Amikor ilyen hírek jönnek, mint pl.

sokan ezt nagyon negatívan értékelik, miközben az ügy messziről nézve csakis minket erősít,

Az abortusz részleges engedélyezése ugyanis képmutató álláspont. Ugyanis vagy gyilkosság az abortusz vagy nem az. Ha az, akkor mindig az, a legelső időpontban is az, ha pedig nem az, akkor a legvégső pillanatban se az - ez a tiszta álláspont. Minden más a dolgok direkt keverése-kavarása.

A kifejlett liberális polgári demokrácia gyilkos rendszer, s ennek megfelelően csak jó, ha álarcát ledobja.

Liberális karikatúra:

azaz gyűlöli egymást a szélsőjobb és a szélsőbal, de van egy dolog, ami mégis összehozza őket: ez Oroszország szeretete.

Persze hamis az üzenet, de egy dologban mindenképpen igaz: mind a rendszerkritikus baloldal, mind a rendszerkritikus jobboldal jellemzően pozitívan ítéli meg a mai Oroszországot. Persze más-más a motiváció, de maga a tény igaz.

Szerintem a jelenség természetes: amikor van egy jelentős erő szemben azzal, amit kritizálunk - ez itt a polgári liberális demokrácia -, akkor ez az erő olyan elismerést nyer, mely sokszor még túlságos is, azaz az érdekeltek beleképzelnek olyat is, ami nincs is ott jelen.

Mindenképpen el lehet mondani, hogy a mai Oroszország a normalitás pólusa. Azaz ott hivatalos szinten olyan vélemények az uralkodóak, melyek nyugaton üldözöttek.

Kubában minden évnek neve is van. S az évnevek folyamatosan írva és hangoztatva vannak. Az idei év neve persze könnyedén kitalálható, hiszen Fidel Castro 1926-ban született, szóval az idei év neve: "Fidel Castro Ruz főparancsnok 100. éves évfordulójának éve", azaz "Año del Centenario del Comandante en Jefe Fidel Castro Ruz".

Szóval a kubai emberek folyamatosan gondolkodhatnak arról, mi is e nagy ember öröksége, mi hatalmas munkásságának eredménye.

A legfőbb tanulság szerintem, s ezzel sokan egyetértenek: a marxizmus, a szocializmus, a kommunizmus még akkor sem tud működőképes, élhető társadalmat produkálni, ha latin-amerikai típusú katonai diktatúrával kombinálják.

A korabeli hidegháborús viccben a kelet- és a nyugat-berlini gyerek beszélgetnek:

- Bee, nekem van banánom, neked nincs! - mondja a nyugat-berlini.

- Nekem viszont van szocializmusom, neked meg az nincs - válaszolja a keleti.

- Nekem is bármikor lehetne szocializmusom. Megszavazná a többség és az lenne!

Kicsit gondolkodik ezen a kelet-berlini gyerek, de aztán kivágja magát:

- De akkor, beee, neked se lenne banánod!

A vicc persze jó, s jól be is mutatja az általános hangulatot a kommunista országokban: a rossz áruellátás, a hiánygazdaság természetes eleme a rendszernek, még a viszonylag fejlettebb NDK-ban is.

Miközben Marx bőséget hallucinált a kommunista rendszerben, mert szerinte a tervgazdálkodás hatékonyabb a piaci rendnél, a megvalósult kommunizmusban ezt mégis mindenki másképp gondolta.

A 80-as évek szovjet valóságában a megvalósult kommunizmust úgy kellett elképzelni, hogy mindenki fényes, csillogó ruhákban jár, s az egész környezet is valamilyen űrvárosra hasonlít.

A hivatalos szovjet nyelvezetben - melyet a kádárizmus is használt - kommunizmusnak csak a kommunizmus második fokát, azaz a megvalósult teljes kommunizmust értették, ahol nincs gazdaság, azaz mindenki a képességei szerint dolgozik, s szükségletei szerint részesül a javakból. A kommunizmus első fokát, ahol ez még nem valósult meg, hanem csak a kommunista párt diktatúrája érvényesült, a végső kommunizmus pedig csak épült, azt hivatalosan "szocializmusnak" nevezték.

