Annak idején, az első posztkommunista bolgár választáson - 1990. június 10. és 17. - megjósoltam a kommunisták győzelmét azzal a módszerrel, hogy a lakótelepen, ahol akkor laktam Szófiában, megszámoltam milyen arányban vannak az erkélyeken propagandaanyagok kitéve (akkor ez még szokás volt, sok ember lelkesen kampányolt kedvenc pártjának). Miután az jött ki, hogy az arány 55:45 a kommunisták javára, szemben az akkori fő ellenzéki szövetséggel, megállapítottam ki fog nyerni. S nyertek is a kommunisták 47:36 arányban.
Most ezt megtettem Csehszlovák Kattinkával (ex-Momentum) is.
Az előzmény: Kattinka új pártot alapított pár volt párbeszédes politikussal, s indulni fog a 2026-os választáson. Tulajdonképpen arról van szó: arra az ellenzéki rétegre számítanak, akiknek ellenszenves mind a Tisza, mind a Gyurcsány, de szavazni akarnak mégis.
Az elemzés célja: mi az arány, a Kattinkát támogatók és ellenzők között. Nos, az arány fenomenális, 19:1! Minden 20 kommentelőből átlag 1 támogatja az új pártot, 19 meg megállapítja, hogy Kattinka a Fidesz embere és hátráltatja a "rendszerváltást".
Persze mi sikert kívánunk az új pártnak, hogy meglegyen a 0,99 %!
Megtaláltam egy érdekes tárgyat: egy kubai iskolai füzetet a 80-as évekből. Érdekes, mely jól jellemzi a normál szintű kubai hivatalos propagandát.
Íme:
Felül egy kasztróista forradalmár - a személyi kultusz nem volt soha divatban Kubában, így az alak nem hasonlít se Fidelre, se Chere - aki egy cukornád-vágó késen fekvő könyvhöz nyúl, a könyv felett pedig a "kubai Petőfi", azaz José Martí stílizált feje.
Alul traktorista, füstölő gyár, alattuk két kisgyerek, fiú és lány, a 80-as években még szigorúan antigenderista volt a kubai hivatalos vonal.
A politikai üzenet a füzeteken egyébként nem idegen dolog Latin-Amerikában, csak kevésbé ideológikus alakban. Íme egy perui füzet, melyen különböző foglalkozású emberek együtt építik Perut (a rajz Peru a térképen):
Magyarországon nincs dátuma a rendszerváltozásnak, bármilyen dátum meghatározható erre 1988 nyara és 1990 tavasza között.
Ezzel ellentétben Bulgáriában van ilyen dátum: 1989. november 10., azaz ezen a héten volt a 36. évforduló. Ezen a napon volt a puccsszerű palotaforradalom Todor Zsivkov ellen.
Zsivkov volt az a kelet-európai kommunista pártvezető, aki Kádárt is felülmúlta hivatala hosszát illetően. 1954-1989 között uralkodott, ebből 1962-1989 között teljhatalommal. (Egyébként Zsivkovot is felülmúlta mandátuma hosszában Enver Hoxha albán vezető.)
A palotaforradalmat három ember hajtotta akkor végre: Andrej Lukanov külkereskedelmi miniszter, gyakorlatilag ő koordinált, egyeztetett az események alatt a szófiai szovjet követséggel, valamint Mladenov külügyminiszter és Dzsurov hadügyminiszter. Természetesen minden Moszkva áldásával zajlott le.
A palotaforradalmárok abban hittek, hogy a hatalmat megtartják maguknak, így nemhogy rendszerváltozást nem akartak, de a gorbacsovi reformokat is túl erősnek vélték. Azonban Zsivkov leváltása láncreakciót váltott ki, a hatalom egyszerűen képtelen volt az eseményeket az általa kívánt keretben megtartani.
Már november 18-án megrendezésre került az első hatalomfüggetlen tüntetés, mely még nem is volt egyértelműen ellenzéki - több szónok sikert kívánt a kommunista reformereknek -, de már maga a tény, hogy nem állami alapon van egy tüntetés mutatta, hogy itt már más szelek fújnak.
Én akkor ott voltam személyesen is azon a tüntetésen. Érdekes volt, de sajátos is.
A legdisszonánsabb az volt, hogy a gyűlés megszavazott egy nyilatkozatot a végén, azonban a Szabad Európa Rádió nem az elfogadott szöveget ismertette, hanem annak egy tervezetét, s a két szöveg között volt lényegi eltérés. Ez volt az első jele annak, hogy bizony a nyugat is manipulál, nem csak a komcsik teszik ezt.
Aztán persze a következő évben láthattuk, ez a "nyugati demokrácia" furcsa rendszer, mert ha a nép esetleg "tévesen" dönt, akkor nem számít, hogy a többség mit akar.
Az első posztkommunista szabad választáson Bulgáriában ugyanis a szocialisták (ex-reformkommunisták) nyertek, mégpedig meggyőző erővel: a szavazatok 47 %-ával megnyerték a parlamenti mandátumok 53 %-át, azaz egyedül kormányzásra kaptak felhatalmazást.
De mindez nem számított. A nép hiába akarta de facto a régi rendszer reformját, rendszerváltozás nélkül, Gorbacsov már megállapodott Amerikával, hogy Bulgária nyugati rendszerű lesz. Szóval jött a káosz, s a következő 7 év azzal telt el, hogy ez a megállapodás érvényre jusson.
Két hiperinflációs hullám, két államcsőd és több erőszakos tüntetés után sikerült elérni, hogy többségbe kerüljenek a nyugati utat akaró politikai erők. Az emberek véleménye meg nem igazán érdekelt senkit: Bulgária népszavazás nélkül lett NATO- és EU-tag, pedig csak az EU-tagságot támogatta a nép többsége.
