A 70-es évek elején egy Angela Davis nevű amerikai kommunista aktivista volt a szovjet tábor egyik kedvenc hőse. Pár hónapos börtönben levése úgy lett beállítva, mitha legalábbis halálra ítélték volna.

Akkoriban nyugaton is kötelező volt progresszív körökben éljenezni őt. Aki élt és mozgott, éljenezte őt, ha nem akart fasisztának minősülni.

Davis egyébként a kommunizmus bukása után rájött, már nem kifizetődő komcsinak lenni, így homoszexuális lett, küzdött az elnyomott néger homokosokért (Amerikában a néger lakosság jóval homofóbabb a fehéreknél), majd a változatosság kedvéért beállt a kritikátlan palesztínpárti táborba is.

Egyébként Davis ma is él, 80 éves. Ami nem jó, mert így kicsi a hírértéke: miféle progresszív hős az, aki nem hal meg a harcmezőn?

Napjaink új hősével, az oroszellenes Nahalnijjal nagyobb a szerencséje a progresszív emberiségnek: meghalt. Most tehát az új divat: ukrán zászlót lobogtatni - időnként palesztínnel együtt -, fontos embernek hallucinálni Nahalnijt, s kart lendítve slavaukrainozni.

Nagyon meglepődtem, hogy a múlt pénteki ballib szörnyceleb tüntin nem skandálták Nahalnij nevét. Még egy bizonyíték, hogy Zorbán kilóra megvette a szervezőket!