Egykor a budapesti repülőtér volt híres abszurd árairól, mostanra átvette a stafétát Bulgária.

Íme, a világ legdrágább McDonald`se:

- 11,50 euró, azaz drágább, mint a legmagasabb árindexű Svájcban, ahol a BigMac ára 7,40 frank, ami 7,95 euró.

Egyébként normál bolgár McDonald`s gyorsétteremben - azaz nem a repülőtéren - az ár 6,10 euró:

Hetente egyszer el szoktam látogatni az egyik közeli létesítményükbe, amióta kényszerűen egyedül élek, embertárs nélkül. Problémát csak a böjti időszakok okoznak, ugyanis böjti szemszögnek megfelelő szendvics persze nincs, ilyenkor marad a szendvicsmentes ebédelés vagy az ott étkezés kihagyása.

A múltkor írtam a munkásellenzékről, annak elitbeli részéről. Lásd: a hívő kommunista, aki szerint nem lenne szabad nagy, széles választéknak lennie a "népi" cipőboltban.

Igenám, de a kisemberek között is létezett az eszmének tábora. Náluk az alapállítás az volt, hogy a "szocializmus" egy alapvetően jó rendszer, s minden baja onnan ered, hogy az irányításban részt vevő elvtársak lopnak, de legalábbis könnyelműen kezelik a népgazdaság vagyonát.

Miközben a lopás vád teljesen abszurd volt, a Kádár-rendszerben lopni csak nagyon alacsony szinten lehetett, de ez hallgatólagosan meg is volt engedve. Lásd az irodai dolgozó gyerekének nem kellett vennie a papírüzletben tollat, ceruzát, mert neki a szülője "hozott" a munkahelyéről, a vendéglátásban dolgozónak pedig időnként "leesett" egy-egy rúd szalámi. Irigykedtem is nagyon két legjobb gyerekkori haveromra, az egyik apja a vendéglátásban dolgozott, a másiké nyomdász volt, így rendszeresen volt náluk otthon ingyenes élelmiszer és könyv, míg az én apám csak külkeres bankár volt, így ő csak fűzőgépet, fali naptárt hozott haza nekem ajándékba.

A könnyelmű pénzköltés vádja volt tehát a lényegi. Egy ismerősünk pl. a fejébe vette, hogy minden baj alapoka az, hogy túl sok külkeres cég (impex) van, s ezek mind önállóan kereskednek a külfölddel, sőt még egyes gyártó cégek is léteznek, melyeknek szintén volt külkereskedelmi jogosultságuk. A kései Kádár-rendszerben nagyjából 50-60 állami cégnek volt külkereskedelmi jogosultsága - ezek nagy része "impex" volt -, azaz önállóan kereskedhetett. (Az az állami cég, melynek nem volt külker jogosultsága, az az impexeken keresztül kereskedhetett csak.)

Ismerős szorgalmazta a Rákosi-rendszer gyakorlatának visszaállítását, amikor csakis a Külkereskedelmi Minisztérium kereskedhetett, senki más. Szerinte ezzel milliárdokat lehetett volna megspórolni, hiszen nem kell akkor tárgyalásokra kiutaznia delegációknak, sőt, fő mesterötlete az volt, eleve a magyar diplomaták tárgyaljanak az adott országban a Minisztérium nevében, így a minisztériumi dolgozóknak se kell utazniuk, drága pénzt költve az utazásra, szállásra, napidíjra.

Egyébként a Szovjetunióban majdnem ilyen rendszer volt még a 80-as években is, ott tényleg alig pár külkereskedelmi jogosultság létezett. De Magyarországon a 68-as reformok keretein belül "szocialista piacgazdaság" próbált működni, azaz az egyes állami vállalatok jelentős autonómiával rendelkeztek, ezért voltak nagyobb számban külker jogosultságok is. Szóval az egyes vállalatok maguk döntöttek mit vegyenek és adjanak el, milyen áron, a Minisztérium - mint a tulajdonos állam képviselője - csak kötelező keretszámokat határozott meg rájuk nézve.

