Szövetségben lenni valakivel azt jelenti: valamiben nem értünk egyet vele, de más fontos dologban igen. Hiszen ha mindenben egyetértenénk, akkor nem kellene szövetség, hanem akkor egyek lennénk.

Az amerikai rendszerkritikus jobboldal esete pontosan ilyen kelet-európai szemszögből nézve. Most, hogy a mozgalom mártírt adott a világnak, különösen fontos ezt felismerni és észben tartani.

Ha megnézzük Charlie Kirk rendkívül sikeres mozgalmának alapelveit, ott szép számmal találhatunk számunkra rendkívül kellemetlen, egyenesen nevetséges állításokat. De ugyanez igaz szinte az egész amerikai rendszerkritikus és jobboldali szektorra.

Mit tartalmaz Kirk szervezetének, a Turning Point USA mozgalomnak a hitvallása. Pl. ilyet: "Az USA alkotmánya a valaha írt legkivételesebb politikai dokumentum." és "Az USA a világtörténelem legnagyszerűbb országa." - az ilyesmin persze nem csak egy kelet-európai, de egy nyugat-európai rendszerkritikus is csak udvariasan mosolyog, de ha nem sért meg senkit, akkor inkább harsányan röhög.

Az amerikai rendszerkritikusok, a jobbos verzió rendelkezik pár furcsa - mi szempontunkból furcsa - jellemzővel:

• újprotestáns hitvilág, annak kőkemény politikai értelmezésével,
• mély hit a felvilágosodásban,
• az az álláspont, hogy az igazi liberalizmus jó dolog, ahhoz kell visszatérni, mert időközben a komcsik és társaik elrontották ezt a nagyszerű eszmét.

Az amerikai rendszerkritikusok nagy többsége bizony ezt vallja, abban hisznek, hogy a rendszer alapvetően jó, azt csak meg kell tisztítani a rárakodott idegen eszméktől. Még ilyeneket mondanak: "A kapitalizmus a valaha felfedezett legerkölcsösebb és leginkább bevált gazdasági rendszer.".

Az amerikai rendszerkritikusok kedvenc szerzője Ayn Rand és társai az úgynevezett osztrák iskolából.

Az osztrák iskola nevű közgazdasági-politikai iskola legfőbb célja a marxizmus elleni harc. A cél az volt, már a XIX. sz. végén Bécsben, majd később Angliában és az USA-ban, hogy a klasszikus közgazdaságtant - amiből a marxizmus is kinőtt - felváltsák valami újabb, jobban alkalmas elmélettel. Részletesen nem írnám le, de pl. az egyik lényegi elem, hogy az "érték" megszűnik itt valós lenni, hanem szubjektív lesz, azaz minden annyit ér, amennyit adnak érte, ezzel sikerül persze kiküszöbölni és megcáfolni a marxi kizsákmányolás fogalmát, de mindez hatalmas károkat is okoz: gyakorlatilag teljesen elszakítja a gazdaságot a valóságtól. Ennek a gazdasági iskolának a politikai kivetülése az ultraliberalizmus, más néven libertarianizmus vagy anarcho-liberalizmus. A lényeg kb. az, hogy minden működne jól, ha békén hagynák, tulajdonképpen állam nem is kell, vagy ha igen, abszolút minimális mértékben.

Szóval az amerikai jobbos rendszerkritikusok gazdaságpolitikailag azt vallják, amit Magyarországon a a valóságtól legelrugaszkodottabb ballib megmondóemberek.

Olvasmányos alakban ez megismerhető Ayn Rand gigantikus szépirodalmi művéből. Az Oroszországban született, s a korai szovjet rendszert megérő, majd az USA-ban letelepedő Rand - eredeti neve: Alisza Rozenbaum - motivációja személyes: annyira gyűlölte a szovjet rendszert, hogy mindenben az ellenkezőjét mondta, ezzel persze átesve a ló másik oldalára.

Könyve - Atlas Shrugged, de a magyar fordításban át lett írva és "Veszett világ" lett, pedig nagyon nem jó ez a cím - hosszasan leírja, hogy nincs közjó, az irigység pozitív érték, a szabadság kifejeződése a tulajdon és a verseny, s mindent az okos vállalkozóknak köszönhet az emberiség.

Ez mindig az abszurditásig el van víve. Az Atlas Shrugged ezt viszi végig hosszasan. Vannak részek, amikor a pozitív hősök egymást segítik, viszont ez baj az elméletben, hiszen csak irigység van, a segítség meg keresztény-kommunista marhaság, így ezt mindig ki kell magyarázni. Szóval több ilyen párbeszéd van a könyvben:

• Segítesz nekem önzetlenül?
• Dehogy segítek. Az utolsó cent hasznot is kipréselem belőled!

A kelet-európai ember ösztönösen érzi, ez súlyos marhaság, de az USA-ban ez az áramlat bivalyerős, s a rendszerkritikusok nagy hányada komolyan hisz benne.

Én egy időben megpróbáltam hinni ebben, beismerem. De már akkor viszketett kicsit a lelkem. S végül teljesen elutasítottam, nagyjából 2008-tól kezdve.

De akkor mi van? Semmi. Szövetségesünk lehet ettől még, hiszen a hagyományos értékek terén helyesen beszél. Nem azt kell nézni, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt.