A kommunizmus fő problémája is frappáns megoldást nyert. Ez a probléma: nem lehetséges, hogy míg mindenki csak a képességei szerint dolgozik, addig a szükségletei szerint részesül a javakból, mert a szükséglet mindig sokkal nagyobb a képességnél.

Arra a problémára, hogy vannak munkák, melyeket senki se akar végezni, különösen nem ingyen, az a válasz született, hogy mindezt robotok végzik majd, az embereknek csak kreatív munka marad.

A szükségletek határtalanságára a hivatalos megoldás az volt, hogy itt "szükséglet" alatt csakis "racionális szükséglet" értendő. Azaz ha valakinek az lenne a szükséglete, hogy száz kocsija legyen, az nem racionális. Azaz van valamilyen felső szerv, mely megmondja mely szükséglet racionális. Szóval végsősoron jegyrendszer van, csak nagyobb árubőség mellett. De erre az átlag szovjet polgár legyintett, ez is hiánygazdálkodás.

Az elmés, frappáns megoldás más volt. Az, hogy a kommunizmus lassú kialakulása folyamatában folyamatosan javul az emberi lélek, az emberi tudat is. Azaz az embereknek eleve nem lesznek abszurd, irracionális vágyaik.

Erre jött a vonatkozó szovjet-orosz vicc:

- Lesz-e a kommunizmusban KGB?

- Nem lesz. Addigra már mindenkinek a tudata olyan fejlett lesz, hogy az emberek saját magukat fogják letartóztatni.

A nagy cégek gyakorlata kitermeli teljesen ugyanazt az embertípust és emberi magatartást, mint amit a kommunizmus termelt ki.

Pedig állítólag ott, ahol a profitérdék uralja a viszonyokat, ott természetes módon hatékonyság van.

Viszont ez mégse érvényesül egy bizonyos cégméret felett. Ahol a profitban érdekelt tulajdonos/vezető már olyan messze van a cégben dúló folyamatoktól, ahogy azokat be se képes látni, így a cég egész struktúrája önálló életre kel, függetlenítve magát bármilyen gazdasági érdektől.

Ilyenkor lesz pl. az, hogy a termelési értekezlet ünnepélyes eseménnyé válik, s rajta nem az a cél, hogy a valóságot megbeszéljék az érintettek, hanem mindenki igyekszik bizonyítani hűségét a céghez, formális, de felesleges mondatok elmondásával.

Annak idején megkérdeztem KISZ-esektől, hogy az miért jó, hogy a gyűlésen valaki jelentést tesz, jelentése egésze pedig egész mondatok valamilyen brosúrából, melyet mindenki úgyis ismer. A válasz az volt: ez erősíti a szervezetet. Ami persze tény, mert a rituálé erősít. Dehát nem lenne jobb, ha valaki inkább a saját gondolatait mondaná el? - kérdeztem, mire a válasz: - Ez hiba lenne, hiszen az a saját gondolat esetleg hibás is lehet, míg a brosúra hibamentes!

A kommunizmusbeli intenzív tapasztalatom sokat segített a nagy cégekben való munkásságomban, szinte minden ugyanúgy felhasználható.

A kommunista szerző szerint minden a legnagyobb rendben van a marxizmussal, csak követni kell a receptet.

Közben ő maga is hivatkozik cikkében egy régi FAM-cikkre - melyet hossza ellenére is érdemes elolvasni, mert szépen leírja: a marxizmusnak mind a forradalmi, radikális, mind a mérsékelt, reformista áramlata mára megbukott.

A megbukás oka pedig a valóságtagadás. Ha pedig a valósággal számol a baloldal, akkor önmagától összeomlik. Ez az alapvető önellentmondás: az állítólag univerzálisan jó eszme vagy kénytelen megvédeni magát a többséggel szemben, vagy feladja önmagát.