Egy ideig - sőt, elég sokáig - én magam is nyugatpárti voltam, azt hittem, ez így jó megoldás, de lassan azért zavarni kezdett az a disszonancia ami a hivatalos elvek és a hétköznapi gyakorlat között feszül. Szellemileg mindez nagyon erősen hatott rám, tulajdonképpen ezért lettem annak idején Magyarországon MIÉP-es, mert Magyarországon akkor egyedül a MIÉP fogalmazott meg értelmes rendszerkritikát, se a "baloldal" - MSZP, SZDSZ -, se a "jobboldal" - Fidesz, MDF - nem tett ilyet. Mert engem a MIÉP-ben csak ez a rész érdekelt, a párt nacionalizmusa hidegen hagyott.
Bulgáriának pedig 25 év kellett, hogy viszaálljon a rendszerváltozás előtti életszínvonal.
S most ne jöjjön senki azzal, hogy a magyar baloldal a valóságban jobboldali, azaz nem felel meg a baloldaliság egyetlen ismérvének se. Ez nyilván igaz: a klasszikus politológiai kategorizáció szerint sem a régi ballibek, sem a mostani Tisza nem baloldali - viszont a magyar valóságban ők a baloldal ennek ellenére. Márpedig nem az eszmei tisztaság dönt, hanem a valóság, akkor is, ha az nem logikus. (S ez persze fordítva is igaz: a Fidesz se igazán jobboldali a klasszikus politológiai kategorizáció szerint.)
Még a mikroszkópikus autentikusan baloldali magyar szervezetek is így látják ezt. Minden alkalommal kiállnak a tényleges baloldal mellett, pedig közben ugyanazt mondják, amit én, azaz azt, hogy az klasszikus értelemben álbaloldal. Lásd Szikra Párt.
A magyar baloldal tehát lényegében mindig az az erő, melynek fő jellemzője, hogy lenézi a magyar valóságot, azt mindenképpen "reformálni", "felemelni" akarja valamilyen nagy nyugati eszme nevében - ha a baloldal éppen erős, akkor ezt erőszakkal teszi, véresen (Rákosi és Kádár), ha meg nem olyan erős vagy nem engedheti meg magának a nyílt erőszakot, akkor a szellem fegyverével (a rendszerváltozás utáni SZDSZ, az első 3 évben a Fidesz is). A magyar baloldal úgy néz a valós magyar helyzetre, mint a Platón barlangjában lekötözött emberekre, akik csak árnyékokat látnak, míg magukat kiválasztottaknak látják, akiknek missziója az "ostobák" felvilágosítása.
Sokat nézegettem tiszás fórumokat az utóbbi időkben: teljesen ez a hangulat, sokszor durvábban, mint a korai SZDSZ csinálta. Számukra csak 3 fajta ember létezik:
a felvilágosult, aki a Tiszára szavaz, vagy mert egyetért vagy mert ez a Zorbán leváltásának útja,
a megvett korrupt réteg, akinek személyes haszna van a Zorbán rendszeréből, azaz anyagi érdekből fideszes,
a buta tömeg - SZDSZ-nyelven: a mucsai fogatlanok -, aki beveszi a Fidesz-propagandát, mert képtelen szabatosan gondolkodni értelmi korlátai és tudáshiánya miatt;
szóval csak okos van (ezek ők), gonosz, s buta. Olyan fel se merül, hogy valaki egyszerűen másképp gondolkodik, ezért szavaz a Zorbánra. A szektásság csúcsa ez, azt mondanám, hogy az új tiszás nemzedék rosszabb, mint szüleik, a 90-es évek szadeszosai, azok még nem gondolták, hogy az axiómáik tényszerűen igazak, csak azt, hogy a legmegfelelőbbek, s ennek jegyében minden más axiómát szalonképtelennek nyilvánítottak.
S bárki megkapja a ledorongolást. Most Tölgyessy Péter a célpont. Mindenféle fideszes propagandátornak el lett mondva, miután azt mondta újabb Partizán-interjújában, hogy:
a Fidesz sikeresen kampányol, esélye a győzelemre megmaradt,
a Tisza nem képes újat mondani, nincs összefüggő üzenete, de még így is győzhet,
ha győz a Tisza, hatalmas bajok lesznek, mert a Tisza szavazótábora kb. semmiben se ért egyet egymással azt leszámítva, hogy a Zorbán bukjon meg.
Egy szóval: az új szadeszos nemzedék minden szempontból rosszabb az előzőnél. Tudatlanabb, műveletlenebb, agresszívabb, magyarellenesebb. Vissza fogjuk mi még sírni a régi belpesti zsidó szadeszosokat, akik ha másért nem, hát származási alapon óvakodtak a túl karcos mondatoktól, s aki ezt megszegte, azzal nem vállaltak nyíltan közösséget.
Az aljas vitamódszer olyan, amire nincs jó válasz.
Lásd itt: "Semjén magyarázkodik".
A módszer lényege: valakit megvádolni valamivel, ahol az ártatlanság nehezen bizonyítható. Eleve mindig nehéz valaminek a nemlétét bizonyítani, ezért is alapszik már a római jog azon, hogy a vádat kell bizonyítani, nem az ártatlanságot.
A módszer folytatása: miután megvan a vád, csak várni kell. Ha a megvádolt hallgat, akkor a következtetés: "menekül a válaszadás elől", azaz bűnös, de nem hajlandó szembesülni a váddal. Jellemzően jobb megoldás, ha a megvádolt megszólal, de ez se menti őt, hiszen ebben az esetben "magyarázkodik", azaz bűnös, de próbálja magát kimagyarázni a helyzetből.