Aztán meg reménykedni kell, egyszer az amerikai rendszerkritikusok is eljutnak annak felismeréséhez, hogy a liberalizmus nem cél, hanem probléma. Nem megtisztítani kell a liberalizmust a balos szeméttől, ahogy ezt ők hiszik, s visszatérni a krisztályszép eredeti liberalizmushoz. Ugyanis maga a liberalizmus a szemét. S ami szemét, annak mind a politikai, mind a gazdasági vonatkozását el kell utasítani. Olyan nincs, hogy éljenzem a liberalizmust a gazdaságpolitikában, sőt a politikai liberalizmust is annak klasszikus verziójában, közben meg küzdök a későbbi és mai liberalizmus ellen. Ahogy nincs jó "woke", úgy jó kapitalizmus sincs.

Ayn Rand egyébként kivállóan alkalmaz a parodizálásra:

Amikor a Szovjetunió megszűnt, a török politika fő célja lett az 5 volt szovjet türk államban a török befolyás megvalósítása.

Ennek része volt, hogy fogadják el a török ábécét mint sajátot az 5 nyelv számára, lecserélve az addig használt cirillt.

Eredetileg mind az 5 nyelvet arab ábécével írták, ezt a korai szovjet korban - 1928-1929 - mind az 5 nyelv esetében kivezették a használatból, helyükre a kommunista hatalom latin ábécét vezetett be.

Az eredeti szovjet tervek szerint minden szovjet nyelvre a latin ábécét kellett volna bevezetni (azaz az oroszra is!), de végül Sztálin ezt a tervet leállította, amikor saját anyanyelve, a grúz került volna sorra, így maradt a grúzra a grúz ábécé. Majd minden más nyelvre is le lett ez állítva.

Végül a folyamat teljesen vissza lett csinálva: 1939-1940 között minden szovjet nyelv kötelezően át lett állítva a cirill ábécére, ez alól csak a 3 saját, ősi írással rendelkező nyelv lett mentesítve:

• a grúz maradt grúz ábécével,
• az örmény is maradt az örmény ábécével,
• a jiddis maradt héber betűs, itt csak írásreform lett.

A balti államok visszacsatolásakor is ez lett alkalmazva: azaz az észt, a lett, s a litván maradt latinbetűs - ezeknél saját ősi írásnak lett minősítve a latin ábécé.

A szovjet összeomláskor mindenhol felmerült a cirill írás leváltása:

• az azeri 1991-ben lett latinbetűs,
• a kazah 2031-re tervezi a latinbetűs írás bevezetését, jelenleg átmeneti időszak van, ahol mind a 2 írást használják,
• a kirgiz az egyetlen, ahol nincs hivatalos dátum a latinbetűs írás bevezetésére, de valószínű, hogy követni fogják legközelebbi testvérnépüket, a kazahokat,
• a türkmén 1993-ben lett latinbetűs,
• az üzbég 1995-ben lett latinbetűs, de csak kiegészítésként, azaz jelenleg 2 ábécé van használatban, a cirill végleges kivezetésének időpontja még nincs meghatározva.

Egyébként a török nyelvben is csak 1929 óta van latin ábécé, korábban az arab ábécét használták.

Mind Azerbajdzsánban, mind a volt szovjet Közép-Ázsiában azonban a török befolyás nem domináns, ez keveredik az orosz és a kínai befolyással, s ma már a kínai hatás a legerősebb.

A kulturális befolyás persze létezik, de nem kizárólagos. A török nyelv egyedül az azerivel kölcsönösen érthető, itt szabadon tudnak beszélgetni egymással az emberek, a többi esetben is van alapszintű megértés, de ennél több nemigen.

Minden hasonlóság ellenére vannak eltérések az egyes nyelvek hangrendszere között, így végül senki se fogadta el az eredeti javaslatot, hogy a török latin ábécé legyen bevezetve. Egyedül az azeri használja a török ábécét, ennek oka a közel azonos hangrendszer, de itt is van 3 plusz betű a törökhöz képest.

csak cirill - kazah, kirgiz:

csak latin betűs - azeri, türkmén, üzbég:

FAM egykor értelmes ember volt, érdemes volt meghallgatni.

Most elragadta a Tisza-hisztéria. Így elzarándokolt a Partizánba elnézést kérni korábbi anti-woke álláspontja miatt.

Humoros.

Nagy a felháborodás a Fingában: az Öt képes harmadikoldalast játszani.

Irigység lehet az ok: Puzsér évekig ugyanazt csinálta, harmadik oldalt alakított a ballibek és a Fidesz között. S akkor is - pont ahogy most az Öt - a ballib oldalt keményebben kritizálta.

Aztán jött 2022 és Puzsér beállt csápolni a ballibek mögé. Azóta nem harmadik oldal. Azzal jött elő, hogy a két oldal nem egyenlő, így nem szabad egyenlő távolságot tartani.

Sajátos. Addig ő fel volt háborodva, hogy a ballib fősodor őt fideszesnek tekinti, majd nem csodálkozott, hogy hirtelen be lett fogadva.

Nekem egy ismerősöm jutott eszembe. Nem volt érettségije, ezt nagyon szégyellte. Végül esti tagozaton leérettségizett felnőttként. Korábban szentségtörés volt előtte az "érettségi" szót szóba hozni, attól kezdve viszont ő hangoztatta: mindenki bunkó, akinek nincs érettségije.

Alapvetően a butaság jele: magamnak megadni a változás jogát, míg mindenki mástól ugyanezt megtagadni.

Kétségbeesés.