Ismerősnek ez nem tetszett. Ill. ennek a látható része, hogy mindenféle delegációk utazgatnak ide-oda, költve a nép pénzét. S teljesen komolyan hitte, ha ez nem lenne, akkor a szocializmus már rég legyőzte volna a kapitalizmust.

E szemlélet máig átöröklődött nyoma létezik napjainkban is, pl. az, hogy nem szabad beköltözni a Miniszterelnökség épületébe, hanem helyette új helyen kell berendezni az irodákat.

Aki máig őszintén hiszi, hogy az igazi baloldal az a ballibaizmus, sőt ennek esélye van újjászületni:

Kifejezetten tanulságos interjú.

Íme a válasz egyetlen képben:

Látható: 2 zászló jelzi az identitást, egy homoklobbista és egy ukrán. Fontos infó: a templom nem Ukrajnában van, s semmilyen kapcsolódása nincs az ukránokhoz nemzetiségi szinten.

Az új faj a mérges tiszákos, aki haragszik Magyar Péterre, hogy az nem teljesítette minden ígéretét azonnal. Íme tipikus hozzászólás:

Eszembe villant a bolgár párhuzam.

Amikor 2021-ben véget ért Bojko Boriszov kormányfői mandátuma - 2009 óta volt kormányfő, kétszer párhónapos megszakítással -, az ellene kampányoló politikai erők hatalmas kényszert éreztek, ugyanezen a vonalon, azaz "miért nincs még börtönben?". Hiszen az egész Boriszov-ellenes új erők mindent arra építettek fel, hogy Boriszovék lopnak és maffiózó módra kormányoznak. Ezek után pedig hogy lehet, hogy még vádemelés sincs ellene, pedig immár nem ő van hatalmon.

Így végül 2022 márciusában letartóztatták Boriszovot, sőt előzetesbe tették. Csakhát a sietés ilyenkor nem jó módszer, itt is kiderült: 24 órán belül a felügyelő bíró megszüntette a letartóztatást, "nincs elegendő bizonyíték" címszóval. Az eredmény az lett, hogy egy éjszakai előzetes után Boriszov győztesként hagyta el a börtönt, sőt, aztán viszontperelt és megnyerte pár hónappal később az ügyet, jogerősen kimondta a bíróság, hogy az előzetes letartóztatása szabálytalan volt.

Azóta senki se beszél a témáról. Már Boriszov legnagyobb ellenfelei se beszélnek börtönről.

Az elvtárs leleplez: a Zorbánék szélsőséges zsidó- és Izrael-pártisága trükkös:

- mert valójában kódoltan zsidózik, azaz kettős beszéd.

Kiderül: a Fidesz-tábor egyrészt vidéki fogatlan analfabéta, aki semmit se ért, csak ismételgeti a propaganda szólamait, másrészt viszont rendkívül intelligens is, hiszen képes kikódolni a rejtett üzeneteket. Lásd, képes meglátni a zsidózást a zsidók masszív támogatása mögött!

Ki érti ezek után, hogyan lett képes a Tisza ennek a rendkívül intelligens, a dolgokon átlátó szavazótábornak ekkora nagy részét elhódítani...

Különösen vicces érv: "a Soros- és Zelenszkij-plakátok, Wass Albert és Nyírő József írók rehabilitációja, a Horthy-rendszer tisztára mosása". Kiderül: Zelenszkij kritikája is már zsidózás. Ami pedig az írókat illeti, miért ne kellene rehabilitálni írókat, csak mert nyilas- vagy náci-szimpatizánsok voltak? Mellesleg én se szeretem Wasst, mert íróként középszerű semmi számomra (Nyírő viszont kiváló író volt).

Eleve vicces: az erősen palesztínpárti Mérce Izrael-kritikája persze nem zsidózás, de a Soros-plakát az.

A Mércében olvasom az egykori Kádár-kori "munkásellenzék" - azokat nevezték így, akik a rendszert balról kritizálták, azaz hogy a kádárizmus nem eléggé marxista - kedvenc érvét: "addig semmi máson nem dolgozunk, amíg nem oldjuk meg mindenkinek az alapvető emberi szükségleteit".