Még szerencse, hogy semmilyen veszélye nincs semmilyen baloldali reneszánsznak.

Amit sokan nem értenek: miért van Szófiában rendszerszinten 3-5 fokkal hidegebb nyáron, mint Budapesten. Miközben földrajzilag Szófia 5 fokkal délebbre van (42-es déli szélességi fok, míg Budapest a 47-esen van). Különösen érthetetlen ez a víz tényező miatt: Budapesten a nagy víz, a Duna enyhíti a magas hőmérsékletet, míg Szófiában csak egy közepes víztározó és pár patak van, folyó csak egy, a város keleti határában halad el, de az is kicsi-közepes nagyságú.

A megoldás: a valóságban, bár ez nem tudatosul, Szófia hegyvidéki város.

A térképen sötét lila szín jelöli az egész Bulgáriát átszelő Balkán-hegységet (nyugati vége átlóg Szerbiába). Északra van az Előbalkán, alacsonyabb hegyvidék (világosbarna). Délen sötétbarnával az egyes hegyek, ez Szófia esetében a Vitosa-hegy délről, délkeletről pedig a Rila-hegység. A déli hegyek és a Balkán között van összesen 11 hegykatlan, beszámoztam őket a térképen.

Mint látható, Szófia a legnagyobb balkáni hegykatlanban van, ez a második nyugatról keletre számítva.

Hegykatlanban élni persze sok szempontból rossz. A levegő így lassabban cserélődik. Lásd, szmog esetében a levegőminőség nagyon rossz, mert a belső levegő lassan képes csak elhagyni a katlant.

Viszont nyári meleg szempontból a helyzet így jobb: a magasság miatt nem tud annyira felmelegedni a levegő.

Ahol most ezt írom az Szófia belvárosának külső pereme, mégis magasságunk itt is magasabb, mint Budapest legmagasabb pontja:

Jelenleg a Google időjárástérképe szerint Budapesten 30 fok van, míg itt - mint látható - 24. Ez délelőtt fél 11, kelet-európai idő szerint. 6 fokos eltérés. Ez meg fog maradni egész nap, itt felmegy ez kora délutánra 31-re, míg Budapesten 34-35-re.

Szóval van amiről nem a Zorbán tehet, mert egyszerű földrajzi adottság.

Az ember csodálkozik, hogyan lett pár év alatt a liberális médiákban menekültből migráns?

444.hu manapság:

444.hu annak idején:

Mi történt?

Jó sok idő eltelt a 90-es évek óta.

Ezt kiválóan jelzi ez a beszélgetés:

Jól emlékszem, a háttérhatalom témája abszolút tabu volt 30-35 éve. S aki nem tartotta be a tabut, arra azonnal rá lett mondva, hogy kódoltan zsidózik.

Ehhez képest mekkora haladás, fejlődés: a kulturálisan ballib közgazdász szakember - azért írom így, mert egyébként politikailag Pogátsa nem ballib - simán vállalja véleményét, mely a 90-es években még nem jelenhetett volna meg sehol pár marginális médián kívül.

A beszélgetés ajánlott, mert érdekes.

Ami a lényeg: a polgári társadalomban a közhatalomnak van egy olyan alapvető szelete, mely független a szabad szemmel látható politikai folyamatoktól. S ez nem titkos összeesküvés, hanem a rendszer normál működésének alapvető jellemzője.

Egykor a budapesti repülőtér volt híres abszurd árairól, mostanra átvette a stafétát Bulgária.

Íme, a világ legdrágább McDonald`se:

- 11,50 euró, azaz drágább, mint a legmagasabb árindexű Svájcban, ahol a BigMac ára 7,40 frank, ami 7,95 euró.

Egyébként normál bolgár McDonald`s gyorsétteremben - azaz nem a repülőtéren - az ár 6,10 euró:

Hetente egyszer el szoktam látogatni az egyik közeli létesítményükbe, amióta kényszerűen egyedül élek, embertárs nélkül. Problémát csak a böjti időszakok okoznak, ugyanis böjti szemszögnek megfelelő szendvics persze nincs, ilyenkor marad a szendvicsmentes ebédelés vagy az ott étkezés kihagyása.