Zelenszkij gyorsan leleplezte magát. Szinte beismerte: ő küldött drónokat Lengyelország felé.

Közben az USA-ban lelövik a rendszerkritikus ellenzéki influenszert.

A két kezet ugyanazok mozgatják: Bolondimirét és a terroristáét.

A Pázmány contra homoklobbisták ügyben sok cikk lett. Nyilván ezekben semmi érdekes: a libbantak védik a gyermekmegrontást, mintha az életükről lenne szó. S persze kimondják a kettős mércét: a kereszténység köteles mindent engedni, míg a homoklobbinak nem kell semmiben se engednie.

Ez tehát nem érdekes. Viszont az ateista törzskommentelők színvonala nagyot zuhant.

Én szeretek ateistáktól olvasni, de nem ezt a szintet.

Íme kiemeltem 4 kommentet:

Az első esetében a szokásos hiba: a fundamentalista újprotestáns nézetvilágot, a "keresztény fundamentalizmust és kreacionizmust" kérik számon a katolikusokon, miközben ehhez semmi közük, valójában a katolicizmus nem állít se lapos Földet, se a többit.

S persze a "zsidó család" is marhaság, ugyanis Noé nem volt zsidó.

Második: mintha azért csökkenne a keresztények száma, mert az egyház nem elég haladó. Minden kutatás bizonyítja, hogy ennek semmi alapja.

A harmadik: Brunót eretnekség miatt ítélték halálra, nem tudományos nézetei miatt.

S a negyedik is csemege. Az első megismétlése nagy részben, felturbózva azzal, hogy alapvető ellentmondás van kereszténység és tudomány között. Persze semmi ilyesmi nincs.

Ami pedig a Pázmány contra homoklobbisták ügyet illeti: szerencsére az egyetem megszabadult mind a 3 homoklobbista oktatójától. Ez nagyszerű hír!

A Partizán is belelovalta magát a témába:

A fő kérdés az akadémiai szabadság. Ez azonban az intézményt illeti, nem munkatársát. Ez pont olyan, mint a sajtószabadság: a sajtószabadság azt jelenti, bárki közzé tehet bármit, de nem jelenti azt, hogy bárki bármely médiában bármit közzé tehet.

Azaz a "cenzúra" szó helytelen. 

Egyre jobban látszik: a Tisza apad.

A ballib megmondóemberek, mint pl. Kéri, akik 90 %-ban beálltak a Tisza mögé, nagyon fognak csalódni. Pedig éppen az is segíti a Tisza-apadást, hogy ezek beálltak mögé.

Mára kiderült: Brüsszel Péternek nincsenek emberei, gyakorlatilag a ballib táborból vonzza be "szakértőit", plusz pár sértődött fideszest sikerült maga mellé állítania. Ezzel eleve megdőlt az eredeti állítás, hogy ő Orbán és Gyurcsány ellenzéke egyszerre.

S ezen a DK Tisza-ellenes narratívája se segít, mert a DK mögül kihátrált táboruk 90 %-a és átállt a Tisza mögé.

Kéri bácsi fog még csodálkozni a stúdióban...

Kiváló videót láttam, röviden, de találóan írja le a kereszténytelenedés folyamatát:

videó 

Íme az 5 szakasz:

• első: A kereszténységnek fejlődnie kell, különben nem képes választ adni a ma kérdéseire.
• második: A templomban még a kereszténységet hirdetik, de a hangsúly immár nem ezen van, hanem a ma problémáin: ökológia, emberi jogok, szegénység, kizsákmányolás, társadalmi igazságosság, stb.
• harmadik: A hit tagadása: nem szabad a mai szemszögből kellemetlen hittételeket komolyan venni, ezek már elavultak, mindent újra kell értelmezni, a lényeg a szeretet, ahogy Jézus is mondta.
• negyedik: Már az alapvető hitelvek is tagadva vannak, semmi se számít, csak a jó akarat.
• ötödik: Nyílt ateizmus - ez az egész Isten csak egy jelkép, nem számít, csak szeressük egymást feltétlenül.

Ezen a skálán a fősodrú katolicizmus az első lépcsőfokon áll jelenleg, bár fontos fejlemény, hogy a mostani Leó római pápa látványosan hallgat, azaz esélyes akár az is, hogy a katolicizmus visszalép a "nulladik" lépcsőre.

Ami a progresszív katolikusokat illeti, ők a második-harmadik lépcsőn állnak - lásd a fősodrú német és osztrák katolikus egyházat.

A magyar katolikusok helyt állnak, Magyarországon a fősodor a nulladik lépcsőn áll. Lásd az esztergomi érsek megnyilatkozását pár éve "nem vagyunk jótékonysági egylet". Ami botrányosan hangzik ateisták számára, pedig ez a legjobb válasz.

A legprogresszívebb protestánsok persze régen a negyedik lépcsőfokon állnak, de ezek Magyarországon törpe kisebbséget jelentenek. Még Iványiék is csak a második fokon vannak, onnan nem haladnak tovább.

Amerikában a fő baj, hogy egyszerre van jelen ez a folyamat és ennek agyatlan ellenzése is. Az antiprogresszív amerikai protestánsok ugyanis felismerve mindezt, túlzásba vitt ellenreakcióval reagálnak: mivel félnek attól, hogy a Bibliát átértelmezik a progresszívok, így ők meg kiállnak a Biblia szószerinti igazsága mellett, ami persze egy hatalmas zsákutca.

