A vakond és a mókus jóbarátok.
Éjszaka segítik egymást a kertben.
Amikor úgy éjfél után érezhető már a távoliság rezgése, s a hold sem világít, akkor ott, ahol az embercsinálta világítás sem fénylik, kitapintható az együttműködés lánca.
Ha ilyenkor óvatosan kilesel egy távcsővel, talán te is megérezheted, hogy valami zajlik. Nem leszel képes megérteni, hogy pontosan mi, de tudni fogod, hogy valami zajlik és, hogy te, mint ember, nem leszel képes sosem átérezni.
Ne legyél emiatt irigy. S ne akarj közelebb kerülni a természethez, ne légy technikaellenes sötétzöld luddita se. Vedd tudomásul: ahogy a vakond és a mókus, úgy az ember is végzi azt, amire a legalkalmasabb.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.