A múltkor írtam a munkásellenzékről, annak elitbeli részéről. Lásd: a hívő kommunista, aki szerint nem lenne szabad nagy, széles választéknak lennie a "népi" cipőboltban.

Igenám, de a kisemberek között is létezett az eszmének tábora. Náluk az alapállítás az volt, hogy a "szocializmus" egy alapvetően jó rendszer, s minden baja onnan ered, hogy az irányításban részt vevő elvtársak lopnak, de legalábbis könnyelműen kezelik a népgazdaság vagyonát.

Miközben a lopás vád teljesen abszurd volt, a Kádár-rendszerben lopni csak nagyon alacsony szinten lehetett, de ez hallgatólagosan meg is volt engedve. Lásd az irodai dolgozó gyerekének nem kellett vennie a papírüzletben tollat, ceruzát, mert neki a szülője "hozott" a munkahelyéről, a vendéglátásban dolgozónak pedig időnként "leesett" egy-egy rúd szalámi. Irigykedtem is nagyon két legjobb gyerekkori haveromra, az egyik apja a vendéglátásban dolgozott, a másiké nyomdász volt, így rendszeresen volt náluk otthon ingyenes élelmiszer és könyv, míg az én apám csak külkeres bankár volt, így ő csak fűzőgépet, fali naptárt hozott haza nekem ajándékba.

A könnyelmű pénzköltés vádja volt tehát a lényegi. Egy ismerősünk pl. a fejébe vette, hogy minden baj alapoka az, hogy túl sok külkeres cég (impex) van, s ezek mind önállóan kereskednek a külfölddel, sőt még egyes gyártó cégek is léteznek, melyeknek szintén volt külkereskedelmi jogosultságuk. A kései Kádár-rendszerben nagyjából 50-60 állami cégnek volt külkereskedelmi jogosultsága - ezek nagy része "impex" volt -, azaz önállóan kereskedhetett. (Az az állami cég, melynek nem volt külker jogosultsága, az az impexeken keresztül kereskedhetett csak.)

Ismerős szorgalmazta a Rákosi-rendszer gyakorlatának visszaállítását, amikor csakis a Külkereskedelmi Minisztérium kereskedhetett, senki más. Szerinte ezzel milliárdokat lehetett volna megspórolni, hiszen nem kell akkor tárgyalásokra kiutaznia delegációknak, sőt, fő mesterötlete az volt, eleve a magyar diplomaták tárgyaljanak az adott országban a Minisztérium nevében, így a minisztériumi dolgozóknak se kell utazniuk, drága pénzt költve az utazásra, szállásra, napidíjra.

Egyébként a Szovjetunióban majdnem ilyen rendszer volt még a 80-as években is, ott tényleg alig pár külkereskedelmi jogosultság létezett. De Magyarországon a 68-as reformok keretein belül "szocialista piacgazdaság" próbált működni, azaz az egyes állami vállalatok jelentős autonómiával rendelkeztek, ezért voltak nagyobb számban külker jogosultságok is. Szóval az egyes vállalatok maguk döntöttek mit vegyenek és adjanak el, milyen áron, a Minisztérium - mint a tulajdonos állam képviselője - csak kötelező keretszámokat határozott meg rájuk nézve.

Ismerősnek ez nem tetszett. Ill. ennek a látható része, hogy mindenféle delegációk utazgatnak ide-oda, költve a nép pénzét. S teljesen komolyan hitte, ha ez nem lenne, akkor a szocializmus már rég legyőzte volna a kapitalizmust.

E szemlélet máig átöröklődött nyoma létezik napjainkban is, pl. az, hogy nem szabad beköltözni a Miniszterelnökség épületébe, hanem helyette új helyen kell berendezni az irodákat.

Aki máig őszintén hiszi, hogy az igazi baloldal az a ballibaizmus, sőt ennek esélye van újjászületni:

Kifejezetten tanulságos interjú.