Azt hittem, április elsejei tréfa, de nem:

Szóval a magyar forradalmi kommunisták írtak cikket. Gondolom, tízen lehetnek, na jó: harmincan. Élvezetes olvasmány, sokat lehet nevetni rajta.

Kiderül többek között, hogy:

• Jámbor András osztályáruló, elárulta a mozgalmat,
• a Tisza bukni fog 2026-ban, de ez a bukás jó hír, mert ezzel megnyílik az út a kommunista forradalomra,
• a kommunisták sikeresen ki fogják használni a burzsoázia megosztottságát, értsd: Tisza és Fidesz,
• a szerbiai tüntetések munkásforradalom,
• Magyar Péter a magyar Trump,
• közeleg a világforradalom, hiszen immár 60 országban 8000 kommunista működik együtt (ezt képesek így leírni, pedig ez azt jelenti, hogy az átlagos létszám országonként 130 ember).

Közben hivatkoznak nem csak Marxra, de Leninre, Sztálinra és Trockijra is. Igazi csemege.

Van 6 görög sziget, mely sose volt török uralom alatt.

Amikor a törökök 1453-ben meghódították a Római (Bizánci) Birodalom fővárosát, majd 1475-ben a teljes terület a törököké lett, maradt 6 sziget, mely már akkor nem volt jogilag vagy ténylegesen bizánci irányítás alatt. Ezeket Velence megszerezte időben, s a törökök tiszteletben tartották a szigetek velencei irányítását a kedvező kereskedelmi kapcsolatok miatt.

A probléma Velence mint állam megszűnésekor jelentkezett 1797-ben. A területet meghódította ekkor Franciaország, de egy orosz-török közös katonai akció legyőzte itt a franciákat. Hivatalosan a szigetek orosz-török védnökség alá kerültek, a valóságban függetlenek lettek minden szempontból, kivéve a jogit. A napoleoni háborúk után az a kompromisszum született, hogy a védnökséget átveszi Anglia, de nem változtat a teljes autonómián.

Végül 1864-ben lemondott a területről Anglia Görögország javára, azóta a része.

A leírásokban mint "a 7 sziget" szerepel. Ennek oka, hogy Lefkada is része volt a területnek, de csak 1684-től, korábban ez meg volt hódítva a törökök által.

A szigetek lakossága szinte teljesen görög, a kevés betelepült régóta elgörögösödött. Mégis, a szigetek sokban eltérnek a többi görög területtől. Itt nem volt török hatás, viszont nyugati volt.

Ennek vicces maradványa a krikett sport, Görögországban csak itt vannak hívei.

A 6 sziget:

• Kerkira (ógörög: Kerküra) - magyarul az olasz nevén ismert mint Corfu vagy Korfu - 1386-tól velencei, 1797-1799 francia, 1799-1815 orosz-török védnökség, 1815-1864 brit védnökség, 1864 - csatolva Görögországhoz,
• Pakszi (ógörög: Pakszoi),
• Itaki (ógörög: Ithaké) - ez onnan ismert, hogy itt volt király Odüsszeosz - 1503-1797 velencei, 1797-1799 francia, 1799-1815 orosz-török védnökség, 1815-1864 brit védnökség, 1864 - csatolva Görögországhoz.
• Kefalonia (ógörög: Kephalonia) - 1500-1797 velencei, 1797-1799 francia, 1799-1815 orosz-török védnökség, 1815-1864 brit védnökség, 1864 - csatolva Görögországhoz.
• Zakintosz (ógörög: Zakünthosz) - 1485-1797 velencei, 1797-1799 francia, 1799-1815 orosz-török védnökség, 1815-1864 brit védnökség, 1864 - csatolva Görögországhoz.
• Kitira (ógörög: Küthéra) - az egyetlen, mely nem az Ióniai-tengerben van - 1238-1797 velencei, 1797-1799 francia, 1799-1815 orosz-török védnökség, 1815-1864 brit védnökség, 1864 - csatolva Görögországhoz.

A tegnapi cikkhez kapcsolódva.

A Törvény Keretein Belül Működő Mérsékelten Haladó Párt közismert a Švejkből. Kevesen tudják, a párt a valóságban is létezett: Jaroslav Hašek tényleg bejegyzett egy ilyen nevű pártot, ez volt a világ első viccpártja. Követelései röhejesek voltak: pl. programjában szerepelt, hogy az emberek kocsmai italfogyasztását ezentúl finanszírozza az állami költségvetés.

A könyvben persze a párt szerepe nyomós: a látszatlázadás parodizálása a cél.

Valami ilyen volt a kommunista Bulgária utolsó kb. 10 évében John Lennon. Az óvatosan lázadni akaró fiatalok megtalálták őt, miután le lett puffantva. Ez utóbbi feltétlenül szükséges elem, hiszen miféle hős az, aki nem lett mártír? Szóval remek alkalom lett.

Az óvatos lázadók így találtak egy a hivatalos propaganda által nem reklámozott személyt, akit imádni lehetett. Látszólag ez ellenzékiség, azonban gyorsan belátták a hivatalos szervek, semmi értelme ez ellen fellépni, mert bár Lennon formailag a nyugati kultúra celebje, mondanivalója tulajdonképpen ultrakommunista. Mint amolyan korai Demszky Gábor, aki azért lázadt Kádár ellen, mert az nem eléggé kommunista.

