Mi a jobb: az elvhűség vagy az ellenkezője?

A 80-as évek elején Roland édesanyja a magyar követségen dolgozott, alacsonyrangú állásban. Csak ketten voltak, nem volt se testvér, se apa (az apa meghalt).

Roland nem volt baráti kapcsolatban a többi magyarral. A helyi KISZ-vezetővel meg kifejezetten utálták egymást: míg a KISZ-titkár komolyan hitt a kommunista eszmében, addig Roland egy újprotestáns felekezet híve volt és csak kényszerből volt KISZ-tag, anyja miatt. 

Szóval bosszúból a követségi KISZ-szervezet nem a szokásos, semmitmondó jellemzést készítette Rolandról, hanem megírta az igazat, ahogy elvileg el kellett volna járni minden jellemzés esetében. Ennek akkor jelentősége volt az egyetemi felvételihez. 

A KISZ-szervezet a szabályt tartotta be: írt egy igazi jellemzést. Most mellékes kérdés, hogy mellőzte az elvhűséget a haverok jellemzésénél. Az igaz jellemzésbe persze belekerült minden negatívum is.

Roland anyja panaszt tett a jellemzés miatt a pártitkárnál. A párttitkár tipikus későkádári technokrata volt, azaz egy szót sem hitt a hivatalos ideológiából (később az illető miniszterhelyettes lett a Horn-kormány alatt). Amint meglátta a jellemzést, égtelen dühre gerjedt, s hívatta a KISZ-titkárt. Amikor a KISZ-titkár megtagadta, hogy megváltoztassa a jellemzést, azaz írjon helyette egy szokásos, szemmitmondó sablonszöveget, a párttitkár megjegyezte, hogy 24 órát ad az új jelentés megírására, ellenkező esetben hamis vádakkal befeketíti a KISZ-est.

Másnapra meglett az új jellemzés a semmitmondó, sablon tartalommal.