Íme a válasz egyetlen képben:

Látható: 2 zászló jelzi az identitást, egy homoklobbista és egy ukrán. Fontos infó: a templom nem Ukrajnában van, s semmilyen kapcsolódása nincs az ukránokhoz nemzetiségi szinten.

Az új faj a mérges tiszákos, aki haragszik Magyar Péterre, hogy az nem teljesítette minden ígéretét azonnal. Íme tipikus hozzászólás:

Eszembe villant a bolgár párhuzam.

Amikor 2021-ben véget ért Bojko Boriszov kormányfői mandátuma - 2009 óta volt kormányfő, kétszer párhónapos megszakítással -, az ellene kampányoló politikai erők hatalmas kényszert éreztek, ugyanezen a vonalon, azaz "miért nincs még börtönben?". Hiszen az egész Boriszov-ellenes új erők mindent arra építettek fel, hogy Boriszovék lopnak és maffiózó módra kormányoznak. Ezek után pedig hogy lehet, hogy még vádemelés sincs ellene, pedig immár nem ő van hatalmon.

Így végül 2022 márciusában letartóztatták Boriszovot, sőt előzetesbe tették. Csakhát a sietés ilyenkor nem jó módszer, itt is kiderült: 24 órán belül a felügyelő bíró megszüntette a letartóztatást, "nincs elegendő bizonyíték" címszóval. Az eredmény az lett, hogy egy éjszakai előzetes után Boriszov győztesként hagyta el a börtönt, sőt, aztán viszontperelt és megnyerte pár hónappal később az ügyet, jogerősen kimondta a bíróság, hogy az előzetes letartóztatása szabálytalan volt.

Azóta senki se beszél a témáról. Már Boriszov legnagyobb ellenfelei se beszélnek börtönről.

Az elvtárs leleplez: a Zorbánék szélsőséges zsidó- és Izrael-pártisága trükkös:

- mert valójában kódoltan zsidózik, azaz kettős beszéd.

Kiderül: a Fidesz-tábor egyrészt vidéki fogatlan analfabéta, aki semmit se ért, csak ismételgeti a propaganda szólamait, másrészt viszont rendkívül intelligens is, hiszen képes kikódolni a rejtett üzeneteket. Lásd, képes meglátni a zsidózást a zsidók masszív támogatása mögött!

Ki érti ezek után, hogyan lett képes a Tisza ennek a rendkívül intelligens, a dolgokon átlátó szavazótábornak ekkora nagy részét elhódítani...

Különösen vicces érv: "a Soros- és Zelenszkij-plakátok, Wass Albert és Nyírő József írók rehabilitációja, a Horthy-rendszer tisztára mosása". Kiderül: Zelenszkij kritikája is már zsidózás. Ami pedig az írókat illeti, miért ne kellene rehabilitálni írókat, csak mert nyilas- vagy náci-szimpatizánsok voltak? Mellesleg én se szeretem Wasst, mert íróként középszerű semmi számomra (Nyírő viszont kiváló író volt).

Eleve vicces: az erősen palesztínpárti Mérce Izrael-kritikája persze nem zsidózás, de a Soros-plakát az.

A Mércében olvasom az egykori Kádár-kori "munkásellenzék" - azokat nevezték így, akik a rendszert balról kritizálták, azaz hogy a kádárizmus nem eléggé marxista - kedvenc érvét: "addig semmi máson nem dolgozunk, amíg nem oldjuk meg mindenkinek az alapvető emberi szükségleteit".

Ezt teljesen komolyan mondogatta az akkori munkásellenzék, melyet azért ismerhettem jól, mert az akkori magyar diplomáciai karban ez az embertípus túltengett, ugyanis Kádárék egyik kedvenc módszere volt a balos ellenzék kitakarítása az országból annak külügyi szolgálatba küldésével.