Bulgáriában eleve nagyon erős volt ez a vonal. Mármint ez a balról ellenzéki vonal. A vonal eszméje röviden az, hogy a marxizmus teljesen jó eszme, s minden ment is szuperül Sztálin haláláig, de aztán a reformerek elrontották a rendszert és elkanyarodtak a kapitalizmus felé. Szóval amolyan leninista-sztálinista kommunizmus, de erős kínai elemekkel: az 1976 előtti Kínát értve ez alatt, mert 1976-tól Kínában is kemény reformok jöttek, sőt ezek végül túlhaladták a szovjet reformokat - tulajdonképpen máig ez a rendszer van Kínában: a hatalom totalitásának megtartásával ismét bevezették a kapitalizmust, ami - meglepő módon - rendkívül sikeresnek bizonyult. A liberálisok legnagyobb meglepetésére ugyanis a sikeres kapitalizmusnak nem szükségszerű eleme a liberális polgári demokrácia.

De persze a bolgár balos ellenzék az 1976 előtti Kínát tekintette barátnak.

Magyarországon is megvolt végig ez a "munkásellenzék" nevű valami, de Magyarországon Kádár igyekezett őket a háttérben tartani. Bulgáriában viszont a pozícióik erősebbek voltak.

Olyan erősek, hogy puccsot is megkíséreltek.

Bulgária persze a felszabadulása óta a puccsok és felkelések országa: 1881, 1886, 1918, 1923, 1934, 1944. 1965-re lett tervezve még egy: a Todor Zsivkovval elégedetlen baloldaliak hatalomátvételi próbálkozása. Több volt partizánparancsnok szervezte, csak aztán páran mégis inkább Zsivkov oldalára álltak, így kitudódott.

A hatalom aztán enyhén bánik el a résztvevőkkel: a legtöbbjüket csak kizárják a Pártból, csak a főszervezők kapnak börtönbüntetést, s senkit se ítélnek halálra: az egyes számú főszervezőnek megüzenik, legyen szíves főbe lőni saját magát, különben a családját is repressziók érik, s ő ezt teljesíti is. (Zsivkov is tartja a szavát, a család ellen nem tesz semmit, sőt a főszervező fia magasrangú pártfunkcionárius tudott lenni aztán.)

Szóval John Lennon - én akkoriban John Leninnek mondtam - lett a megtűrt nyugati idol. Szófia központjában egy iskola fala tele lett festve graffitikkal Lennon idézetekkel, s a hatalom nem tett semmit.

Egészen így maradt kb. 1991-ig. Aztán az egész lényegtelenné vált, ma már a helyen "normál" drogos graffitik vannak:

Ami az irodalomban Antoine de Saint-Exupéry főműve, az a zenében John Lennon legnépszerűbb dala.

A Kis Herceg különösen Kelet-Európában celebmű, az eredetileg brit Nagy Könyv versenynek mind a magyar, mind a bolgár verziójában a Kis Herceg bekerült az első 10-be, s eleve hatalmas a rajongótábor. Amikor elmondom, ez a mű bulvár fércmunka és rossz minden szemszögből olyan reakciókat szoktam kapni, mintha valakinek az anyját szidnám, de legalábbis értetlenség a válasz.

A nyugati közönség, úgy tűnik, e tekintetben érettebb: az eredeti brit Nagy Könyv versenyen a Kis Herceg az első 100-ba se került be, ami arra késztet, hogy elismerjem: talán mégse teljesen hülyék az angolok.

Sajnos John Lennon esete meg fordított. Nyugaton az Imagine című mélykommunista dal szinte már himnusz státuszú, veszélyes dolog szidni. Pedig valószínűleg a világ legszemetebb és leghazugabb zenei műve. Szerintem csak a szovjet Широка страна моя родная című orosz alkotáshoz hasonlít, mely a sztálini terror csúcspontján született, mégis az a refrénje, hogy "Я другой такой страны не знаю, / Где так вольно дышит человек.", azaz "Nem tudok más olyan országról, ahol ennyire szabadon lélegezhetne az ember.". Engem még most is zavar ez a dal, amikor mostani orosz ünnepségeken előadják retró alkotásként, pedig most nyilván nem ugyanaz a kontextusa, de még így is viszketek tőle:

Lennon persze alattomosabb. Míg a szovjet dal szinte önparódia: senki se gondolhatta komolyan 1936-ban, amikor a dal született és az egyik legjátszottabb dal lett a szovjet rádiókban, hogy "szabadon lélegezhet a szovjet kisember".

Lennon nem önparódia, hanem nyíltan leírja gonosz kívánságait a jövőről:

• nincs paradicsom, s pokol,
• mindenki csak a mának él,
• nincsenek nemzetek,
• nincs vallás,
• nincs senkinek semmije,
• mindenki valamiféle kényszermunka-táborban él;

nagyjából ez Pol Pot rendszere, amit megálmodott magának Lennon. Az egyébként többszörös milliomos Lennon szolgák hadaival azt javasolja mindenki másnak, ne legyen semmije, közben ő a sajátját védi:

Pol Pot meghallhatta a dalt 1971-ben, s már 1975-ben meg is valósította.

Az észak-koreai rendszer picit emberibb Lennon álmánál.

A 90-es évek elején még gondolkodtam, ne legyek-e politikus.

Mivel nem volt ismeretségem a kellő helyen, ez azt jelentette volna, a legalul kell kezdeni, azaz önkénteskedni a pártnál, ahol karriert akarok.