Ezt teljesen komolyan mondogatta az akkori munkásellenzék, melyet azért ismerhettem jól, mert az akkori magyar diplomáciai karban ez az embertípus túltengett, ugyanis Kádárék egyik kedvenc módszere volt a balos ellenzék kitakarítása az országból annak külügyi szolgálatba küldésével.

Kubában ezek pl. olyan magyar diplomaták voltak, akik éjjel-nappal éljenezték a kubai rendszert, míg a magyar rendszerről fintorogva beszéltek. Egyik kedvenc esetem: magyar diplomata dühös, felizgult állapotban meséli, Budapesten egy cipőboltban járt - ez a 80-as évek eleje -, s felháborodva szembesült azzal, hogy a boltban kb. 200 féle cipő volt kapható. - Ez nem szocializmus! - fakadt ki az illető -, egy igazi szocialista országban minden cipőméretből 2-2 van csak, egyetlen szín, egy férfi és egy női verzió, az így megspórolt pénz meg mehet a nicaraguai forradalmi erők támogatására! Hiszen miféle dolog az, hogy a névleg szocialista Magyarországon lassacskán fogyasztói paradicsom van 200-féle cipővel, miközben a világ 80 %-ában az emberek nyomorognak a kapitalizmus igája alatt!

Az ifjú mércés itt most azt sérelmezi: a budapesti ballib kerületi polgármesterek igyekeznek fellépni a hajléktalanok, az utcai drogosok, s az utcai apró bűnözés ellen, ahelyett, hogy a kapitalista rend megszüntetésén munkálkodnának, mely hajléktalanokat, utcai drogosokat, apró bűnözőket eredményez.

Alapvetően azoknak van igazuk, akik szerint az egész intézmény felesleges jelenlegi alakjában, Hiszen láthattuk: ha a mindenkori parlamenti többségnek nem tetszik az államelnök személye, akkor egy 1-mondatos kamu-alkotmánymódosítással megszüntetheti mandátumát.

Ezt maga Magyar Péter is gyakorlatilag bevallotta azzal, hogy egy celebet jelölt új elnöknek, hiszen ezek után tényleg csak ez marad: ünnepélyesen képviselni a semmit, erre pedig valóban kíválóan alkalmas egy nemzetközi hírű sikeres sportoló, aki eddig sose tett politikai nyilatkozatot.

A hibát persze Sulyok követte el: aláírt egy kamu-alkotmánymódosítást, feladta a harcot, miközben erre semmi se kényszerítette.

De a lényeg: önálló köztársasági elnökre akkor van szükség, ha van valami súlya és szerepe legalábbis minimálisan jelentős. Egyébként minek.

A liberálisok és a kommunisták nagyon nem kedvelik, ha jó az idő.

A hivatkozási alap az az abszurd elmélet, hogy az időt nem a strandoló kisebbség szemszögéből kell nézni, hanem a dolgozó többségéből.

Pedig a dolgozó többségnek is csak egy minimális része dolgozik kint az utcán, a nagy többség irodai vagy egyéb belül végezhető munkával foglalkozik. Persze nyilván fontos az utcán dolgozók szempontja is, azonban ezek az emberek megszokták munkájukat.

Spanyolországban szembesültem azzal, hogy a déli fullasztó melegben emberek dolgoznak építkezéseken. Persze többnyire arab bevándorlók, akik hozzá vannak szokva. Azaz nem az éghajlat problémás, hanem annak megszokása.

Amennyiben továbbra is jó meleg lesz nyaranta Európában, az emberek ezt meg fogják szokni. Ráadásul tudjuk, volt már ilyen meleg időszak Európában: a III-V. és a X-XIII. században.

A legmelegebb időszak az emberiség történetében pedig éppen az volt, mely hatalmas fejlődést indított el, a mezőgazdaság kezdetével. Az i. e. 7-3. évezred során az északi féltekén a hőmérséklet 2-4°C-kal melegebb volt a mai átlagnál, ez az ami segítette a korai civilizációk virágzását.

Szóval nem küzdeni kell a természet ellen, hanem hozzászokni.

A ballib véleménybuborék megint életjelet adott magáról. Részben - bár nem teljesen - egyezve a tiszákos táborral.