Nekem tapasztalatom az, hogy a legjobb megoldás ilyenkor a humor. Viszont vannak témák, melyeknél ez alkalmatlan eszköz. Hiszen ha valaki elvicceli a pedofil vádat, akkor kész is az ítélet: "neki egy vicc a kisgyerekek megerőszakolása".
Nem szoktam cikkről szóló cikkről írni, de most kivételesen igen. A Mandiner beszámolója egy homokos prédikációról: Németország az utolsókat rúgja.
Azért döbbentett meg, mert nemrég gyászmisén voltam (a körülmények ismertek). S így még jobban érzem az újkeresztények abszurditását, összevetve azt az eredeti kereszténységgel.
Az újkeresztény eszmeiség tulajdonképpen csúcshumanizmus - emlékeztető: a kereszténységben a "humanizmus" negatív kifejezés -, teljesen a végletekig elvíve. A lényeg: mindenki élje meg azt amit akar.
Ezzel azonban 2 baj is van. Egyrészt, minek arra egyház, hogy hirdesse a "mindenki szabadon csináljon bármit" elvet? Másrészt, miért van ezeknek az újkeresztényeknek bajuk pl. az agresszív homofóbokkal? -hiszen nem kellene, hogy ők meg így élik ki magukat, homokosok verésével, hiszen ezt diktálja lelkük, megélik azt. Önellentmondás az egész eszme: mindenki élje ki magát, kivéve ha nekünk nem tetszik???
Párhuzamként a szabályos ortodox gyászmise központi része (katolikus gyászmisén egyetlen egyszer voltam, nem emlékszem a szövegre, de gondolom, ott kb. ugyanez lehet), saját fordítás, szóval nem teljesen csiszolt a szöveg:
"Ó, lelkek és minden testek Istene, aki legyőzted a halált és legyőzted az Ördögöt, s életet adtál világodnak, Te, ugyanaz az Úr, adj nyugalmat elhunyt szolgáid lelkének a fényesség, a felüdülés, a nyugalom helyén, ahonnan minden betegség, sóhaj és bánat elmenekült. Bocsásd meg minden vétküket, amit elkövettek, akár szóval, akár tettel, akár gondolattal. Mert Te jó Isten vagy és szereted az embert; mert nincs ember, aki él, de ne vétkezne, mert csak Te vagy bűntelen, a Te igazságod örökkévaló, s a Te igéd igazság. Mert Te vagy a feltámadás, az élet és a nyugalom elaludt szolgáidnak, ó, Krisztus, a mi Istenünk, s Neked adunk dicsőséget örökkévaló Atyáddal és a Te szent, jó és életet adó Lelkeddel együtt, most és mindörökké, örökkön-örökké. Ámen."
Mi a lényeg itt? Hogy az igazi kereszténység még az éppen meghalt embert sem "kíméli", hiszen bűnösnek nevezi. S ezen senki se botránkozik meg. Sőt, a szabványos részvétnyilvánítás az ortodoxiában mindig tartalmazza az "Isten bocsássa meg!" mondatot, azaz elhunytnak a bűneit. Miközben az újkeresztények az élők esetében se beszélnek bűnökről. Mekkora hatalmas eltérés!
Szerintem az újkereszténység az valami olyan, mint egy olyan fogyókúrás dietológus, aki azt mondja a pácienseinek "egyetek bármit, bármilyen mennyiségben, ahogy csak kívánjátok". Vajon ki venne komolyan egy ilyen "szakembert"?
Na, pontosan így szarjuk le mi az újkeresztényeket. Csúnya, de pont helyén való szóhasználat itt a "szarás", hiszen ez Isten parancsa a konkrét esetben. Amíg 4 fal között csinálják, hát tegyék, de ha hozzánk nyúlnak a legkisebb mértlékben is, akkor kemény falat kell emelni eléjük, amibe majd beverik az ostoba gonosz fejüket.
Régi szokás, elsősorban balos szokás belekötni az ellenfél idegennyelvi kiejtésébe.
Friss eset: a Zorbán Washingtonban azt mondta, hogy "gáz issjú". A kritika: rossz kiejtés és hibás szóhasználat.
A kiejtés-kritika persze részben igaz. Orbán magyarosan beszél angolul, tipikusan magyar akcentusa van. Egyrészt a magyarból hiányzó angol /ɪ/ hangot /i/-nek mondja, másrészt a magyarból szintén hiányzó - csak egyes nyugat-dunántúli nyelvjárásokban létező - /æ/ hangot /a:/ alakban mondja, csakhogy gyakorlatilag minden magyar ezt teszi: az /æ/ helyett a magyar e-t vagy á-t mond.
Ezzel kapcsolatban kitérő: az angol /æ/ helyett a magyarok a legtöbb esetben e-t mondanak, míg a bolgárok á-t. Mindig mosolyogtam ezen, de okára nem tudtam rájönni. Lásd a McDonald`s az Magyarországon "mekdonálc", míg Bulgáriában "mákdonálc".
Tulajdonképpen az egyetlen valódi tévesztés a "gáz" z hangja, semmi akadálya nem lenne ugyanis ezt helyesen "sz"-nek mondani. Bár hozzá kell tenni: gyors beszédben ezt az angol anyanyelvűek is így teszik, egyszerűen a szóvégi zöngétlen "sz" zöngésedik az utána következő magánhangzó kezdetű szó hatására - persze csak gyors beszédben, választékos beszédben soha.
