A XX. sz. végén bekövetkezett a marxizmus bukása, mely eltakart egy másik bukást, a nyugat bukását.

Nem térnék ki a marxizmus alapvető tévedéseire, hiszen ezek közismertek. Tulajdonképpen – egy kis túlzással – azt lehet mondani, Marx mindenben tévedett. A két fő tévedését azért megemlíteném: ez a demokrácia tagadása és a piac tagadása. A demokrácia hiányosságaiból Marx eljutott a diktatúra igenléséig, míg a piac tagadásából a tervgazdálkodásig. Mindkettő fatális tévedés volt. A diktatúra már csak azért sem hatékony, mert a diktatúra vezetőit is megfosztja az alattvalók valódi véleményének megismerésétől. A tervgazdálkodás pedig sokkal nagyobb problémákat okoz, mint amekkora problémákat megold.

A fejlett nyugat nagy részen közben a szociáldemokrata ihletésű jóléti állam terjedt el. Ennek alapja az, hogy a társadalmi problémákat kiviszi a fejlett világ az alárendelt státuszú fejletlen világba, ezzel magas életszínvonalat teremtve otthon. Ez a modell akkor működik, ha van fejletlen világ alárendelt helyzetben és megvan a fejlett világ szükséges belső akarata.

Ez a rendszer megszülte először saját belső ellentmondását: a jóléti társadalom kinevelte a lumpent, aki az állam – magyarul: az aktív lakosság – nyakán élősködik, követelőzik. A rendszer fenntartása céljából egyre nagyobb terhek nehezedtek a tőkére: eljött a a tőke megnyomorítása és gazdaságtalan helyzetbe hajszolása. 

A tőke kiutat keresett és talált: a globalizmus formájában. Ez lényegében azt jelentette, hogy a fejlett világban a tőke egyre inkább megtagadta a játékban való részvétekt, a jóléti állam finanszírozását, heyette kimenekült más térségekbe, Eközben a fejlődő világ önállóvá lett, egyre jobban elszakadt a fejlett világ hatalmától, önérdekű és független politikába kezdett, melynek egyik eleme éppen a nyugati tőke becsábítása lett.

Azaz a fejlődő világ érdeke egybeesett egyre inkább a nyugati nagytőke érdekével. Sajátos esemény, napjainkban ezt éljük meg: a gyarmatosítás visszájára kezd fordulni. A nyugat már nem képes kielégítő módon markában tartani a fejlődő világot, ezért egyre hisztérikusabb akciókra szánja el magát, lásd pl. az Irak és Líbia elleni katonai agressziót, Ezek az akciók azonban képtelenek a folyamatot megállítani. Kiakult pár olyan, a nyugattól független regionális hatalom, mely ellen a nyugat nem rendelkezik eszközökkel azok féken tartására. Elsősorban ez Kína, másodsorban Brazília, Oroszország, Irán.

A nyugati nagytőke először a történelem során nem támogatja a nyugati államokat, mert érdekeik nem esnek egybe!

A nyugati társadalmak válasza egy újfasiszta mozgalom, az antiglobalizmus, melynek célja a gyarmati idők visszahozatala, azaz a nyugati jóléti modell további finanszírozása a fejlődő világ terhére.