"Fideszes" cikk a Mércében: kényszersorozásnak nevezik az újabb ukrajnai mobilizációt. Szentségtörés ez a ballib oldalon.

A ballib szabály szerint ugyanis csakis ujjongani szabad mindenért ami ukrán.

Orbán azzal szerezte a legnagyobb szörnyülködést 2022-es választási győzelmi beszédével, hogy benne gúnyos szövegkörnyezetben említette a kijevi teljhatalmú NATO-főkormányzó Zeli nevét. Napokig ment akkor az átkozódás az általam legtöbbet hallgatott magyar rádióban, a Klub Rádióban.

A propaganda által sugallt képpel ellentétben egyébként az ukránok nagy többsége nem fanatikus elmebeteg, akinek legnagyobb vágya életét adni Amerikáért.

Jelenleg is van több ukrán kollégám, de munkahelyen kívül is ismerek ilyeneket. Lehet, hogy ez csak véletlen, de egyikük se elmebeteg. Nem azt mondom, hogy a többség oroszpárti, mert ez nem igaz, ez kb. egyharmad arány, a többség a "hiba volt az egész, az oroszok és mi is hibáztunk, meg kell állapodni" nézeten van.

A mostani ukrán intézkedés, hogy katonaköteles férfiaknak nem intéz ezentúl az ukrán követség/konzulátus ügyet valójában kontraproduktív. Ismerős mondta, eddig nem tervezte, hogy orosz állampolgár lesz, de most rá lesz kényszerítve, hiszen érvényes papírok nélkül marad hamarosan, az orosz követség viszont mindenkit vár, 2-3 hónap az ügyintézés az állampolgárság megkapásához.

Már hallottam ukrántól a régi latin-amerikai Kennedy-viccet. Kennedy híres mondása 1961-ből: "Ask not what your country can do for you, ask what you can do for your country!" - ennek a latin-amerikai paródiája, hogy "Ask not what your country can do for you, ask what your country can do for America!". Ez mutatja a hangulatot.