Az "issjú" ejtés pedig helyes. Az "issue" angol szónak 3 bevett ejtése van, magyar betűkkel:
"isszú" - ez a hagyományos ejtés, de lassan kihalt, ma már kissé régiesnek számít,
"issú" - ez a modern ejtés, Amerikában szinte kizárólagosan ez van,
"issjú" - ez pedig az előbbi változata, inkább Angliában jellemző;
eleve az egyik látványos brit-amerikai eltérés a jú/ú, azaz sok szóban, ahol a britban "jú" van, ott az amerikaiak "ú"-t mondanak, lásd New York helyi neve "nú jork" és nem "nyú jork", az utóbbi brites ejtés. Aki nem hiszi, annak ajánlható a vonatkozó dal:
Аz angol hangtörténet egyik folyamata a XVIII. és XIX. sz. során az úgynevezett jóta-egyesülés, azaz a "d", "t", "z" és "sz" hangok utáni j hatására sok esetben a mássalhangzóból "dzs", "cs", "zs", "s" lesz. (Kicsit hasonlít a magyar -t végű igékhez, felszólító módban a "t"-ből sokszor "cs" lesz, lásd "alakít", de "alakíts" - ejtve "alakíccs".)
A szóhasználati kritika pedig teljesen alaptalan. A "gas" angolul három dolgot jelent:
légnemű anyag,
földgáz,
benzin (de ez csak az amerikai angolban).
A balos álnyelvészek szerint a Zorbán hatalmas hibát követett el, mert benzint mondott földgáz helyett. Pedig csak meg kellene nézni bármelyik angol értelmező szótárat.
Itt ragadtam egy egész állatkertben egyedül. 2 embernek még nem volt teher, 1-nek már sok.
2 kutya, 4 macska, 3 madár, akvárium vízi csigákkal. Eredetileg volt egy terrárium is szárazföldi csigával, de az állat elpusztult másfél év élet után - most ez a terrárium "arborétumként" funkcionál, azaz csak növények vannak benne.
Az akvárium nem nagy teher, hetente csekkolni kell a víz minőségét, s ha kell, akkor intézkedni, más bajlódás nincs vele. A madaraknak víz kell és étel, meg takarítás 1-2 hetente, ez is bírható.
A kutyák társak, nem teher.
A macskák viszont gond. Én sose voltam macskahívő, ők a feleségem miatt lettek. A két idősebb macska még csak-csak, de a fiatalabbak már keményen zavarják az embert.
Szerencsére a legfiatalabb - s egyben legpajkosabb - macskát lepasszoltam a kisebbik fiamnak. Ő sokat segít nekem. Keres neki gazdát vagy megtartja.
A másiknak próbálok rendes gazdát keresni.
bal oldalon a brit
Ha valakinek kell ingyenesen egy fajtiszta brit rövidszőrű macska (lány, de kasztrálva van), s ezért hajlandó eljönni Szófiába, az bátran szóljon. Az állat nem rossz, sőt inkább félénk. Most már 2-éves, nem okoz sok bajt, csak néha feleslegesen nyávog. Az állat útleveleztetésébe beszállok pénzzel (jelenleg nincs mikrocsipje, így európai állatútlevele se), ha kell, de szerintem az se kell, ha az ember csak a schengeni határokon közlekedik (magyarul: ne Szerbián keresztül legyen az utazás). Kutyás házba is jó, mert itt 2 hónapos kora óta kutyákkal nőtt fel.
Most már kiderült, itt nem véleményeltérés a probléma. A véleményeltérés nem gond: emberek mást gondolnak ugyanarról, de legalább a tényeket nem veszik kétségbe.
Különösen idegesítő a francia forradalom direkt félreértelmezése. Mert az egy érvényes álláspont, hogy "sok vér folyt, de mégis pozitív eredmények is születtek", meg az is, hogy "mind a baloldal, mind a jobboldal a francia forradalom eredménye", de az alaptények tagadása abszurd. Hiszen nyilvánvaló.
Arra hivatkozni, hogy a sajtószabadság a felvilágosodás eredménye kb. olyan, mint Hitlert azzal igazolni, hogy "szép autópályák épültek miatta".
A felvilágosodás nyilván hozott pozitívumokat - még a Sátánnak is vannak pozitív dolgai -, de összességében népek leigázását, arcátlan kizsákmányolást, totális háborúkat, népirtást eredményezett.
A műsor szintje egy képben (ez eredetileg egy karikatúra az orosz haderőről, annak EU-s értelmezésében):
Rohadék prolik, álértelmiségi mázzal. Hiába olvas el valaki sok könyvet, ha a lelkében szar van.
Úgy érzem, helyes lenne már véget vetni a kicsivel több mint egyhetes szünetnek. Szeretnék erőt találni hozzá.
Mondanivalóm van, de kedvem nagyon kevés van ezt ki is fejezni.
Október 26-án olyan ütést kaptam, melyre nem számítottam: a lehető legnagyobbat és a legfájóbb helyen.
Aki ismer személyesen, akár az is, aki csak a neten ismer, de hosszabb ideje, az tudja rólam: a feleségem számomra nem csak egy nő a sok közül, hanem kedves barát és ihlető múzsa is.
Ami történt: a feleségem október 26-án nem sokkal 23 óra után meghalt.
Kórházban, váratlanul, olyan betegségben, amire számítani se lehetett, így kivédeni se. 25-én vittem be a kórházba enyhe fájdalmakkal a hasi részen, s 3-4 napos kivizsgálás következett volna. Azonban a hasi fájdalmak komolyabb bajt jeleztek, aminek már nem volt megoldása (ráadásul az orvosok először rossz helyen gyanakodtak bajra, pedig egyébként nem lazsáltak: 6 különböző vizsgálatot is csináltak 25-én, összesen 7 és fél órát voltam vele együtt a vizsgálatokon), így 25-én késő délután elaludt, amiből már sose ébredt fel - természetes kómába esett már 25-én este, ami a halálával ért véget másnap. A hivatalos halálok - ragaszkodtam a boncoláshoz - úgynevezett bélelhalás, itt van egy elég pontos cikk róla, azt is korrekten leírja a cikk, hogy a halálozási arány rosszabb, mint sok ráktípusnál.