Kubában ezek pl. olyan magyar diplomaták voltak, akik éjjel-nappal éljenezték a kubai rendszert, míg a magyar rendszerről fintorogva beszéltek. Egyik kedvenc esetem: magyar diplomata dühös, felizgult állapotban meséli, Budapesten egy cipőboltban járt - ez a 80-as évek eleje -, s felháborodva szembesült azzal, hogy a boltban kb. 200 féle cipő volt kapható. - Ez nem szocializmus! - fakadt ki az illető -, egy igazi szocialista országban minden cipőméretből 2-2 van csak, egyetlen szín, egy férfi és egy női verzió, az így megspórolt pénz meg mehet a nicaraguai forradalmi erők támogatására! Hiszen miféle dolog az, hogy a névleg szocialista Magyarországon lassacskán fogyasztói paradicsom van 200-féle cipővel, miközben a világ 80 %-ában az emberek nyomorognak a kapitalizmus igája alatt!

Az ifjú mércés itt most azt sérelmezi: a budapesti ballib kerületi polgármesterek igyekeznek fellépni a hajléktalanok, az utcai drogosok, s az utcai apró bűnözés ellen, ahelyett, hogy a kapitalista rend megszüntetésén munkálkodnának, mely hajléktalanokat, utcai drogosokat, apró bűnözőket eredményez.

Alapvetően azoknak van igazuk, akik szerint az egész intézmény felesleges jelenlegi alakjában, Hiszen láthattuk: ha a mindenkori parlamenti többségnek nem tetszik az államelnök személye, akkor egy 1-mondatos kamu-alkotmánymódosítással megszüntetheti mandátumát.

Ezt maga Magyar Péter is gyakorlatilag bevallotta azzal, hogy egy celebet jelölt új elnöknek, hiszen ezek után tényleg csak ez marad: ünnepélyesen képviselni a semmit, erre pedig valóban kíválóan alkalmas egy nemzetközi hírű sikeres sportoló, aki eddig sose tett politikai nyilatkozatot.

A hibát persze Sulyok követte el: aláírt egy kamu-alkotmánymódosítást, feladta a harcot, miközben erre semmi se kényszerítette.

De a lényeg: önálló köztársasági elnökre akkor van szükség, ha van valami súlya és szerepe legalábbis minimálisan jelentős. Egyébként minek.

A liberálisok és a kommunisták nagyon nem kedvelik, ha jó az idő.

A hivatkozási alap az az abszurd elmélet, hogy az időt nem a strandoló kisebbség szemszögéből kell nézni, hanem a dolgozó többségéből.

Pedig a dolgozó többségnek is csak egy minimális része dolgozik kint az utcán, a nagy többség irodai vagy egyéb belül végezhető munkával foglalkozik. Persze nyilván fontos az utcán dolgozók szempontja is, azonban ezek az emberek megszokták munkájukat.

Spanyolországban szembesültem azzal, hogy a déli fullasztó melegben emberek dolgoznak építkezéseken. Persze többnyire arab bevándorlók, akik hozzá vannak szokva. Azaz nem az éghajlat problémás, hanem annak megszokása.

Amennyiben továbbra is jó meleg lesz nyaranta Európában, az emberek ezt meg fogják szokni. Ráadásul tudjuk, volt már ilyen meleg időszak Európában: a III-V. és a X-XIII. században.

A legmelegebb időszak az emberiség történetében pedig éppen az volt, mely hatalmas fejlődést indított el, a mezőgazdaság kezdetével. Az i. e. 7-3. évezred során az északi féltekén a hőmérséklet 2-4°C-kal melegebb volt a mai átlagnál, ez az ami segítette a korai civilizációk virágzását.

Szóval nem küzdeni kell a természet ellen, hanem hozzászokni.

A ballib véleménybuborék megint életjelet adott magáról. Részben - bár nem teljesen - egyezve a tiszákos táborral.

A lényeg: a Shellben betöltött vezető pozícióból elmenni vezető politikusi pozícióba nagyszerű dolog, míg vezető politikusi pozícióból elmenni a BYD-hez vezető pozícióba hazaárulás.

