Kezdetnek jó. A nyugati civilizáció - s itt nyugatin nem nyugat-európai értendő, hanem nem-keleti, azaz nem indiai és nem kínai - valóban kettős alapú: Athén és Jeruzsálem jelképesen a két alap.

A gondolat kifejtése azonban félremegy: szerinte a polgári társadalom, a kapitalizmus Athén és Jeruzsálem együttes fejlődésének egyenes következménye!

Innen már csak teljesen félremehet a dolgok értelmezése. Kiderül: a fő ellenség a marxizmus és az iszlám. Ez totális tévedés. A iszlámot nem kell szeretni, de nem elismerni, hogy egyfajta szakralitást képez egyszerűen önbecsapás.

Ami pedig a marxizmust illeti, a marxizmus nem ok, hanem következmény, a felvilágosodás egyik eredménye, édestestvére pedig a liberalizmus, azaz a kapitalizmus és a kommunizmus azonos gyökérről fakad, s bár egymás közt is küzdenek, ez valójában testvérharc. Nem is lehet annál nagyobbat tévedni, mint antimarxista érzelmek által hajtva beállni a liberalizmus, a kapitalizmus szekértolójának!

A materializmus legkövetkezetesebb képviselője a polgári, liberális, kapitalista társadalom. Még a létezett kommunizmus országaiban is több szakralitás volt, akkor is, ha ez csak egyfajta torz ál-szakralitás volt.

Az iszlamizmus pedig nem verhető meg materialista, liberális, polgári értékrenddel, hanem csakis szakralitással. Ha materialista, "semleges" értékrendet szegezünk szembe az iszlámmal, az az iszlám győzelmét fogja elhozni.

A lényeg: nincs hiteles nyugatkritika, mely abból indul ki, hogy a nyugattal semmi gond nem volt, s csakis a marxizmus megjelenése rontott el mindent, majd pedig a muszlim migráció gyengítette meg véglegesen a marxizmus által fertőzött rendet. Ha ez így lenne, akkor csak annyit kellene tenni, hogy visszaállítjuk a kb. 200 évvel ezelőtti állapotokat, azaz a vadkapitalizmus viszonyait.

Hozzáteszem: megértem a szerzőt, egykor én is hittem ilyesmiben: konzervatív liberális koromban. Idő kellett, hogy megértsem: a polgári társadalom nem a megoldás módja, hanem a probléma része.

Nagy az öröm Hollandiában. A köztársaság kormányfője, Rob Arnoldus Adrianus Jetten bejelentette, hogy gyereket vár, aki jövőre fog megszületni.

A sajátosság: a kormányfő nyíltan homoszexuális, van "férje" is - lásd a fenti képet a "párról" -, s a gyereket úgynevezett béranya szolgáltatja.

Emberi nyelvre fordítva: a "pár" fizetett egy nőnek, hogy az szüljön gyereket, majd gyermekét hagyja el, azt eladva nekik. Ez nem csak perverzió, de emberkereskedelem is. A holland hagyományoktól persze nem idegen az emberkereskedelem, egykor - a XVI-XIX. században - igencsak aktívak voltak a holland kereskedők a néger rabszolgák kereskedelmében, azóta ez nincs, de mint látható, tovább él a szokás a meg nem született gyermekek kereskedelmében.

Vicces. A liberális HVG szerint szertefoszlott álmaik miatt törnek-zúznak a "fiatalok". A szélsőbalos Mérce ezt fokozza: a törés-zúzás egyenesen a mi szebb jövőnkért folyik!

Emberileg persze érthető: kevés ember szeret dolgozni, mert a munka szinte mindenki számára kényszer, s ez a mindennapos munkakényszer negatív érzelmeket generál a lelkekben. Mégis: az emberek 99,9 %-a ezt a belső feszültséget valahogy feldolgozza magában, pl. igyekszik szabadidejét érdekesen eltölteni, esetleg valami hobbit találni magának, gazdag lelki életet próbál élni, szabad pillanatait munka közben is igyekszik jól felhasználni, stb.