Először nem akarták engedni, hogy bemenjek a kórházi hullaházba, de végül megsajnáltak és mondták, mehetek: kis megnyugvást csak az arcának látványa hozott, teljesen nyugodt volt, minden fájdalom nélkül, mintha mélyen aludna. Álmában halt meg, nagy fájdalom nélkül, nem szenvedett sokat.
Most ezt kell valahogy feldolgozni, s nagyon nehéz. De talán lesz erőm. Amikor megpróbálok olyan dolgokkal foglalkozni, melyek mindig érdekeltek, azt veszem észre, hogy a korábban legérdekesebb dolgok is mélyen untatnak. Azaz most sem tudom még, hogy mennyit tudok visszaszerezni a korábbi hatalmas életkedvemből. A megpróbáltatás is hatalmas.
Szóval nem ígérem a régi napi 1 - még kevésbé 2 - cikk feltételét, de igyekezni fogok. Korábban szinte nulla erőfeszítés kellett az íráshoz, ma ez nem olyan könnyű - ha szerencsém van, idővel visszajön a régi hangulatom, de sose lesz teljesen olyan, mint régen volt. Isten talán segít - a gyerekeim és a kutyáim segítenek -, de be kell vallanom: megharagudtam Istenre. Én úgy érzem, hogy nem érdemeltem meg ezt a megpróbáltatást.
Ezt a cikket is több napon át írtam. Pedig itt a téma könnyű, nem okoz erőfeszítést.
Arra azért felhívom a figyelmet, hogy pár napnyi nemzetközi, magyar és bolgár közélet kimaradt az életemből. Nem követtem az eseményeket, nagy vonalakban sem: mintha elmentem volna üdülni egy teljesen médiamentes szigetre. Próbáltam egyes megszokott dolgokat követni, de pár perc után minden kedvem elment ettől. Pedig kell élni, s ehhez kellenek a külső források: lassan megtanultam újra követni a világot. Ellenkező esetben a kimenet az őrület.
Bevallom: az első 3 napon meg akartam halni. Csak az a tudat tartott vissza, hogy ez árulás lenne a kutyáimmal szemben, akik gazda nélkül maradnak. Szóval a háziállatok szerepe ismét igazolást nyert.
Aztán igyekeztem közepesen buta filmek nézésével elterelni a figyelmemet. Végre valami haszna is van Hollywoodnak! Újra megnéztem az Invasion sorozat első 2 évadját, annak idején abbahagytam a nézését a 2. évad elején az egész nevetséges sablonossága miatt, de most meg pont a sablonosság segített.
Október 31-én megvolt a templomi gyászmise is, nyitott koporsóval. Majd hamvasztás, ebben állapodtunk meg régen már. Nem igazán felel meg a keresztény szabályoknak, de mi abban állapodtunk meg, hogy a hamvakat nem tesszük se sírba, de urnafalba, hanem hazahozzuk a polcra. Szóval itt is ez az ügymenet lesz. Pár nap múlva megkapom az urnát.
Egy hét után már képes vagyok rendesen enni, aludni, létezni, de nagyon hiányzik. El lehet képzelni, 18 éves korom óta ismertem, 19 éves korom óta együtt vagyunk, azaz 39 év után hirtelen valaki nincs, aki életem kétharmadában volt. Ráadásul ez nem olyan, mint pl. egy szülő halála, azt az ember természetesnek veszi, hogy a szülei meghalnak előtte. Amikor meghalt apám 8 éve, persze nyomott volt a hangulatom fél napig, de nem okozott ez életszakadási élményt.
A sors ilyen. Valami vicceset is próbálok írni: van anyósom, de nincs feleségem - sajátos helyzet. A feleségem 87 éves anyja ugyanis él, egészségesen, enyhe demenciát leszámítva nincs különösebb baja.
A mai napig magyar jobboldali nézet a kereszténydemokrácia igenlése.
Lám ilyeneket ír a PS: "A politikai LMBTQ egyik leglátványosabb példája az Európai Néppárt nevű, magát kereszténydemokratának nevező, egyébként kőliberális soft-core kommunista szervezet". Ez a A Néppárt, mint soft-core kommunista szervezet cikk egyik mondata.
Ez a gondolkozás sokszorosan hibás. Egyrészt a Néppárt nem kommunista szervezet, még szoftkor verzióban se az. A Néppárt kereszténydemokrata, liberális-konzervatív, polgári szervezet.
De a cikk ezt miért tagadja? Mert máig él a magyar jobboldalon az a tévhit, hogy egykor szép volt ez az eszme - a kereszténydemokrata, liberális-konzervatív, polgári eszme -, de aztán elment balra és kvázi kommunista lett, azaz megromlott.
Ez azonban pont ugyanaz a marhaság, mint a baloldal szélén az a ma már ritkán hallott, de egykor többségi nézet, hogy a kommunizmus egy csodás eszme, csak a csúnya Lenin és Sztálin elrontották, mert helyette diktatúrát vezettek be. (Még tényszerűen is butaság ez, hiszen az eredeti kommunista eszme is diktatúra - igaz, ideiglenes - bevezetését írta elő.)
Miközben Lenin és Sztálin éppen Marx leghűebb követői voltak, s nem az eszme meghamisítói. Valójában éppen az ausztro-marxista irány - a szociáldemokrácia atyja - volt az elhajlás az eredeti Marxhoz képest, hiszen kivette a marxizmusból annak egyik legfőbb vonását: a kapitalizmus megszüntetése helyett annak reformját tűzte ki.