A lényeg: a Shellben betöltött vezető pozícióból elmenni vezető politikusi pozícióba nagyszerű dolog, míg vezető politikusi pozícióból elmenni a BYD-hez vezető pozícióba hazaárulás.

A Mérce legalább hiteles: mind a kettőt elítéli.

Alapvetően téves megítélés: a polgári társadalom arról szól, hogy az állam kicsi, azaz sok társadalmi tevékenység a civil (azaz polgári) szférában zajlik. A gazdaság irányítása egy polgári társadalomban hangsúlyozottan nem állami monopólium, hanem a magántőke irányít, az állam csak a kereteket adja meg ehhez. Ezek után a két szektor keveredése nem nevezhető nemkívánatosnak.

A Mérce persze hiteles, hiszen eleve elutasítja a polgári társadalmat, erről az alapról a kritika legalábbis koherens.

Ahogy a kisemberi szemlélet is hasonló, ott nem az a kritika tárgya, hogy személyi összefonódások vannak a magán- és az állami szféra között, hanem az, hogy az állami szféra nem elég erős, nem képes irányítani a területet.

A konkrét ügy persze bonyolultabb, mert Kína éppen arra példa, hogy lehetséges olyan állami-magán együttműködés, ahol a bivalyerős állam diktál, ezzel képviselve és megvalósítva a társadalmi érdekeket. Kína tulajdonképpen egy emberarcú polgári társadalom, azaz mindenképpen legalábbis a kisebbik rossz.

Hibás, alapjaiban téves gondolkodás:

A szerző azt mondja sajnálkozva "A polgári Magyarországnak most gyenge a hangja." - miközben ennek örülni kellene, hiszen csodás hír, hogy a polgári erők gyengék, azaz csodás hír lenne, ha igaz lenne, mert a legnagyobb polgári erő, a Tisza sajnos igenis erős.

A "polgári Fidesz" egy meghaladott kor terméke, szükség rá nincs semmilyen formában, maga a Fidesz haladta meg a "polgáriságot" már 2006-tól kezdődően.

Olyan ez most, mint amikor az MDF-ből kivált a MDNP: gyorsan el is jelentéktelenedett.

Eddig csakis a liberális politikusoknál volt szokásban, hogy mandátumok előtt vagy/és után a piaci szektorban dolgoznak, kiemelt pozícióban.

Eljött a pillanat, hogy ez az ellenoldalon is lehetséges már. Eddig ez kivételes volt - lásd Schröder -, ma már nem az.

Nekem erről szól a hír Szíjjártóval kapcsolatban.

A dolog pozitív. Hiszen a kisember érdeke, hogy a nemzetközi nagytőke ne egy központból legyen irányított és ne egyetlen politikai eszme vezérelje. Minél erősebb a nem-nyugati nagytőke, annál jobb a kisembernek.

Ahogy egykor a kommunista politikusokat a Szovjetunióban, nyugaton az USA alkalmazza ezt: kiválasztott embereket képez ki a jövőre.

Én személyesen ismerek bolgár embert, aki 2 évnyi amerikai "ösztöndíj" után lett közismert bolgár politikus. A legfelsőbb csúcsra sose jutott el ugyan, de pl. egy időben ő volt a külügyminiszter.

A módszer teljesen ugyanaz, mint az egykori szovjet Kominternben. Azaz a legfontosabb az ideológiai hűség, melynek része a Szovjetunió szeretete is.

Most jutott eszembe, látom, hogy Csehszlovák Kattinka be lett választva a Nagy Programba. Azaz az USA már a Tisza utáni időkre készül.

Egyébként nagy, sőt hatalmas karrierlehetőség ezekbe a felkészítő programokba bekerülni. Azonban komoly ára van: az embernek teljesen le kell adnia egyéniségét.

Mindigis szerettem figyelemmel követni a szélsőjobb és a szélsőbal belső vitáit. Persze ez kissé perverz hobbi, de szórakoztató.