Nyilván egy idegen migráns meg még negatívabb érzéseket halmoz fel magában, különösen ha fiatalkorú: hideg van az otthoni időjáráshoz képest, a környezet idegen, s minden várakozás ellenére se hullik rá aranyeső. Nehéz helyzet, de ésszel fel kellene tudni ezt is dolgozni... pl. azt kellene tudni megérteni, hogy egy fiatal franciaországi migráns a segélye révén sokkal jobban él, mint egy otthon maradt, teljes munkaidőben - ami ott sokszor heti 48 óra, nem 35! - dolgozó ember.

Tökéletes magyarázat mi az ima szerepe:

Plusz: mi a protestantizmus és mi a bűn. Nincs mit hozzátenni. Rövid, s érdemes az egészet megnézni.

Számomra október 23-nak van egy teljesen személyes, politikamentes vetülete is. 1986. október 23-án, az 56-os felkelés, szabadságharc, forradalom, stb. 30. évfordulóján költöztem ki legelőször Bulgáriába.

Akkor persze ez totál hétköznap volt, csak kicsit több rendőr volt a budapesti utcákon a nap miatt.

Megérkeztem Szófiába már sötétben.

Szófia akkor kb. egy 20-25 évvel visszamaradt Budapest volt, minden szempontból – ma jobb a helyzet, már csak 5-10 éves elmaradás érezhető. S nemcsak az áruszint a boltokban volt siralmas – kb. egy 70-es évekbeli magyar falu kis közértjének szintjén voltak a legjobb boltok Szófiában -, de maga az egész környezet is nagyon lehangoló volt: alig pislákoló utcai lámpák, 30-éves villamosok, amolyan összeomlásközeli állapot.

A bolgár kommunizmus mindenképpen kevesebb eredményt mutatott fel, mint a magyar verzió: pl. a panel lakótelepek mindkét országban rendkívül csúnyák voltak, de egy átlag budapesti lakótelepen legalább meg voltak csinálva a járdák, voltak táblák, volt parkosítás, néha még színesebb festés is akadt, ezzel szemben az átlag szófiai lakótelepek jellemzően félkészen voltak átadva, azaz a lakások készen voltak, de körülöttük semmi, tehát hatalmas kátyúk, nem befejezett járdák, elhatárolatlan zöldterület, s minden szürke, barna, legfeljebb szürkéskék.

Az emberek meg még a magyarokhoz képest is rosszkedvűbbek volt. A bolgár átlagember a magyarhoz képest csak 2 dologban fejlettebb: tisztább, azaz sokkal ritkább a büdös ember, mint Magyarországon (ez a török hódoltság következménye, az iszlámban a napi 5 ima előtt kötelező tisztálkodni, s ez a szokás hatott a nem-muszlimokra is), s sokkal kevesebb a köztéri alkoholista – persze alkoholista Bulgáriában is van bőven, de ezt mindenki szégyelli, így otthon csinálja, a 4 fal között.

De ezt a kettőt leszámítva a bolgár ember siralmasabb látvány volt a magyarnál. Mogorvább, ellenségesebb, rosszabbul öltözött – ez utóbbi alól csak a fiatal lányok voltak kivétel, ők csillogtak, de ők is mogorvák és ellenségesek voltak.

Akkor tulajdonképpen nem is terveztem sokáig maradni Bulgáriában, alapvetően ideiglenesre lett tervezve, nagyjából fél évre, s hogy majd biztos visszaköltözöm 1987 nyarán.

Végül nem így lett, egészen 1992 nyaráig maradtam. Ami kifejezetten pozitív lett, mert így átélhettem a magyaron kívül még egy rendszerváltozást.

A lényeg: nekem október 23-án mindig ez jut eszembe először, nem 1956.

A 90-es években nagyon népszerű, de még ma is sokakat átverő multi level marketing fő problémája a rendszer működésképtelensége, mely magából a rendszerelvből következik.