Utána néztem ez mit takar, kiderült, hogy 3 dolgot:

• elmenni tüntetésekre, hogy legyen tömeg,
• segíteni a pártirodákban, pl. takarítani,
• kampány alatt aláírást gyűjteni, s a plakátolással foglalkozni.

Mivel mind a három ellenszenves számomra, végül nem csináltam semmit, maradtam tagdíjas passzív párttag.

Szóval most bele tudok érezni a szerencsétlen DK-önkéntesek sorsába: járni kell a várost, keresni DK-s plakátokat, majd azokra célkeresztet, trágárságot, Dávid-csillagot helyezni. Kemény munka!

Terjed az új progresszív divat: a klímaszorongás.

Normál esetben a klímaszorongás egy vicc. Divathóbort, mint az, hogy ma már a legfejlettebb nyugaton a fiatalok 50-60 %-a homokosnak, transzszörnynek, gyíkembernek vallja magát.

Ha pedig komoly az ügy, azaz valaki valóban szorong, s nem csak divatból tesz úgy, mintha szorongana, akkor ehhez már szakképzett pszichiátriai kezelés kell, a legjobb a pácienst azonnal rácsos ágyban elhelyezni, erősen begyógyszerezve. Enyhe esetben persze érdemes próbálkozni a pofánbaszással, az enyhe betegeket a korlátozott fizikai erőszak képes visszabillenteni a valóságba.

Ugyanis a valóság az, hogy évszakok vannak, így az időjárás változik.

Persze vannak régiók a Földön, ahol egész évben egy évszak van, ez a sarkkörök és az Egyenlítő körüli részek – viszont sajátos módon, klímaszorongás nem ott van, hanem a bolygó többi részén, ahol pedig az emberiség hajnala óta évszakok váltakoznak.

Teltek-múltak az évezredek, az emberek előbb barangoltak ide-oda, gyűjtögettek, majd réz, bronz, vas eszközökhöz nyúltak, háziasították a kutyát, majd más állatokat, aztán rádöbbentek a növénytermesztés titkára is, s mindeközben senkinek se jutott eszébe szorongani, hogy tavasz után nyár van, aztán ősz, végül tél. Sokszor extrém szárazságok, máskor árvizek jöttek, ezekkel az akkori műszaki szinten az emberek nehezen küzdöttek, s mégse szorongtak.

Aztán eljött a XXI. század és a legfejlettebb államokban hirtelen egy törpe kisebbség szorongani kezdett! Valószínűleg úgy kezdődhetett, hogy egy drogozásból felébredt ciszpedofil transzkrokodil identitású baloldali aktivista egy nap kinézett luxuslakosztálya ablakán, s ott azt tapasztalta: meleg van. Ettől pánikba esett, be akart adni magának új adag drogot, de éppen elfogyott a készlet, így sírógörcsben kezdett tombolni.

Én arra tippelek, a következő hóbort az éjjelnappal-szorongás lesz: naplementekor szoronganak majd a kis szobaforradalmár majmok, hogy sötét lesz, míg napkeltekor meg a kezdődő világosság miatt.

Én azt mondom: hadd szorongjanak! addig se kúrnak gyereket – amíg a négy fal között teszik, a kisembert nem zavarja.

Ez a cikk rendkívül érdekes, de csak abban, mi a következtetés.

A balosok nem a tudásért harcolnak, hanem a tudás tartalma feletti kontrollról. Ez pedig nem más mint szektás gondolkodás. Vallási szektákban van ilyen és a hozzájuk hasonló mlm-rendszerekben: higgy vakon, ne végy tudomást az ellenvéleményről.

A létező kommunizmus is ebbe bukott bele: nem vállalta a vitát, nem adott érveket a saját igazság mellett, mert nem merte bemutatni az ellenérveket.

A kereszténység ezt régóta tudja. Minden normális keresztény képzésnek lényegi eleme az ellenvélemények megismertetése, s a velük való vitázás. Aki erre nem képes, az egyszerűen rossz hittérítő. Aki ugyanis hisz a maga igazságában, az egyenesen keresi az ellenvéleményt.

Szóval a mai progresszív balosokat érdemes bíztatni, csak menjenek ezen az úton, a valóságtagadásban előre, az ellenvélemény tudomásul nem vételében, ez ugyanis biztosan elvezet a megsemmisülésükig.

Az EB elnöke, Ursula von der Leyen múlt vasárnap Plovdivba utazott, hogy támogassa a bolgár euroatlantista helytartóság háborús hisztériáját. Landolás előtt azonban leállt a GPS a gépen.

Bolgár karikaturista meg is rajzolta hogyan történt az "orosz" "hibrid támadás":

Korábban mindig azt tanácsoltam a fiataloknak, akik rendszerkritikusak, hogy igyekezzenek kimaradni a rendszerből, azaz találjanak maguknak valami olyan jövedelmi forrást, mely alig igényel részvételt a rendszerben.

Közben rájöttem: ez rossz tanács. Az ilyen jövedelemszerző pozíciók ugyanis a legritkább esetben eredményeznek olyan mennyiségű bevételt, mely elégedettséget okoz.

Egyszerűen nem működik az ókori görög modell, mely szerint az igazán szabad ember nem dolgozik semmit.

