Lehet, hogy én is haladó elme leszek.

Megalkotom mondjuk az AKVIZMUS eszméjét.

Lényege, hogy elemzem, hogy milyen sivár a szárazföldi élet, hiszen változik a hőmérséklet, fúj a szél, esik, havazik, egyfolytában dolgozni kell, hogy ne fázzunk télen, legyen árnyékunk nyáron, legyen mit enni és inni, ezért mindezzel fel kell hagyni, tehát hagyjuk abba a szárazon élést és mindannyian vonuljunk a víz alá kopoltyút növesztve, mert ott jó állandó a hőmérséklet, van hely mindenkinek, s nem kell termelni, mert van elegendő plankton.

Ez egy nagyon szép eszme, szintén sírok szépségétől.

Arra most nincs időm, hogy elmondjam hogyan kell kopoltyút növeszteni, de majd csak lesz valahogy,  a lényeg, hogy egyesüljünk, döntsük meg a szárazföldi sivár életet, s induljunk el a tengerpart felé.

Aztán mikor meghaltam, jönnek mások, akik végre a gyakorlatban is kipróbálják a nagyszerű eszmémet.

Először forradalmi erőszakkal próbálkoznak: megfullad mindenki, akit a víz alá nyomnak. Majd kipróbálják önkéntes alapon is - de egyetlen önkéntes sem bírja három percnél tovább a víz alatt. Szerencsére megjön egy felszabadító gondolat: el kell ismerni, hogy ez nem megy azonnal, a kopoltyúnövesztés nehéz ügy, de harcolni kell érte! Így mindenki a vízpartra megy, időnként bedugja a fejét a víz alá, de időben ki is húzza, hogy meg ne fulladjon. De a parton nincs se állandó hőmérséklet, se plankton, így egy idő után meg is bukik az egész elméletrendszer a gyakorlatban.

Ekkor alakulnak ki az igazi viták. Abban minden haladó elme egyetért, hogy az akvizmus egy nagyon szép és nemes elmélet, viszont viták alakulnak ki a megvalósításról. Egyesek szerint először tavakban kellett volna próbálni, semmiképp tengerekben. Mások szerint az volt a baj, hogy ősszel kezdték megvalósítani, pedig tavasszal kellett volna. Van egy reformista frakció is, mely szerint - bár nagyon szépek a gondolataim - elméletem nem teljesen jó, ezért kénytelen-kelletlen folytatni kell a szárazon élést, de közben nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a végső cél a kopoltyúnövesztés.

A többség szerint viszont éljünk a szárazföldön, mert ez így van jól. Természetesen minden haladó elme csak gúnyos kacajjal tud gondolni ilyen retrográd véleményekre.