Másrészt, a kereszténydemokrácia és a liberalizmus nem egymás ellentétei, hiszen a kereszténydemokrácia lényege éppen az, hogy a liberalizmus keretein belül ki kell dolgozni egy konzervatív értékrendet, a "keresztény" szó arra utal, hogy a klasszikus liberalizmust fel kell javítani a keresztény erkölcsi elvekkel.
Szóval a Néppárt nem ál-kereszténydemokrata, hanem egy hiteles kereszténydemokrata szervezet: mindenben követi a kereszténydemokrata értékrendet. S éppen ez a probléma vele!
Miért? Mert lehetetlen vállalkozás ötvözni a liberális és a keresztény erkölcsi elveket. A kereszténység az emberek Isten előtti egyenlőségéről szól és a földi paradicsom képtelenségéről, míg a liberalizmus egy lehetséges földi ideális társadalomról, melynek alapja az emberek jogi egyenlősége és szabad kapcsolatai egymás közt. A kettő egymással egyszerűen nem kapcsolható össze. A liberalizmus humanista, a kereszténység nem az, a liberalizmus szerint az alap a konszenzus, a kereszténység szerint az isteni terv, már csak ezért se békíthető össze a kettő.
Tehát a Néppárt nem azért vállalhatatlan, mert ál-kereszténydemokrata és meghamisította a kereszténydemokrata elveket, hanem azért, mert azokat máig következetesen képviseli.
Kezdetben, Kubába költözve, megpróbáltam alkalmazkodni a kubai környezethez, így megpróbáltam megérteni az egyes számú kubai sportot. Ez a bézból egyértelműen, Kubában ez nem csak első sport, de mindent legyőzve első, abszolút első. A kubai gyerekek, amikor az utcán játszanak, nem kosárlabdáznak vagy fociznak, hanem bézbólt gyakorolnak.
Valójában Kubában a bézból fontosabb, mint hazájában az USA-ban. Az USA-ban a bézból csak a 3. helyen van, megelőzi őt az amerikai futball és a kosárlabda. Kubában még politikai jelentősége is van, a spanyol gyarmati uralom elleni harcban a XIX. sz. végén egyenesen jelkép lett, hogy a kubai nacionalista nem focizik, mint a spanyolok, hanem bézbólozik.
Aztán a független Kubában minden rendszer támogatta a bézbólt, abszolút nemzeti sport. Maga Fidel Castro is játszott félprofi szinten amikor egyetemista volt.
Kubában saját neve is van: pelota, de használatos az eredeti angol név is spanyolosítva: béisbol.
Kuba mellett még 5 országban a bézból a fő nemzeti sport: Dominikában, Nicaraguában, Venezuelában, s Puerto Ricóban, valamint - ez II.vh. utáni fejlemény - Japánban.
Szóval gondoltam, megismerkedem vele, de pár hét után feladtam: a játék egyrészt baromi lassú, folyamatosan szünetek vannak, másrészt a szabályainak megértése a latin nyelvtanéval vetekszik. Viszont minden kubai - rejtély hogyan - érti a szabályait.
Amennyit tudok róla: csapatok játszanak egymás ellen, a 3 főszereplő az X csapat dobója és elkapója, valamint az Y csapat ütője. Mindenki más a pályán helyezkedik el, távolabb. S folyamatosan cserélődik ki a dobó, az elkapó és az ütő. A lényeg: egyrészt úgy dobni, hogy az ellenfél ne tudjon jól ütni, másrészt meg úgy kell ütni, hogy abból pontszerzés legyen. S itt meg is áll a bézból-tudásom, számomra máig teljes homály leplezi azt, mikor ki hogyan hány pontot szerez - időnként futnak emberek a pályán, ettől is függ a pontszám.
rendes kubai utcai jelenet: kisgyerekek a fő mozdulatot gyakorolják, itt az ütő láthatóan saját készítésű ütőeszközzel - a kapó egyébként normál esetben kesztyűt visel és arc- és testvédő mezt is, itt a kapó gyerek mindezek nélkül van, ezek átlagos gyerekek, akiknek nincs pénzük felszerelésre
Kuba tehát tele van jó játékosokkal. Időnként botrányok szoktak lenni: az amerikai profi csapatok szervezői vadásznak a kubai játékosokra, s az évi többmilliós fizetésekre sokan nem tudnak nemet mondani. A Wikipédiában külön cikk van az USA-ban játszó kubaiakról: íme. Most már - a reformok jegyében - lehetséges amerikai csapatban játszani sok pénzért és közben a kubai nemzeti válogatott tagjának maradni.
A Mérce 1956 alkalmából leközli TGM egyik, az átlagnál is valósághiányosabb cikkét:
A cikk határozottan leszögezi: 56-ban az emberek kommunizmust akartak a "sztálinizmus" helyén.
A "sztálinizmus" szó ősi komcsi bűvészmutatvány: azt a kommunizmust nevezik így, melynek nyilvánvalóan rossz eredménye lett. S mivel minden eddigi kommunizmusnak rossz eredménye lett, így kiderül: minden kommunista hatalom valójában "sztálinista" volt, azaz még sose láttunk a valóságban igazi kommunizmust.
A szerző mitológiája szerint 56-ban az egész nép Tanácsköztársaságot akart, sőt már 1945-ben ezt akarta szinte mindenki, s mindez csak azért nem következett be, mert a megszálló sztálinista szovjet hadsereg és annak magyar képviselői megakadályozták az igazi kommunizmus beköszöntét.
Nem vicc, tényleg ezt írja.
Szóval 56-ban a sztálinizmussal szakító Párt, meg a szakszervezetek, diákszervezetek, munkástanácsok mind lázasan fogtak hozzá az igazi kommunizmus kiépítéséhez, s mindez sikeres is lett volna, ha nincs az elnyomó szovjet beavatkozás.