A lényeg összefoglalható 5. pontban:

1. Az mlm-rendszer iszonyúan drága, s azért drága, mert ez szükséges a hatalmas jutalékok miatt, különben nem lenne pénz e jutalékok kifizetésére.

2. Emiatt maga a termék nem versenyképes, hiszen a hasonló nem mlm-termékekhez képest iszonyúan drága.

3. Emiatt alig van külső eladás, szinte minden értékesítés belső, azaz az mlm-tagok egymás közt kereskednek.

4. Tehát a belső értékesítés szinte egyetlen mozgatórugója az, hogy a tagok jutalékot akarnak maguknak, ezért belépnek, jutalékban reménykedve.

5. Emiatt a gyakorlatban a kevés sikeres tag a sikertelen tagok pénzét osztja fel egymás közt.

A vonatkozó mlm-paródia: Hurrá Milllllllllllliomos Leszek!

Az utóbbi időben sok téves információ lát világot arról kik verték le szovjet részről az 1956-os szabadságharcot.

Szovjet részről 3 katonai egység harcolt magyar területen 1956-ban:

• maga a megszálló hadsereg, azaz az eleve magyar területen szolgáló szovjet egység,
• a 8. gépesített hadsereg, melynek központja Zsitomir (ma: Ukrajna),
• а 38. általános hadsereg, melynek központja Sztanyiszlav (ma: Ivano-Frankivszk, Ivano-Frankovszk, Ukrajna) volt.

A szovjet hadseregben nem léteztek nemzetiségi alakulatok, ilyeneket nemzetiségileg homogén területeken se hoztak létre: a személyi állományt direkt keverték, sokszor sorkatonákat lakóhelyüktől több ezer kilométerre irányítottak.

Ugyanez igaz az egyes katonai egységek vezetésére. A. 8. gépesített hadsereg vezetője 1956-ban egy örmény tábornok volt, Amazaszp H. Babadzsnjan vezérezredes. A 38. általános hadsereg vezetője pedig az oszét nemzetiségű Hadzsi-Umar Dzs. Mamszurov vezérőrnagy volt.

Ami a lényeg: az, hogy két ukrajnai katonai egység vett részt a támadásban nem értelmezhető úgy, hogy "az ukránok támadtak", ez utólagos anakronizmus. A szovjet haderő támadott, melyben mindenféle nemzetiségű katona volt. Azért lett két ukrajnai egység kiválasztva, mert ezek voltak a legközelebb.

Ugyanígy az ellenkező véglet se igaz: hogy a Szovjetunió egy orosz birodalom volt, ahol elnyomták az ukránokat. A valóságban az ukránok a szovjet állam egyik vezérlő népe volt.

A mai napra nem írtam semmit, képtelen voltam. Amit írtam volna, azt áttettem a jövő hétre.

Ma lenne ugyanis a 40. házassági évfordulóm. Csak hát úgy alakult, hogy helyette a jövő utáni héten a halál 1. évfordulóját "ünnepelem".

Így alakult, nem tudok mit tenni, pedig máig nem értem miért lett ez így.

A radikális állatvédelem ritkán hoz eredményt. Jellemzően gazdagnak kell lenni ahhoz, hogy az ember vegán legyen, a nagy kivétel egyedül India, ahol a lakosság kb. harmada-negyede úgy vegán, hogy ehhez nem párosul anyagi jólét.

A tojásevés eleve nem vegán ügy, ez csak a húsevőket és a mérsékelt vegetáriánusokat illeti. Én évek óta csakis szabadon tartott tyúkból származó tojást fogyasztok. A felár amit ezért fizetek kb. tojásonként 30-40 Ft, ami nem kevés, de nem is sok.

S ami a legfontosabb: ez nem öncélú állatvédelem, hanem teljesen önző magatartás is. Ugyanis a szabadon tartott tyúk tojása ízre is egészen más, de már a tojássárgája színén is látható a különbség.

Persze itt is súlyos a pénzkérdés: nem mindenki engedheti meg magának a tojásdobozonkénti kb. 1 eurós felárat.

Teljesen igaz történet 1984-ből, Kubából.