A Mérce legalább hiteles: mind a kettőt elítéli.

Alapvetően téves megítélés: a polgári társadalom arról szól, hogy az állam kicsi, azaz sok társadalmi tevékenység a civil (azaz polgári) szférában zajlik. A gazdaság irányítása egy polgári társadalomban hangsúlyozottan nem állami monopólium, hanem a magántőke irányít, az állam csak a kereteket adja meg ehhez. Ezek után a két szektor keveredése nem nevezhető nemkívánatosnak.

A Mérce persze hiteles, hiszen eleve elutasítja a polgári társadalmat, erről az alapról a kritika legalábbis koherens.

Ahogy a kisemberi szemlélet is hasonló, ott nem az a kritika tárgya, hogy személyi összefonódások vannak a magán- és az állami szféra között, hanem az, hogy az állami szféra nem elég erős, nem képes irányítani a területet.

A konkrét ügy persze bonyolultabb, mert Kína éppen arra példa, hogy lehetséges olyan állami-magán együttműködés, ahol a bivalyerős állam diktál, ezzel képviselve és megvalósítva a társadalmi érdekeket. Kína tulajdonképpen egy emberarcú polgári társadalom, azaz mindenképpen legalábbis a kisebbik rossz.

Hibás, alapjaiban téves gondolkodás:

A szerző azt mondja sajnálkozva "A polgári Magyarországnak most gyenge a hangja." - miközben ennek örülni kellene, hiszen csodás hír, hogy a polgári erők gyengék, azaz csodás hír lenne, ha igaz lenne, mert a legnagyobb polgári erő, a Tisza sajnos igenis erős.

A "polgári Fidesz" egy meghaladott kor terméke, szükség rá nincs semmilyen formában, maga a Fidesz haladta meg a "polgáriságot" már 2006-tól kezdődően.

Olyan ez most, mint amikor az MDF-ből kivált a MDNP: gyorsan el is jelentéktelenedett.

Eddig csakis a liberális politikusoknál volt szokásban, hogy mandátumok előtt vagy/és után a piaci szektorban dolgoznak, kiemelt pozícióban.

Eljött a pillanat, hogy ez az ellenoldalon is lehetséges már. Eddig ez kivételes volt - lásd Schröder -, ma már nem az.

Nekem erről szól a hír Szíjjártóval kapcsolatban.

A dolog pozitív. Hiszen a kisember érdeke, hogy a nemzetközi nagytőke ne egy központból legyen irányított és ne egyetlen politikai eszme vezérelje. Minél erősebb a nem-nyugati nagytőke, annál jobb a kisembernek.

Ahogy egykor a kommunista politikusokat a Szovjetunióban, nyugaton az USA alkalmazza ezt: kiválasztott embereket képez ki a jövőre.

Én személyesen ismerek bolgár embert, aki 2 évnyi amerikai "ösztöndíj" után lett közismert bolgár politikus. A legfelsőbb csúcsra sose jutott el ugyan, de pl. egy időben ő volt a külügyminiszter.

A módszer teljesen ugyanaz, mint az egykori szovjet Kominternben. Azaz a legfontosabb az ideológiai hűség, melynek része a Szovjetunió szeretete is.

Most jutott eszembe, látom, hogy Csehszlovák Kattinka be lett választva a Nagy Programba. Azaz az USA már a Tisza utáni időkre készül.

Egyébként nagy, sőt hatalmas karrierlehetőség ezekbe a felkészítő programokba bekerülni. Azonban komoly ára van: az embernek teljesen le kell adnia egyéniségét.

Mindigis szerettem figyelemmel követni a szélsőjobb és a szélsőbal belső vitáit. Persze ez kissé perverz hobbi, de szórakoztató.

Ha valakit érdekel, ennek egyik utolsó stádiuma videón is látható:

Itt a felek arról vitáznak, hogy mivé lett a baloldal, miért halt meg, s mi a jövője. Figyelem: ezek az emberek tényleg baloldaliak, azaz szélsőbalosok, tehát nem a szó liberális értelmében baloldaliak.