Tulajdonképpen 1947-1956 között annyira megtetszett a kommunizmus a magyar népnek, hogy róla semmiképpen se akart lemondani. Azaz még a sztálinizmus se tudta az emberekkel megutáltatni a rendszer, sőt: a sztálinizmus ellenére sikerült megszerettetni az eszmét a néppel.
A ballib identitáspolitika új zászlóvívője a Kutyapárt nevű szélsőliberális képződmény:
Az alap a 2014-es Eleven Szemétdomb akció a Szabadság téren, ahová ballib identitásharcosok kihurcolták felesleges lomjaikat, így tiltakozva egy emlékmű ellen.
A Kutyapárt most a DK-val küzd, ki viszi el a Tiszához nem átállt ballib polgárokat. Ennek része a Bajza utcai szemétdomb akció.
Az Új Egyenlőség egy viszonylag korrekt műsort készített a témáról:
Pogátsában azt szeretem egyébként, hogy szalonbeliként folyton kibeszél a hivatalos narratívából. Itt is ezt csinálja, szépen elmondja, hogy az euró elsősorban politikai kérdés, s nem számít se az ország fejlettsége, se a "korupció" szintje.
Hiszen ha számítana, Bulgária nem léphetne be jövő januártól az eurózónába. Mivel minden adat szerint fejletlenebb még a kelet-európai EU-tagokhoz képest is, a korrupciós indexekben pedig ugyanolyan rosszul teljesít, mint Magyarország. Ráadásul politikailag is instabil: ritkán tölti ki egy kormány a rendes 4-éves ciklusát. De mégis lehet euró.
Miért lehet? Mert Brüsszelben azt mondták, s pont.
Egyébként az euró negatív hatása már most érződik. Mivel a változás pánikhangulatot eredményez, így minden kereskedő igyekszik már most árat emelni. Januártól meg jöhet a következő negatív hatás: hirtelen sok pénz lesz az ország bankrendszerében, ami nyilván el lesz költve (a fő ok: az eurózónában sokkal alacsonyabb a kereskedelmi bankok kötelező tartaléka, mint ami most van Bulgáriában).
Eleve ott a negatív példa nyugatról, hogy hatalmas költségvetési hiánnyal is lehet kormányozni. Minden bolgár kormány most ezt fogja lemásolni, hiszen most a költségvetési hiány Bulgáriában a harmadik legalacsonyabb az EU-ban, azaz van mit behozni, lehet költekezni.
A független, nem elfogult szakértők szerint Bulgáriában a következő várható: 2-3 év emelkedés a sok plusz pénz miatt, majd csődközeli állapot, rosszabb esetben akár görög típusú válság.
Amikor a nagy internetes cégek a balos, woke vonalat vitték, nem volt tiltakozás az ellen, hogy politikailag elfogultak a cégek, s önkényesen hoznak döntéseket. Akkor erre az volt mondva, hogy "ez a szabad piac döntése", s "ha nem tetszik, ne tessék ott szerepelni, hanem tessék saját céget alapítani".
Trump óta a helyzet változott. Ezt még személyesen is észre vettem. Amióta Zuckerberg és Trump haverok, egyetlen kommentem se lett törölve, semmilyen tiltást nem kaptam, míg korábban ez havonta 2-3 alkalommal előfordult, pedig ma nem írok mást, mint korábban.
A nagy tech cégek nem álltak át, csak egyszerűen visszavettek korábbi abszurd részrehajlásukból. Pl. abbahagyták több antiliberális YT-csatorna cenzúrázását, nekem ez a legnagyobb eredmény, mert eddig nagyon nehézkes volt, hogy az adott szerző a YT-ra csak egy "biztonságos" változatot tesz fel, a teljest pedig máshová tölti fel, nekem ez nagy időveszteség.
Ezzel "szabad piacból" immár "hadurak" lettek, hogy ma semlegesek ideológiailag. Vicces. Pedig tulajdonképpen ez a normális. A mobiltelefon cég se tiltja le az előfizetőket azon az alapon, hogy szerinte csúnyán beszélnek.
A francia adósság hamarosan eléri, majd meghaladja a görög mértékét a nagy görög válság idején.
A nagy görög válság idején a görög adósság mértéke 300 milliárd euró volt, ez akkor a teljes görög GDP 93 %-a volt.
Most a francia adósság mértéke 3,4 billió euró, a francia teljes GDP pedig 4,2 billió. Ez 81 %.
De más számítások szerint az adósság már 114 %. Ha nem vásárlóerőn, hanem nominálisan számolunk, s talán helyesebb ezt nominálisan nézni.
Bulgáriában ezzel viccelődnek mostanában: pont belép az ország az eurózónába, s az össze is omlik. Ugyanis míg Görögországot meg lehetett menteni annak idején, a 11-szer nagyobb francia adósság már biztosan kezelhetetlen lesz.
Rendkívül érdekesek a közvéleménykutatásokra adott ballib kommentek.
Hiába minden adat, hogy a Tisza vezet a Fidesz előtt a legrosszabb esetben is 6 ponttal, nagy az elégedetlenség.
Hiszen az adatok azt mutatják, nem lesz "rendszerváltás", azaz csak egyszerű Tisza-többség lesz. (Szerintem egyébként egyszerű Fidesz-többség lesz, a felmérések nem nézik ugyanis az egyéni választókerületeket, de ez most mindegy, nem ez a témám.)
Alapvetően 3 típusú ballib-tiszás reakció van:
a nép menthetetlenül hülye, a kitántorgás az egyetlen út,
akkor van esély, ha a Tisza-kormány betiltja a Fideszt, s elveszi a szavazati jogot a "hülyéktől", majd új választást tartanak,
a Fidesz fog nyerni kétharmaddal, mert megint megveszik a szavazásra alkalmatlan figurákból álló ostoba magyar népet.
