté változtatása. Ennek extrém verziója: folyómedrek befedése, a folyók csövekbe való átirányításával. Ez működő megoldás sokáig, hiszen olyan sok víz csak átlag 10-15 évente esik, hogy a csövek képtelenek felfogni és elvezetni a vizet a tengerbe, az meg hosszú táv. Rövid távon viszont így extra profitot lehet elérni, még nyugati balekok is befektetnek ilyen ingatlanokba.

Itt most Neszebar külterületén, az Elenite nevű külterületi lakóparkban zajlottak az események Az Elenite nevű külterületi lakópark - szállodák is vannak benne - is folyómederre épült. Ez a Google-térképen is jól látható: a folyótorkolatra épült az egész lakónegyed:

Aki elárulja a baloldalt, az előbb-utóbb jobboldali lesz. Ahogy ez fordítva is igaz.

Sőt, aki eleve azzal indul, hogy ő harmadik erő, az is kiköt aztán a 2 tábor valamelyikénél.

Lehet bármilyen változás személyekben, a táborok elve szilárdan marad. Ez a magyar politika sajátossága.

Minden cselekedet és történés ezt igazolja.

A legfrissebb: a "harmadikoldalas" Zsupér-féle Finga helyet adott Pankotai Liliputnak (alias "Vasággyal 40 kilós gyereklány"), aki neves baloldali megmondóemberként kezdte karrierjét:

Ex-Gyurcsányné Klára láthatóan nem érti mi zajlik körülötte.

Nemrég még azt tervezték, körülöttük alakul meg a Zorbánt leváltó BEP - Ballib Egységes Párt -, s nyilván a Klára lesz a fővezér. Most meg hirtelen a dolgok úgy alakultak, hogy az 5 %-ért küzdenek egyedül. Nagyon gyors változás.

Pedig ők ugyanazt mondták mindig: a legtisztább européer és ballib eszmét, melynek eddig mindig volt közönsége. Szóval most nem értik: miért nem működik? Még a legmegbízhatóbb ballib megmondóemberek 90+ %-a is átállt a Tiszához - dehát miért?

Mint amikor a gazdag hülyegyerek először találkozik átlagemberekkel.