Éppen utolsó éves középiskolás voltam. Osztályom hatalmas létszámú, 50 körüli diák volt benne, s így is sokadik tagozat volt: ez volt a 80-as évek közepe, Kubában a szovjet jelenlét csúcsa, összesen kb. 20 ezer szovjet diplomata, katona, más hivatalos kiküldött, s egyszerű helybe irányított szakértő dolgozott Kubában, s ez persze az iskola létszámán is meglátszott. A havannai orosz iskolában 2500-3000 diák volt, ennek 85 %-a szovjet gyerek (a többi: 10 % kubai, s 5 % egyéb, azaz keletnémet, lengyel, csehszlovák, magyar, bolgár, mongol, afgán).

Az összes kommunista országbeli kiküldött közül a legcsóróbbak a szovjetek voltak. Akkoriban ezt kommenteltük is egymás közt csendesen - persze csak közeli haverokkal -, hogy a Szovjetunió a világ első birodalma, ahol a saját lakosság rosszabb életszínvonalon él, mint a meghódított országok lakossága, s ez így is volt. Olyannyira igaz volt ez, hogy még a privilegizált szovjet emberek között is látszott: hiszen külföldi munkára menni nagy privilégium volt a Szovjetunióban, azaz aki kint volt Kubában, az már az elithez tartozott. Mégis: hiába tartozott az elithez, szarabbul élt, mint bárki kelet-európai nem-szovjet kiküldött.

A szovjet kiküldöttek nagy része pl. nem kapott bére részeként semmilyen konvertibilis valutát, kizárólag úgynevezett Berjozka-csekket (ezzel a szovjet valutás boltokban lehetett vásárolni), de a nem-konvertibilis összeg is alacsony volt a csatlósállamok dolgozóihoz képest.

A szovjet gyerekek nem kaptak helyi igazolványt se, hogy ne tudjanak "kódorogni". Eleve tilos volt számukra lakónegyedük elhagyása.

Az élelmes gyerekek persze igyekeztek kitörni a korlátok közül. Csencselős kedvű osztálytársam szép lassan összegyűjtött 45 dollárt, s el akarta persze költeni. A cél: egy olcsóbb típusú, japán gyártmányú kazettás rádiómagnó volt.

Ekkor jött a konspiráció. Először el kellett szöknie az iskolabuszról órák után, majd elmennie egy valutás boltba. Itt jött az én szerepem: nekem ugyanis volt igazolványom. Szóval megvettem neki az én nevemben a Sharp márkájú készüléket a havannai Nacional szálló dolláros boltjában, majd sietett haza taxival, a taxissal is én állapodtam meg. Ő, mint az átlag kubai szovjet ember, persze egy szót se tudott spanyolul. Legendás volt a szovjet emberek nyelv-nemtudása.

Aztán jött még pár hét idegek harca. A magnót minden nap magával hozta az iskolába, állandóan a táskájában volt. Hiszen nem mondhatta el szüleinek, hogy vette, mivel felmerült volna, hogyan lett hozzá pénze. Így ki kellett találnia valami hihető sztorit, hogy ez nem is új magnó, hanem régi, használt, s elcserélte egy külföldi - azaz nem szovjet - iskolatársával, akinek éppen nagyon kellett valami, ami neki volt.

Amint meglett a hihető sztori és a készülék is rendesen kopottabb lett, sikeresen "legalizálta" a magnót a szülők előtt.

Szerintem nagy becsben tarthatta még évekig, amikor a 90-es évek elején a Szovjetunióban is megjelent a nyugati árubőség, s már nem számított nagy dolognak egy nyugati rádiómagnó birtoklása.

A magát nem fogyasztói társadalomnak leíró kommunista rendszer a valóságban fogyasztóibb volt a nyugatnál. Ennek szimpla oka: nem volt árubőség, így a kisember csak még jobban vágyott árucikkekre, mint nyugati megfelelője.

S minél rosszabb volt az áruellátás, annál nagyobb volt a fogyasztói éhség.