Új tanácsom: mivel így is, úgy is kénytelen leszel a rendszer része lenne, tedd ezt neked tetsző módon! Azaz ne a kimaradás legyen a fő cél, hanem az önmagadnak való tetszés. Foglalj el tehát olyan pozíciót a rendszerben, mely neked örömet okoz. S persze közben közben sose feledd mi az értékrended és mindig legyen meg a tudat benned, hogy mi az a vörös vonal, melyen nem léphetsz át.

Nagyjából azt ajánlom, amit a legtöbb Kádár-kori karrierista csinált: belépett a Pártba, miközben egy szót se hitt a Párt ideológiájából.

Persze kicsit hiteltelen, hogy én nem ezt tettem, de - mint mondtam - én ebben tévedtem. Ha újrakezdhetném, "belépnék a Pártba", jelképesen, hiszen ma nincs Párt és nem is kell belépni, ma más a rendszerkonformitás módja.

Már megint provokálja Putyin a NATO-t: országát direkt közel helyezte el a NATO-támaszpontokhoz!

Közben a világ nagyobbik és fontosabb része Kínában tart találkozót:

Még kell pár év, s a NATO-ból amolyan ENSZ-szerű sóhivatal lesz.

El se kell olvasni, maga a címe elég:

- egyébként ha követjük a cikk logikáját, akkor helyesen: "LMBTQI nincs P nélkül".

A valóságban minden létezett és létező társadalom arról szól, az őskortól a mai polgári-liberális korig, hogy törvényeket hozunk, melyekkel szabályozzuk testünket és vágyainkat.

Tulajdonképpen ezért ember az ember. De még a felsőbbrendű állatok is tudják mi ez: nem megtenni ösztönösen mindazt, amit akarunk.

Egyszerűen hibás ez az érvelés. Valójában ő is szabályozná a dolgokat, de neki tetsző módon, míg a neki nem tetsző dolgok korlátozása, szabályozása ellen semmi gondja nincs. A szokásos liberális kettősmérce.

A cikkről tegnap már írtam.

De íme egy csodamondata: "A rendszer tartós ellentmondásai – az ideológiai tisztaság és a politikai pragmatizmus közötti feszültség, az értelmiségi és politikai irányzatok közötti súrlódás, a társadalmi támogatottság ingatagsága, valamint az orosz modell erőltetett adaptációja – fokozatosan felőrölték a mozgalmat. A marxizmus-leninizmus nem tudott olyan organikusan beágyazódni a magyar politikai kultúrába, mint korábban más ideológiák."

Nyilván nem tudott. Ami eleve téveszme, az nehezen tud "beágyazódni". Mivel kényszer volt, így beágyazódás helyett megszokás lett. Ennek a neve: "vörös farok". Kiváló példa rá a Tanú című film, melynek végén - teljesen oda nem illő módon - megjelenik egy Marx-idézet. A rendező úgy gondolta, így szalonképes lesz a film: persze tévedett, így se lett az, az 1969-es filmet csak 1979-ben engedte vetíteni a cenzúra.

A marxi téveszme lényege, hogy minden oka az elidegenedés, s az elidegenedés oka pedig a termelőeszközök magántulajdona, így ezt fel kell számolni, majd csak ettől minden jó lesz egy rövidke, kényszerű diktatúra után. Hiszen az új helyzet olyan jó lesz, hogy azt immár akarni fogja a nagy többség, így nem lesz szükséges diktatúrára.

Hogyan lesz az új helyzet jobb azt Marx sose mondta meg, de hitt benne, ő maga is beismerve, hogy nem tudja hogyan lesz jobb, lásd „ez [a kommunizmus felépítése] természetesen eleinte csak a tulajdonjogba és a polgári termelési viszonyokba való zsarnoki beavatkozások útján történhetik, tehát olyan rendszabályok útján, amelyek gazdasági szempontból elégteleneknek és tarthatatlanoknak látszanak, amelyek azonban a mozgalom folyamán túlhajtanak önmagukon”.

A valóság ezzel szemben az lett, hogy egyrészt kiderült, a magántulajdon megszüntetése nem oldja meg az elidegenedést, másrészt a helyzet nem jobb lett, hanem rosszabb, ami miatt a diktatúrát állandósítani kellett.

Sztálin haláláig ez az erőszakos folyamatosságát jelentette, aztán meg a kérdések elsumákolását.

Egy egyébként érdekes cikkben felvetődik, Kádár egyik alapköve a szociális államiság volt.

Nos, pl. a lakások esetében ez nem igaz, szinte teljesen a mai helyzet volt akkor is. Sőt a mai állapot egészen kicsit jobb.

Ma egy átlagos kisméretű, kétszobás lakás ára Budapesten kb. 50 millió Ft. Az átlagos nettó jövedelem pedig 480 ezer Ft. Ez azt jelenti, a lakás ára kb. 104 havi fizetés.

Szerencsére még emlékszem mi volt a 70-es években. Szüleim első saját lakása egy 55 n²m-es, kétszobás panellakás volt az egyik zuglói lakótelepen, a jobbik fajtából, azaz ez nem tízemeletes házakból álló épületrengeteg volt, hanem 4-emeletes, 16-lakásos házak, rendes közös kerttel. Akkoriban ez számított a jobb minőségű panelnek.