Ha valakit érdekel, ennek egyik utolsó stádiuma videón is látható:

Itt a felek arról vitáznak, hogy mivé lett a baloldal, miért halt meg, s mi a jövője. Figyelem: ezek az emberek tényleg baloldaliak, azaz szélsőbalosok, tehát nem a szó liberális értelmében baloldaliak.

Az egyik fél - itt a szemüveg nélküli - azt mondja, hogy a baloldal csődöt mondott, mert a körülmények megváltoztak, így a pártpolitizálástól egyet vissza kell lépni, helyette meg kell újra építeni egy saját baloldali kulturális teret, Gramsci szavaival ellenhegemóniát kell teremteni, majd aztán ebből természetes úton ki tud nőni az új baloldali intézményiség. A megszólaló szerint csődöt mondott minden baloldal, mind a hagyományos szocdem és kommunista mozgalom, mind az újbaloldal is, azaz a különböző woke, antiglobalizációs és rendszerkritikus modern mozgalmak is.

A másik - a szemüveges - ezzel szemben azt mondja, ez kevés, mert még egy lépést hátrább kell lépni, egyszerűen észre kell venni mire van igénye a kapitalizmus által alárendelt embereknek, majd ez alapján kell cselekedni, mert elemi meg nem értés van a "harcosok" és az "elnyomottak" között.

Nyilván a megoldás itt az, hogy egyszerűen semmilyen baloldalra nincs szükség, dehát ennek elfogadása nem várható el olyanoktól, akik eleve baloldali axiómákból indulnak ki. A kapitalizmus ellen ugyanis nem lehet modernista eszközzel harcolni, ez fából vaskarika.

Persze mindenképpen a szemüveges tábor van közelebb így is a valósághoz. Hiszen felismeri, valamiért az emberek nem kérnek a baloldali értékrendből.

Az én kedvenc két érvem a vitából, az egyik itt hangzik el, a másik korábbi:

• a mozgalmárok meg akarják adóztatni a repülőjáratokat, hogy nagyon drága legyen repülővel utazni, míg a munkásosztály olcsó járatokat akar, mert üdülni szeretne egzotikus helyeken olcsó, fapados géppel utazva,
• a mozgalmárok egészséges életre akarják nevelni az embereket, a zsíros, egészségtelen ételeket megdrágítva, az egészséges vegán termékeket pedig olcsóbbá téve, miközben a munkásember pont az ellenkezőjét akarja, neki fizikai erő kell, melyet éppen az "egészségtelen" étel ad.

Ha most itt szélsőjobbosok vitatkoznának, akkor a vita arról folyna, hogy pl. a Szent Korona milyen módon legyen államfő - nem én találom ki most, volt már lehetőségem ilyen vitát hallgatni, ahol emberek teljesen komolyan erről folytattak vitát.

De a rögeszmés beszéd a szélsőbalra a legjellemzőbb. Ezért is élmény hallgatni belső vitáikat. Itt is ez van: a kisember valóban lélekben antikapitalista, de sose úgy, ahogy annak lennie kellene a baloldali elvek mentén.

A tradicionalista katolikus pap itt kiválóan elmagyarázza a jelenséget a katolikus egyház vonatkozásában:

Hozzá kell tenni, ez politikai vonatkozásban is így van: a konzervatívizmus nem más mint megfontolva haladó progresszívizmus. Azaz lassítva való elfogadása a liberális értékrendnek.

Ezért is van az, hogy a modernitás 3 alapértéke a liberalizmus, a nacionalizmus, s a szocializmus, miközben a konzervatívizmus nem önálló alapérték, hanem egyfajta mérsékelt liberalizmus,

A konzervatívok közt népszerű az az általános tévhit, hogy a modern liberalizmus ugyan elutasítandó, de a klasszikus liberalizmus még egy nagyszerű eszme volt. "Jó eszme volt, de elrontották" - abszurd gondolat, kb. mint az, hogy Marx még rendben volt, de Lenin már eltorzította a gyönyörű eszmét (vagy Lenin még szép volt, de Sztálin elrontotta, sőt: Sztálin még jól csinálta, de a posztsztálini szovjet rendszer korrumpálttá tette a rendszert).

Miközben a tradicionalizmus elutasítja alapjában is a liberalizmust, de vele együtt a szocializmust és a nacionalizmust is.