A kádárizmusban az áruellátás jobb volt, mint a többi kommunista országban (Jugoszláviát leszámítva), így még az árureklám is megjelent.

Ahogy a vezetőszár nem büntetőeszköz, úgy az előzetes letartóztatás se büntetés.

A kommentharcos viszont mélyen fel van háborodva: számára az előzetes letartóztatás megszüntetése "szabadon engedték a tolvajt" alakban jelenik meg.

Vicces kommentek:

• "Röhej hogy ennyi pénzt ellopnak és semmi nem történik velük."
• "Na, akkor ideje nekem is lopni pár milliárdot, itt úgy sem történik semmi a tolvajokkal."
• "Akkor megéri ellopni 80-90 milliót nem sok dolog történik ezután, pár nap előzetes aztán majd elsiklik az ügy, vagy évekig eltart ami idő alatt a pénz meg eltűnik."

Törökország sose számított emberi jogi mintaállamnak, különösen nem az oszmán időkben, de volt akkoriban egy törvényi szabály az ilyen esetekre.

Lényege: ha valakit kivégeznek, majd azt csodás módon túléli, akkor azt szabadon kell engedni. Az ok persze a muszlim miszticizmus volt, azaz ha valaki megússza saját kivégzését, akkor az isteni csoda, Isten így jelzi, hogy nem kívánja az adott személy halálát.

Röviden a tartalma a másfél órának:

• Milyen volt a magyar gazdaság április 12. előtt?
  • Romlás és dögvész!
• Milyenek a kilátások április 12. óta?
  • Virágzás és siker!

Múlt héten Görögország átadta Bulgáriának Szamuil cár maradványait. (Szamuil = Sámuel.)

Szamuil az első bolgár állam (681-1018) utolsó nagy uralkodója volt.

A X. sz. második fele bolgár szempontból rendkívül kedvezőtlen volt, ez Róma (Bizánc) egyik sikeres időszaka. Bulgária teljes keleti része bizánci uralom alá kerül, 1018 végéig pedig Bizánc gyakorlatilag az egész Balkánt meghódítja a dalmát partvidéken kívül.

Szamuil cár (997-1014) ezt a bizánci terjeszkedést igyekszik lassítani. Szamuil először Magyarországgal lép szövetségre Bizánc ellenében, fia feleségül veszi a magyar Judit hercegnőt (István húgát). Később azonban a bolgár-magyar kapcsolatok megromlanak, mert a bolgár cár Koppányt támogatja István ellenében a magyar hatalmi harcokban. István hatalmának megerősödése után a magyarok emiatt bosszút állnak: megtámadják Bulgáriát északról, s sikeresen Magyarországhoz csatolják az addig bolgár Belgrádot (Nándorfehérvárt) és környékét.

Végülis Szamuil kudarcot vall, a kljucsi csatában (1014) a bizánciak megsemmisítik szinte a teljes bolgár hadsereget, maga Szamuil is meghal: a vereség hírére infarktust kap és meghal. Még folynak kisebb harcok, de 1018-ban megszűnik immár a teljes bolgár állam, a maradék bolgár elit egy része Magyarországra menekül, más része elfogadja a bizánci uralmat

Az ügy politikai mellékszála a bolgár-görög együttműködés Észak-Macedónia ellen. A macedón nemzettudatban ugyanis Szamuil a legnagyobb macedón középkori uralkodó. Ennek hivatkozási alapja:

• Szamuil fővárosa Szkopjében volt,
• az akkori Bulgária szinte teljes egészében a történelmi Macedónia területén terült el.

A történelmi adatok azonban mást mondanak, nem segítik az események mai modern macedón értelmezését:

• a bizánciak mindvégig a bolgárok és nem a "macedónok" ellen harcolnak, a kljucsi csatában győztes bizánci császár II. Baszileosz (Vasziliosz) (976-1025) a „Bolgárölő” és nem a "Macedónölő" melléknevet veszi fel,
• Bulgária meghódítása után az új bizánci közigazgatásban a Szkopje központú régió a "Bulgária tartomány" nevet kapja,
• minden megmaradt szövegben Szamuil saját magát "bolgár cár" alakban határozza meg.