A legkeményebb hely komment szemszögből egyébként az r/hungary, szinte paródia az egész.
- a lényeg: mikor antikapitalista a modern baloldal?
Mert az nem kérdés, hogy eredetében a baloldal antikapitalista.
Persze mindig sajátos módon. Már a hivatalos szovjet vonal is aláhúzta, hogy a liberalizmus, a polgári eszme jó dolog! A hagyományos marxista történelemszemlélet is ezt mondta: a történelem osztályharcok sorozata. Azaz a feudalizmus bevezetése is forradalmi tett volt az azt megelőző rabszolgatartó társadalomhoz képest, s ugyanígy a polgári átalakulás is pozitív forradalmi tett a korábbi feudalizmushoz képest.
Persze ez a szemlélet abszurd: a világ nagy részen sose volt rabszolgatartó társadalom, s feudalizmus pedig szinte csak Nyugat-Európában, ahogy őskori kommunizmus se létezett, dehát a tények sose zavarták a nagy marxista gondolkodókat.
Szóval a szovjet kommunista narratíva az volt - s ez történetesen igaz is -, hogy a kommunista átalakulás nem a polgári rend ellen van, hanem annak folytatása, befejezése, lásd a polgári rend megadta a jogegyenlőséget az embereknek, de nem adott vagyoni egyenlőséget, s ez utóbbit a kommunista rend fogja megadni.
Persze a valódi események érdekesen alakultak. A marxista baloldal vesztett minden téren. Nyugaton lassan liberálissá lett, ennek egyik mellékága a woke és antifa mozgalom is, melyek már egyáltalán nem akarnak kommunizmust, hanem marginális kisebbségek képviseletéért küzdenek a polgári demokrácián belül. Keleten pedig - ez leginkább Kína - a kommunista átalakulás el lett napolva a késő jövőbe, most a kapitalizmust építik állami kontroll mellett.
Mikor fordul elő, hogy egy magát baloldalinak mondó - a valóságban teljesen liberális - párt hirtelen a kapitalizmus ellen kezd beszélni? Tapasztalatom: amikor a párt immár minden befolyását elvesztette az adott társadalomra.
Ez itt is látható: az immár 1 %-ért küzdő MSZP hirtelen milyen bátran antikapitalista lett!
- a lényeg: bojkott a szaúdiak ellen, mert nem viselkednek a brit szokások szerint.
Sokat hallottam Európán kívüliektől ezt: a nyugat kitalál dolgokat, bevezeti őket, majd mindenkit meg akar büntetni, aki még nem tesz ugyanígy. Tulajdonképpen a XIX. századi gyarmatosító politika folytatása, csak most már az "emberi jogokra" hivatkozva.
Egy cikk kapcsán a Népszavában, a cikk idézi Eszterházyt: "[...] éles társadalmi-politikai változások idején (mint például az 1989–90-es magyar rendszerváltáskor) látványosan megugrik az átalakuló, az „átvedlő” polgárok száma. Ilyenkor az ember hirtelen, egy csapásra 180 fokos fordulatot vesz nézeteiben, világlátásában, egész magatartásában. Ahogyan Esterházy Péter írta, túl nagy (volt) a tolongás a Damaszkuszba vezető úton. A tömeges megtérés látványa gyanúsnak tűnik sokak számára.".
Na most, Eszterházyt nem tartom nagyra. Íróként egy nulla, írásai az olvashatatlanság határán vannak, egyetlen művét olvastam végig, nagy időpazarlás volt, mivel a mű nem szól semmiről, szó szerint semmi értelme. Pedig én szeretem az abszurd stílust, de Eszterházy nem abszurd, hanem csak szimplán szar. De ez nem számít, a fő bajom nem az vele, hogy rossz író volt - ez sokakkal megesik -, hanem megmondóemberi tevékenysége, melynek lényege a mindenkit lenézés és a pökhendiség.
Ez a damaszkuszi utas szöveg is valami ilyesmi, s persze maga a megállapítás mélyen hazug. Miért?
1989-1990-ben valójában nem volt semmilyen tömeges megtérés, átfordulás. Se pálfordulás, se köpönyegforgatás nem zajlott. Annyi történt, hogy egy diktatúra lassan kimúlt, s vele együtt követelményrendszere is. Ami azt okozta, hogy aki addig kényszerűen betartotta a követelményeket, az hirtelen felszabadult azok alól, s immár szabadabb lett. Semmi más.
Márpedig a követelményeket be kellett tartani még 1988-ban is, hiába magyarázzák utólag, hogy a Kádár-rendszer mennyire szabados volt. Igen, szabadabb volt pl. a bolgár rendszerhez képest, de egyáltalán nem volt szabad. S az ember amennyivel kevésbé volt a rendszerben marginális, annál több követelmény vonatkozott rá.
Amikor hirtelen kiderült 1989-ben, hogy a rendszer tényleg felszámolja saját magát - moszkvai ukáz alapján -, az emberek többsége annyit érzett, hogy akkor immár nem kell a szabályokat tartani. Ennyi az egész. S semmilyen damaszkuszi út.
Az ugyanis nem pálfordulás, sem köpönyegforgatás, hogy valaki már nem teljesíti az időközben megszűnt szabályokat. Nem az egyén változott meg, hanem a követelmények feléje.
Lásd párttagság. A csúcson 850 ezer párttag volt. Ebből 780 ezer nem csatlakozott se a Munkáspárthoz, se az MSZP-hez 1989-ben, azaz egyik utódpárthoz se. Miért? Mert eleve csak kényszer miatt voltak párttagok korábban.
Ezt is népszerű manapság tagadni, leginkább ballib oldalon, pedig tény: egy sor területen és sok beosztásban igenis kötelező volt a párttagság.
