Ma reggel találkoztam Robin Williamsszel a villamoson.

Leültem, s azonnal észrevettem a szemben lévő ülésen. Farmer volt rajta, fekete övvel, arra ráakasztva egy kulcs, lábán fekete cipő, felül kockás piros ing. A füleiben fülhallgató volt, éppen zenét hallgatott a telefonján. A kezében egy fekete tornazsákot szorongatott, valószínűleg sportcipő és rövidnadrág, póló lehetett benne, gondolom futni készült valahol az egyik parkban, de az is lehet, hogy egy edzőterembe indult.

Egyszer csak összetalálkozott pillantásunk. Williams tekintete zavart lett, rögtön rájött, hogy felismertem. De én félig elmosolyodtam, éreztetve, hogy nyugodt lehet, nem fogom leleplezni.

Így az életben kifejezetten szimpatikusnak tűnt. Bevallom, sosem tetszett színészként, mindig éreztem benne egyfajta izzadtságszagú mesterkéltséget, cirkuszi hamisságot, s nem is tetszett sosem a színészi teljesítménye sem, talán egyedül a One Hour Photo című filmbeni szereplése tetszett, ott láttam csak valódi színészi teljesítményt.

De mindez nem számít már. Megunta a terhes hollywoodi műanyag hazug életet, megrendezte saját halálát, miközbe inkognitóban Kelet-Európába költözött.

Hosszú életet és egészséget kívánok neki.