40 éves koromban jöttem rá (ez 5 éve volt) mi is a zene és a hallgatása. Addig csak amolyan passzív hallgatója voltam a "háttérzörejnek".

Viszont azóta képtelen vagyok komolyan hallgatni bármit ami nem klasszikus zene. Rájöttem: hozzá képest minden halovány.

Például annak idején - úgy 30 éve - élveztem az ELO nevű együttest. A minap letöltöttem az összes számukat, rátettem a zenehallgató berendezésemre, majd rájöttem: ez nem az igazi. Töröltem is 2 nap múlva.

Az egyetlen amivel kivételt tudok tenni a modern zenéből az az elektronikus zene, az áll legközelebb a klasszikushoz. Mást képtelen vagyok hallgatni, egyszerűen nem érdekel, mert - ha jó is - egyszerűen nem az igazi.

Furcsának hathat ez a véleményem, de a klasszikus zenében is úgy vélem, a csúcs a XVII. sz. közepe és a XVIII. sz. közepe közötti 100 évben volt.

A legjobb öt zeneszerző számomra fontossági sorrendben:

• Georg Philipp Telemann (1681–1767),
• Johann Sebastian Bach (1685–1750),
• Antonio Vivaldi (1678–1741),
• George Frideric Handel (Georg Friedrich Händel) (1685–1759),
• és az ötödik helyen hangulatomtól függően mindig más és más van, jellemzően Arcangelo Corelli (1653–1713) vagy Dietrich Buxtehude (1638-1707).