Miért nincsenek jobboldali milliomosok? - kérdezi Bencsik.

Alapvetően a kérdés vicces, de teljesen jogos.

Annak oka, hogy a rendszerváltozás után lett magyar felsőosztály 90+ %-ban baloldali lett, teljesen történelmi okokra vezethető vissza,

Mert kiből is lett elsősorban milliomos? Elsősorban 2 csoportból:

• a rablóprivatizáció nyerteseiből,
• a bejövő nyugati tőke helyi képviselőiből.

Az első csoport világos: az tudott a rablóprivatizációban a siker esélyével részt venni, aki jó időben volt jó helyen, ez pedig szinte teljesen a magas és közepes rangú ex-kommunista elit, annak is elsősorban a gazdasági-pénzügyi része. Ők irányították az ország gazdaságát már a későkádári időkben is, így könnyedén át tudták konvertálni az irányítási hatalmukat valós pénzügyi hatalommá is, azaz menedzserekből tőkésekké tudtak válni.

A második csoport pedig a szakértők kategóriája: a nyugati tőke amikor magyar felső rangú alkalmazottakat, érdekképviselőket keresett, nyilván az adott területhez értő emberekből válogatott, s ez pedig ugyanaz a réteg, mint az előbbi csoport, talán csak annyi eltéréssel, hogy itt inkább a közepes, s nem a magas rangú egyének voltak nagyobb arányban.

A baloldaliság pedig öröklődött. A volt kommunisták reformszárnya már a 80-as évek végén, de aztán még inkább a 90-es évek elején, sikeresen elhitették országgal, világgal, hogy a "baloldal" szó nem azt jelenti, amit a politológia szerint jelent, azaz azt, hogy a kapitalizmuskritikus eszme és a kapitalizmus veszteseinek képviselete, hanem pont az ellenkezőjét! Így lett Magyarországon a "baloldal" a kapitalizmus leghűebb követőinek az eszmeisége.

Ezt aztán csak erősítette az MSZP - a liberálissá lett ex-kommunisták - és az SZDSZ - a liberális ex-antikommunisták - lassan, de biztosan kiépülő szövetsége, mely 1994-től közös kormányzásban csúcsosodott ki.

Innentől már alapvető igazsággá vált, hogy a "baloldal" szó jelentése: nyugatosság, polgárság, európaiság, haladóság, piacpártiság. Egy módon megfogalmazott eszme pedig miért ne lehetne a milliomosok kedvence?

S ami ilyen, az a csak erősödik. Szerintem a Fidesz-kormányzat által milliomossá segített réteg is nagy számban eszmeileg csatlakozni fog régebbi kollégáikhoz.

Puzsér táskahordója egyre nagyobb marhaságokat mond:

A valóságban Magyarország rosszabb adottságokkal végezte a kommunizmust:

• jóval nagyobb eladósodottság,
• nagyobb nyugati függőség,
• már a rendszer bukása előtt elindult a rablóprivatizáció.

Amiben Magyarország élen járt az egyetlen dolog: a nagyobb szabadságérzet. Egyszerűen a 80-as években már maguk a rendszerurak se vették komolyan a hivatalos állameszmét, a marxizmust, ezért annak komolyan vételét a néptől se várták el, elegendő volt, ha az ember csendben van és nyíltan nem beszél a hatalom ellen, de a tapsolást nem várták el a kisembertől.

Pénzzel megvenni embereket alapvetően nem lehet.

Van ugyanis az embereknek 2 alapvető tulajdonságuk:

• semennyi pénz se elég, mindig a pénzesebbhez hasonlítják magukat,
• a már megkapott összeg alapvető és elidegeníthetetlen joggá változik nagyon gyorsan,

azaz sose lesz senki hosszú távon hálás a kapott pénzért, sőt a pénzkapás csak generálja a pénzéhséget.