Az akkori szokások szerint persze a lakást "kapták", azaz nem "vették", ez azt jelentette, hogy 0 % önerővel, vállalati és OTP-s kölcsönnel lett véve, 20 éves futamidővel, s ezt ki kellett érdemelni szociális alapon: itt az érdem az volt, hogy a kisgyerekes család az egyik házastárs szüleivel lakik együtt, s szükségük van saját lakásra. Emlékszem a pontos árra: 303 ezer Ft volt, a furcsán szimmetrikus szám megmaradt az agyamban, bár kisgyerek voltam akkor. Ez 1970. Akkor az átlagbér 2800 Ft volt. 108 havi fizetés volt tehát a lakás. Szinte azonos a mai helyzettel.

Ami akkor jobb volt: a kamat fix volt, azaz nem emelhette meg a bank, mely eleve egy volt az állammal. Minden másban ugyanaz.

Egyébként 1970-1987 között volt "miénk" a lakás. Én magam 1986-ig éltem ott. 1970-1973 és 1980-1986 között csak nyaranta, hiszen ekkor külföldi kiküldetésen voltunk.

Tulajdonképpen a Kádár-rendszer pozitívuma csak a szociális keveredés volt. Ma elképzelhetetlen, hogy teljesen különböző társadalmi rétegek együtt lakjanak, akkor viszont ez volt az átlagos helyzet.

Először egy ballib médiában szakértőség, mely szerint nem nyer a nyugat az ukrajnai háborúban:

Megtoldva azzal is, hogy Oroszország nem akar a nyugatra támadni. Szentségtörés volt ez még 2-3 hónapja is.

Amikor a hír egyszerre jó és rossz:

De legalább vége ezzel az alakoskodásnak.

A nyugati konszenzus lényege az - s ez különösen a németeknél van így -, hogy minden vélemény belefér a liberális demokráciába, azaz természetesen minden liberális vélemény, legyen az balos - szocialista-polgári - vagy jobbos - kereszténydemokrata-polgári -, valamint a nem-liberális vélemény is, ha az baloldali.

Ez a faramuci helyzet a II. világháború eredménye, amikor a nácizmust/fasizmust a liberálisok csak a kommunisták segítségével voltak képesek legyőzni, így aztán utólag nem lehetett azt mondani, hogy a kommunizmus az hasonlít a fasizmusra.

Természetesen a valóságban a marxizmus nem egyeztethető össze a liberális polgári demokráciával, lévén az alapelvek egészen másak. A cikk fel is teszi a kérdést "Milyen mértékben írja elő az Alaptörvény, vagyis a szabad demokratikus alaprend forrása, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kapitalista elvek szerint szerveződjön?" - a válasz természetesen az, hogy teljes mértékben, nem lehetséges ugyanis liberalizmus kapitalizmus nélkül.

S ez nem értékítélet, hanem ténymegállapítás. A "szabad demokratikus rend" természetesen egy elvetendő elvi szerkezet, azaz kifejezetten jó, hogy a marxizmus ellene van. Más kérdés, hogy a marxizmus is egy rossz rend, de ettől még nem következik, hogy amit egy rossz ideológia támad az feltétlenül jó.

Abban persze igazuk van a marxistáknak, hogy teljesen abszurd dolog egyenlőségjelet tenni valami vitatása és annak aktív ellenzése között.

Helyes lépés:

Alapvetően semleges vagyok évek óta az arab-zsidó kérdésben. Korábban inkább zsidópárti voltam, de keresztény palesztínok meggyőztek a másik oldal igazságáról is, így azóta inkább semleges vagyok.

A fanatikus zsidópártiaknak csak egy adatot teszek fel: hogyan lehet, hogy a gázai háború 1 év 10 hónapja alatt már több a civil áldozat, mint az orosz-ukrán háború 3 és fél éve alatt. Ez az adat nem magyarázható ki ugyanis semmivel.

Ill. csak egy módon magyarázható meg: az izraeli haderő szarik a civilekre. Ami egyrészt bűncselekmény, másrészt nagyon rossz taktika.

Mert ilyen már volt: Afganisztánban a szovjetek 1979-1989 között, meg korábban az amerikaiak Vietnámban is azt hangoztatták, mint amit ma az izraeliek: nincs civil, mert az ellenség civilnek álcázza magát. Az eredmény ismert: az erősebb fél bukása.

A jelenséget sokan elemezték, pedig a fő ok egyetlen dolog: az időmúlás.

Az átlagember 14 éves kora körül kezd érdeklődni a közélet iránt.

Aki 2010-ben 14 éves volt, az ma 29 éves.

Azaz a teljes 30-an aluli nemzedék számára a hatalom azonos a Fidesszel. Márpedig aki fiatal, az szeret lázadni. S mi ellen a legjobb lázadni? - a hatalom ellen.

Sajnos beérett a baloldali propaganda, 3 fő része:

• sikerült sokakkal elhitetni, hogy Magyarországon az életszínvonal rendkívül alacsony,
• sikerült a "lopás" témát hihetővé tenni, hogy ha nem "lopna" az elit, akkor minden sokkal jobb lenne,
• sikerült egyenlőségjelet tenni a jólét és a nyugati értékrend közé.

A Fidesz szerencséje az lehet, hogy a fiatal nemzedék a leginkább lázadó ugyan, de egyben a legpasszívabb is politikailag. Mivel a lázadás oka nem valami mély meggyőződés, így az nem válik politikai cselekvéssé. Az átlag fiatal teljesen meg van elégedve egy-két kiabálással, ezzel letudja a lázadást, azaz valószínűleg arra se veszi a fáradságot, hogy elmenjen szavazni.