Jelképes és önkéntes száműzetésem véget ért. Több, mint 8 éven keresztül nem léptem át egyetlen országhatáron sem.

Ez nálam rekord, eddigi rekordom 6 év volt, még gyerekkoromban.

Mivel két hazám van, természetesen egyik hazámból a másikba való utazással fejeztem be száműzetésemet.

Azaz Bulgáriából elutaztam Magyarországra. Aztán persze visszajöttem. Odafelé Szerbián keresztül mentem, visszafelé Románián keresztül. Ezen az útvonalon utoljára 10 éve jártam, így most össze tudom hasonlítani a változásokat:

• a szerb-bolgár határ mentén a szerb falvak 10 éve még fejlettebbek voltak, ma a bolgár és szerb falvak egy szinten vannak,
• a külsőleg mindigis nyugatos Szerbia – mint mindig – most is saját móädon nyugatos: az országot sem háborúval, sem békével nem tudta letörni a nyugat,
• döbbenetes a fejlődés Romániában, mind az utak minősége, mind a házak állapota hatalmasat javult, ma már a román utak semmiben sem maradnak el a magyar utaktól, míg 10 éve nem ez volt még a helyzet,
• a román-bolgár határ bolgár oldalán lévő falvak elmarodottsága maradt a régi, nem véletlenül Északnyugat-Bulgária az EU legszegényebb régiója: a gyakorlatilag teljesen elcigányosodott községekben gond nélkül, külön díszlet alkalmazását mellőzve lehetne forgatni poszt-apokaliptikus tematikájú filmet.

De most a lényeg, ami inkább fogja érdekelni olvasóimat: Magyarország.

A közvilágítás maradt igencsak alacsony szintű: a nagyobb települések központi részeit leszámítva olyan az esti Magyarország, mintha még nem találták volna fel az elektromos áramot.

Budapest igencsak pozitívan változott az elmúlt 10 évben: a város színesebb és zöldebb lett, csökkent a romos részek aránya, s a legnagyobb siker talán a tömegközlekedés, mely korábban is nagyon jó lett, most viszont kiváló. Ennek persze van negatív oldala is: magasak a jegyárak, s mindenhol ellenőrök nyüzsögnek.

A magyar emberek viszont szegények, pont ugyanúgy, ahogy ez volt 10 éve. Növekedtek a bérek, de az élelmiszerárak is. Érezhető a városközpont felett működő hatalmas zöldes-sárga-szürke színű nyugati szivattyú, mely nyugatra szívja a dolgos magyar emberek jövedelmét.

Budapest felett is köröznek a NATO rombolói, melyek láthatatlan gázokat kibocsátva magukból próbálják agymosni az embereket. Az emberek viszont, nagyon nagy arányban, határozottan elvetik az idegen, nyugati téveszméket.

Hagyományosan Szófia és Budapest között az volt a különbség, hogy a bolgár nők divatosabban öltözködtek. Mára ez már nem így van, sőt ma már az mondható: a magyar nők nagyobb arányban vannak jól öltözve, mint a bolgár nők.

Az összkép Magyarországról pozitív: az emberek nyugodtak, az ország fejlődik, épül, szépül, a vicsorgók nagy bánatára, bár sajnos ennek gyümölcseit nem a magyar kisember szüreteli le, hanem a nyugati liberális oligarchák.