Sokat mond el a hangulatról, mi az abszolút rossz és az abszolút jó a közvélemény alakítói szerint.

A rendszerváltozás körül nagyjából 3 tábor volt e tekintetben. Akkor a táborbeosztás nagyjából az volt, hogy polgári-liberális, polgári-konzervatív, s posztkommunista.

A polgári-liberálisok kedvenc kora Károlyi ideje, 1956 pár napja, s az 1945-1948 közti koalíciós időszak volt, a legrosszabb viszonyítási pontjuk pedig a nyilas kormányzás pár hónapja. Ez meg is maradt a ballib szellemiségben, annyival, hogy a kései Horthy-kor is egyre negatívabb megítélés alá esett.

A polgári-konzervatívok ehhez képest annyiban voltak más véleményen, hogy ők a Horthy-kor háború előtti részét egyértelműen pozitívan ítélték meg.

A legnagyobb bajban a posztkommunisták voltak, mert megpróbálták a lehetetlent: egyszerre éljenezni Nagy Imrét és Kádárt. A legrosszabb tekintetében meg követték a liberálisokat.

A Tanácsköztársaság megítélése negatív volt minden táborban, de sose a legnegatívabb. Csak a konzervatív oldalra volt jellemző, hogy Kun Béláékat és Szálasiékat egy nevező alatt említik.

Most ez egy új elem, egy ballib megmondóember - Mandula máig annak tekinthető, ő következetesen ballib minden Tisza ellenére - a legszörnyűbb dolognak a Tanácsköztársaságot mondja. Lényegtelen persze, de mutatja a ballib eszme sajátos mozgását. Mert a ballib eszme él, annak ellenére, hogy most éppen nyílt képviselet nélkül maradt a hivatásos politikai szférában.

Nincs itt semmi különös látnivaló. Minden média esetében az adott média tulajdonosa dönt.

Akinek nem tetszik, az csináljon saját médiát - szól a liberális érvelés.

Mindez persze akkor sose érvényes, ha egy média szerkesztősége liberális, s a tulajdonos pedig nem az. Ilyenkor "sajtószabadsága" van a szerkesztőségnek a tulajdonossal is szemben.

Ugye világos?

Bogár érdekes témát vet fel:

Amit kihagy belőle az viszont egy fontos elem, ez a keresztény cionizmus eredeti verziója, a brit izraelitizmus.

A brit izraelitizmus egy XVIII-XIX. századi angol gondolat, alapvetően anglikán alapon indult el. Lényege, hogy Isten kiválasztott népe immár nem a zsidók, ők ugyanis elvesztették ezt a szerepet Jézus megölésével, helyettük Isten az angolokat, úgy általában a "brit fajt" nevezte ki kiválasztott népnek. Ez az alapgondolat, sok esetben ez azzal is társult, hogy az elveszett 10 zsidó törzs valójában a mai angolszász népek. (Az ókori Izrael és Júdea megsemmisülésekor az északi 10 törzs szét lett szórva a világban, ezek asszimilálódtak, csak a déli 2 törzs maradt meg, ezek aztán ismét létrehozták a zsidó államot a babilóniai rabság után.)

Eredetileg az egész gondolat egyáltalán nem is volt zsidóbarát, hiszen itt a zsidóság lecserélése az alap. Ez a gondolat folytatódott aztán az USA-ban pl. a mormonoknál, akik szerint a mormonok a kiválasztott nép a zsidók helyett, az eredeti zsidók egy részének leszármazottai pedig az indiánok.

De nyoma az egésznek mélyen benne van az egész amerikai nemzeti identitásban, melynek fontos része, hogy az USA a világ haladásának főállama, s erkölcsi kötelessége terjeszteni a világban a liberális polgári demokráciát. A mormonok pl. egyenesen Istentől ihletett műnek tekintik az amerikai alkotmányt!

A keresztény cionizmus ehhez képest újítás, abban a tekintetben, hogy immár 2 utat ismer el: a zsidó utat és Jézus útját, azaz a zsidó vallást továbbra is érvényesnek tekinti. Azaz a keresztény cionisták erőteljesen támogatják a zsidóságot, s annak államát, Izraelt kiemelt országként kezelik.