S teljesen mindegy ki az adott személy. Az őslakos helyi ember és a most bevándorolt harmadikvilágbeli segélyvadász ugyanúgy reagál.

A közösséget tehát nem képes az anyagi jutalmazás megteremteni, mindig kell más, szellemi alap. Hagyományosan ez a vallás volt az első ókori államokban, a modern korban ezt váltotta fel - több-kevesebb sikerrel - a nemzeti identitás.

Az FDJ-egyenruhával kapcsolatban már említettem a "demokratikus SS-egyenruhát".

A szovjet nyelvnek (így nevezve a szovjetkori oroszt) volt pár teljesen egyedi jellemzője, ezek nagy részét már a mostani oroszok fiatal nemzedéke se ismeri.

Az egyik ilyen szó a "demokratikus" vagy "demokrata". A szó bizonyos típusú országokat jelentett. A szovjet nyelv a Szovjetunión kívüli országokat beosztotta 4 nagy csoportba:

• szocialista országok vagy népi demokráciák: azok az országok, ahol már lezajlott a szocialista forradalom, a helyi kommunista párt átvette a hatalmat, proletárdiktatúra van, s épül a szocializmus, pl. Magyarország ide tartozott - ide vették a szovjet modellt nem követő kommunista diktatúrákat is, lásd Kína, Jugoszlávia, Kambodzsa, Albánia,
• a kapitalista országok: ezek a fejlett nyugati országok, valamint azok a harmadik világbeli államok, melyek egyértelműen a nyugati modellt követték, pl. Marokkó, Nigéria, Szingapúr, Japán, Dél-Korea - a Szovjetunióval baráti viszonyt ápoló nyugatiakat is ide számították, lásd pl. Finnországot,
• haladó országok: harmadikvilágbeli országok, ahol nincs proletárdiktatúra, helyette liberális demokrácia van, de a helyi polgárság haladó része van hatalmon, azaz ezek ugyan nem szocialista országok, de függetlenek a nyugattól is, pl. Algéria, India, Nicaragua,
• egy sajátos köztes kategória: országok, ahol a kommunisták vannak hatalmon, de a szocializmus alapjainak lerakása még nem zajlott le, pl. Angola, Afganisztán, Etiópia, Dél-Jemen - ezeket néha a "szocialistákhoz" számolták, néha a "haladókhoz".

A népi nyelvben a "népi demokrácia" szóból egyszerűen "demokrácia" lett, így a Magyarország csoportjához tartozók lettek a "demokrata" országok. Pl. magyar KISZ-esek delegációja a Szovjetunióban: "demokrata fiatalok".

Magyarországon nem létezett általános kommunista ifjúsági egyenruha, ilyen csak az Ifjú Gárdának volt, mely a KISZ félkatonai szárnya volt, de melyben csak kevés ember volt tag, ezt elitszervezetként és nem tömegszervezetként kezelte a rendszer.

A szerencsétlen keletnémetek nem voltak ilyen jó helyzetben. A keletnémet KISZ-ben - neve: FDJ - általános egyenruha is létezett, egy jelvényes kék ing, melyet ünnepségeken kötelező volt viselni:

Amikor a havannai orosz iskolába jártam a 80-as évek első felében, sokszor volt lehetőségem megcsodálni ezt a ruhadarabot - voltak ugyanis keletnémet diákok is az iskolában, s minden ünnepségre így öltözve jelentek meg. A szovjet gyerekek egyébként egymást közt viccesen "demokratikus SS-egyenruhának" nevezték.

Elég jó adás Kínáról:

A kulcsmomentum, amivel Kína szuperhatalom lett:

• a gorbacsovi reformok nem követése.

S ennek két látványos eleme:

• a szuverenitás megtartása egy szűk, kb. 100 emberből álló csoport kezében (a Kommunista Párt és a Hadsereg felső vezetése), a hatalom megtartása mind gazdasági, mind politikai értelemben,
• a külföldről irányított ellenzék ellehetetlenítése: a Tienanmen téri kínaellenes, nyugatos "diákmozgalom" határozott leverése 1989-ben.