Az egyik fél - itt a szemüveg nélküli - azt mondja, hogy a baloldal csődöt mondott, mert a körülmények megváltoztak, így a pártpolitizálástól egyet vissza kell lépni, helyette meg kell újra építeni egy saját baloldali kulturális teret, Gramsci szavaival ellenhegemóniát kell teremteni, majd aztán ebből természetes úton ki tud nőni az új baloldali intézményiség. A megszólaló szerint csődöt mondott minden baloldal, mind a hagyományos szocdem és kommunista mozgalom, mind az újbaloldal is, azaz a különböző woke, antiglobalizációs és rendszerkritikus modern mozgalmak is.

A másik - a szemüveges - ezzel szemben azt mondja, ez kevés, mert még egy lépést hátrább kell lépni, egyszerűen észre kell venni mire van igénye a kapitalizmus által alárendelt embereknek, majd ez alapján kell cselekedni, mert elemi meg nem értés van a "harcosok" és az "elnyomottak" között.

Nyilván a megoldás itt az, hogy egyszerűen semmilyen baloldalra nincs szükség, dehát ennek elfogadása nem várható el olyanoktól, akik eleve baloldali axiómákból indulnak ki. A kapitalizmus ellen ugyanis nem lehet modernista eszközzel harcolni, ez fából vaskarika.

Persze mindenképpen a szemüveges tábor van közelebb így is a valósághoz. Hiszen felismeri, valamiért az emberek nem kérnek a baloldali értékrendből.

Az én kedvenc két érvem a vitából, az egyik itt hangzik el, a másik korábbi:

• a mozgalmárok meg akarják adóztatni a repülőjáratokat, hogy nagyon drága legyen repülővel utazni, míg a munkásosztály olcsó járatokat akar, mert üdülni szeretne egzotikus helyeken olcsó, fapados géppel utazva,
• a mozgalmárok egészséges életre akarják nevelni az embereket, a zsíros, egészségtelen ételeket megdrágítva, az egészséges vegán termékeket pedig olcsóbbá téve, miközben a munkásember pont az ellenkezőjét akarja, neki fizikai erő kell, melyet éppen az "egészségtelen" étel ad.

Ha most itt szélsőjobbosok vitatkoznának, akkor a vita arról folyna, hogy pl. a Szent Korona milyen módon legyen államfő - nem én találom ki most, volt már lehetőségem ilyen vitát hallgatni, ahol emberek teljesen komolyan erről folytattak vitát.

De a rögeszmés beszéd a szélsőbalra a legjellemzőbb. Ezért is élmény hallgatni belső vitáikat. Itt is ez van: a kisember valóban lélekben antikapitalista, de sose úgy, ahogy annak lennie kellene a baloldali elvek mentén.

A tradicionalista katolikus pap itt kiválóan elmagyarázza a jelenséget a katolikus egyház vonatkozásában:

Hozzá kell tenni, ez politikai vonatkozásban is így van: a konzervatívizmus nem más mint megfontolva haladó progresszívizmus. Azaz lassítva való elfogadása a liberális értékrendnek.

Ezért is van az, hogy a modernitás 3 alapértéke a liberalizmus, a nacionalizmus, s a szocializmus, miközben a konzervatívizmus nem önálló alapérték, hanem egyfajta mérsékelt liberalizmus,

A konzervatívok közt népszerű az az általános tévhit, hogy a modern liberalizmus ugyan elutasítandó, de a klasszikus liberalizmus még egy nagyszerű eszme volt. "Jó eszme volt, de elrontották" - abszurd gondolat, kb. mint az, hogy Marx még rendben volt, de Lenin már eltorzította a gyönyörű eszmét (vagy Lenin még szép volt, de Sztálin elrontotta, sőt: Sztálin még jól csinálta, de a posztsztálini szovjet rendszer korrumpálttá tette a rendszert).

Miközben a tradicionalizmus elutasítja alapjában is a liberalizmust, de vele együtt a szocializmust és a nacionalizmust is.