Zsidó szempontból persze az egész egy kétoldalas ügy, hiszen egyrészt jól jön a keresztény cionisták politikai, erkölcsi támogatása Izraelnek, másrészt viszont a keresztény cionizmusnak is végcélja minden zsidó megkeresztelése valamikor a jövőben. Hiszen a távoli jövőben a "két út" mindenképpen egyesül, mégpedig természetesen Jézus alatt.

Idén már, hála Istennek, senki se ünnepelte július 4-ét. Pár éve lassan eltűnt a szokás.

Pedig a rendszerváltozás után évekig ünnepelték a nyugatos értelmiségiek.

Hiszen ha bejött Bálint Nap, viszont ment November 7., akkor nyilván minden kommunista ünnepnek pusztulnia kell, minden nyugatinak meg a helyére kell jönnie.

A "kommunista" ünnepek közül megúszta a Nőnap, egyszerűen túlságosan el volt terjedve, s a lakosság nem hallhatott elit értelmiségére, hogy ne ünnepelje.

S megúszta még az ortodox Húsvét is, pedig a kezdetekben az első bolgár antikommunista kormányzat mindent megtett, hogy valahogy elterjessze a nyugati naptár szerinti katolikus-protestáns Húsvétet, de akkor ennek ellenállt egyrészt a baloldal, másrészt szinte az egész Egyház, plusz a jobbos választók egy jelentős része is kitartott a "komcsi", értsd keleti naptár szerinti Húsvét mellett.

De az egyéb nyugati ünnepek mellett ment folyamatosan a propaganda: Bálint Napot és a Halloweent sikerült is széles körben elterjeszteni. Sajnos máig ünneplik mind a kettőt.

Erős próbálkozások voltak még július 4. - a Függetlenség Napja - és a Hálaadás Napja kapcsán is: az előbbi az USA függetlenségi dátuma, az utóbbi meg annak emléknapja, hogy az amerikai nemzet hálát ad a liberalizmus szent szellemének: hogy ők irtották ki az indiánokat és nem őket az indiánok.

Természetesen ezek szigorúan amerikai ünnepnapok, teljesen abszurd ötlet belőlük univerzális ünnepet fabrikálni, de a nyugatos bolgár elit mégis megpróbálta. Nagyjából az ezredfordulóig keményen nyomták, hogy az igazi nem-mucsai ezeket ünnepli, s csak a sötét balkáni egyének ellenkeznek, mert a lelkük mélyén kommunisták és titkos vágyuk november 7. és szeptember 9. - a kommunista Bulgária nemzeti ünnepe - ünneplése.

Aztán lassan elhalt az egész. Ma már legdemokratábbak se ünneplik a "függetlenség" napját.

Talán csak egyetlen ország van a világon az USA-n kívül, ahol ma is ünneplik július 4-ét, ez Koszovó, de ez legalább érthető, hiszen az USA csinálta meg országként Koszovót.

Magyarország a leginkább EU-párti tagállam, szól a jelentés:

Ennek a nemzedéknek ez most a fatális élethazugsága.

Volt már ilyen. Mi - az előző nemzedék - ugyanezt éreztük a rendszerváltozás idejében. Abban hittünk, a nyugat tökéletes, csak minden nyugatit le kell másolni, s akkor nagyon gyorsan minden "nagyszerű" lesz. Tévedtünk. A mostaniak is tévednek, s ők is rájönnek majd erre alig pár év alatt. Ahogy mi is rájöttünk, a 90-es közepén már tudtuk, hogy átvertek minket és mi is saját magunkat.

Bosznia-Hercegovinában rendkívül szigorú nyelvtörvény van: a kereskedelmi cikkeket el kell látni felirattal az ország mind a 3 hivatalos nyelvén, azaz bosnyákul, horvátul és szerbül is.

A helyzet azonban komikus, mivel a 3 nyelv a valóságban (nyelvészetileg) 1 nyelv, a 3 nyelvre osztás csakis politikai-társadalmi tény.