Itt a műsorban csak az első elemről van szó. Pedig a második elem nélkül ez nem lett volna lehetséges. De a lényeg így is elhangzik.

A lényeg pedig az, hogy Kína ismét bizonyítja, hogy a marxizmus téved: nem a gazdaság vezérli a politikát. Lám, a nyugat is elhitte ezt a téveszmét, hogy a gazdasági alap majd átépíti a társadalmi felépítményt, azaz a kapitalizmus engedélyezése előbb-utóbb elhozza a liberális demokráciát. Míg a valóság: nyoma sincs Kínában liberális demokráciának, pedig immár 300-milliós polgári középosztály van, mellette pedig százezres szupergazdag felső osztály, de ezek mégis a rendszer stabilitásában működnek közre.

Két új bankjegyet adott ki a kubai jegybank:

Értékük, kicsit felkerekítve: 4500, ill. 9000 magyar forint. Ez a piaci árfolyam, de pár hónap óta ezt elismeri a kubai állam is.

A kubai havi átlagbér jelenleg kevesebb, mint 10 ezer peso. Pontosan kb. 7000 peso. Azaz hatalmas a szegénység. Azonban 2 tényezőt hozzá kell tenni ehhez az adathoz:

• a rezsi Kubában kb. nulla, állami árak vannak, ezer pesót se éri el egy átlag lakás rezsije,
• van jegyrendszer, mely elég nagyjából egyheti étkezésre havonta.

Nagyon ritka az olyan eset, amikor valaki lemond szuverenitásáról és ezzel jól jár. Itt csak extrém esetek vannak hasonlók, lásd pl. Monaco Államot vagy az USA 3 de facto csendes-óceáni gyarmatát (Marshall-szk., Mikronézia, Palau).

Ahol lemondás van egyoldalúlag a szuverenitásról, ott a legritkább esetben az az eredmény, hogy a szuverenitást gyakorló aztán "meghálálja" a szuverenitás átadását.

Az EU pontosan azért működésképtelen, mert máig nem tudta eldönteni: szuperállam-e vagy nemzetközi szervezet. Esetében a szuverenitás olyan torz képe valósul meg, hogy a nagy tagállamok nem hajlandók átadni szuverenitásukat a központnak, viszont a kisebbek meg fogadjanak szót a nagyoknak.

Az persze lehet, hogy valaki előre vesztesnek hiszi az ellenállást, így inkább megadja magát. Ez pl. Bulgária és az EU kapcsolata a pénzügyek terén. Bulgária eleve képtelenségnek érezte a saját nemzeti valuta megvédését, így inkább lemondott róla - ez tűnt a kisebbik rossznak, de itt valójában fel se merült a pénzügyi szuverenitás védelme.

Normál esetben azonban a szuverenitásról lemondás szimpla kalandorság, vagy csúnyább szóval: hazaárulás. Mintha ezt érezné a Magyar-kormányzat is, így igyekszik, legalább a jelképek terén, elhatárolódni: lásd a Kárpáti Nyolcak kezdeményezés akadályozását. Mindez mindenképpen jó jel, akkor is, ha egyébként a kormányzat mélyen antiszuverenista, brüsszelita.

A reformáció, a liberalizmus, a felvilágosodás fénye valójában sötétség.

Ebből következik az, hogy az amit a reformáció, a liberalizmus, a felvilágosodás sötétségnek nevez az valójában erős és tiszta fény:

Ez egyik szokásos résztvevő hiányzik, így több idő marad a legfontosabb lényeg elmagyarázására:

Ami a lényeg itt: a Tisza "rendszerváltása" volt az ország utolsó esélye, hogy csatlakozzon a lelkesen kútba ugró nyugathoz, ez volt az utolsó lehetőség, hogy még felkapaszkodjunk az öngyilkos nyugati vonatszerelvényre. S Magyarország meg is ragadta a nagy lehetőséget: önként csatlakozik.

Érdemes megnézni/meghallgatni.