Így születnek meg ilyen vicces feliratok, mint ezen a cigarettadobozon:

A valóságban a 3 nyelv annyira azonos, hogy még nyelvjárási eltérés sincs, mind a 3 nyelv ugyanazt a bosnyák-horvát-montenegrói-szerb nyelvjárást tekinti irodalminak: a 3 fő nyelvjárás - štokavski, čakavski, kajkavski - közül mind a 4 "nyelv" - a 4. a montenegrói, de az Bosznia esetében nem játszik - a štokavskit tekinti alapnak.

Van az a népszerű ballib érv, hogy forradalmi helyzet van, azaz szabad alkotmányellenesen cselekedni a jogállamiság visszaállítása céljából.

Nos, ilyen forradalmi helyzet még 1989-1990-ben se volt, akkor is minden változás alkotmányosan lett véghez víve.

Az utolsó magyar jogi forradalom 1944-1945-ben volt, amikor Debrecenben összegyűltek politikusok, majd kimondták, ezentúl ők az ideiglenes parlament és kormány, a másik - az eredeti - magyar kormány pedig semmis. A művelet sikerült is, hiszen az új hatalom alapját a megszálló szovjet hadsereg biztosította, az pedig pár hónap alatt elfoglalta az egész országot, az eredeti kormányzat így egyszerűen kiszorult az ország területéről.

Persze egy forradalmi kormány se mond ki feltétlenül semmisnek minden korábbi jogszabályt. Csak a legfontosabbakkal szokott ez történni.

Olyan viszont nemigen szokott lenni, hogy a forradalmi kormány első lépése az, hogy felesküszik a hatályos alkotmányra.

Kezdeményezés: a nemzeti "oligarchák" legyenek szívesek a mostani szorult helyzetben finanszírozni a jobboldali médiákat.

Képtelen vállalkozás. Az "oligarcha" - a valóságban persze nem oligarcha, hanem szimplán milliárdos - természetéből adódik, hogy addig hű a hatalomhoz, míg erre rá van kényszerülve. Mi oka lenne egy "oligarchának" hálásnak lenni egy már bukott hatalomhoz? Semmi. Jobban jár, ha kiegyezik az új hatalommal, az eleve nem is kér tőle ilyen jellegű hűséget.

A nemzeti tőke mint jelenség addig működik, míg erős politikai kontroll van felette - lásd példának Kínát -, ennek hiányában pont ugyanúgy viselkedik, mint a nem-nemzeti tőke.

Még a helyzet nem helyrehozhatatlan. Az európai értékrendű polgárok még csak egy erős kisebbség, nem többség, de a folyamatok nem jók. Nincs miért tagadni: a polgárság erősödik, mert erős tartalékai vannak.

Az idei homokmeneten persze kevesebb ember volt, mint tavaly, mert nem volt immár kormányellenes eleme. Szóval valóban, idén tényleg csak az ment ki, aki őszintén egyért az európai értékrenddel.

A tavalyi kb. 250 ezer emberhez képest annak ötöde, 50 ezres lett a tömeg. Mindenképpen kisebbség tehát, de ez nem egy marginális kisebbség.

Ez a kisebbség hatalmon van Európában, s korlátlan anyagiakkal rendelkezik.

A kérdés lényegében csak az, hogy mi a normalitás helyes stratégiája minderre? Szerintem sokféle lehet, a lényeg a kompromisszumok elutasítása. Mi nem akarunk kölcsönösen elfogadható megoldásokat, mert ez már az ellenség győzelmét jelenti. Ki kell mondani: nincs alku!

A tiszákosok nem értenek az alkotmányjoghoz.

Ugyanis egy kiegészítő rendelkezés nem mondhat ellent az alkotmány szövegének, márpedig itt ez történik: nem történik változtatás a köztársasági elnök státuszában, majd jön egy záró rendelkezés, hogy "Az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik".

Teljesen abszurd az egész elképzelés. Ellenkezik az alapvető alkotmányjoggal, meg általában a jog alapelveivel. Kíváncsi vagyok, a ballib jogászok közül akad-e, aki ezt ki meri mondani. Az Amnesty ki merte mondani, le a kalappal.