A napokban több tudatlan cikket is láttam a bevándorlás kérdését illetően. Ezért írom ezt a cikket.

Kezdjük egy magvas mondással:
„Az egynyelvű és egyszokású ország erős és fejlődőképes.” (maxval bircaman)

A világtörténelem során minden ország lakossága homogenizációjára törekedett. Nem véletlenül: az erős kisebbség jellemzően nemzetibiztonságoi kockázatot jelent. Ugyanis ha a lakosság egy jelentős része nem érzi magáénak az országot, ahol lakik, előbb-utóbb súlyos problémák léphetnek fel.

Az 1789-es francia forradalom egyik fontos lépése volt az addig létező identitások megsemmisítése, azok regionális identitássá lefokozása. Ez gyakorlatilag az egész országban sikeresen be is fejeződött, csak a baszkok és a bretonok egy részénél maradt meg az önálló, nem-francia identitás. Franciaországban mind a mai napig tilos az államilag finanszírozott közoktatás a franciától eltérő nyelven!

Mi a helyzet tehát a bevándorlással? A kérdésre általános érvényű választ nem lehet adni, mert ez alapvetően mennyiségi és minőségi kérdés. A korlátozott mennyiségű bevándorlás hasznos, mivel új erőket hoz az országba. A minőségi bevándorlók beáramlása is hasznos, hiszen tudást hoznak. Ellenben a túlzott bevándorlás, különösen az alacsony minőségű embertömegek beáramlása súlyosan káros.

Miért okoznak a muszlim bevándorlók különösen nagy problémát?

Az iszlám és a kereszténység között van egy fontos különbség.

A kereszténység “csak” egy vallás. Míg az iszlám amellett, hogy vallás, egyben államelmélet és kultúra is.

Keresztény kultúra pl. nincs, a kereszténység kultúrák feletti, globalista. S nincs keresztény állam sem, a kereszténység individualista, azaz nem tart egyetlen államformát sem jónak vagy rossznak, alapvetően azt vallja, hogy minden az egyén dolga, az emberek csak egyenként érhetik el az üdvösséget. Jézus is azt mondta “az országom nem ebben a világban van”. Emiatt egy keresztény bármilyen államban élni tud, a hite csorbítása nélkül. Ha egy teljesen ateista államban van a keresztény, s az egész környezete istentelen dolgokat csinál, a keresztény akkor is képes keresztényi életet élni.

Lehet a szomszéd pedofil, homokos, szadista, stb., ez nem hat ki egy keresztényre, annak üdvösségét illetően.

Az iszlámban nem így van. Egy hívő muszlim számára van ideális állam, ez az iszlám kalifátus. Így érthető, hogy a hívő muszlim effelé törekszik, hiszen ellenkező esetben a hite csorbul.

Szóval az iszlám felöleli az élet minden részét, míg a kereszténység “csak” a lelki életet.

Ezért nincsenek életviteli szabályok a kereszténységben: se étkezési korlátozások nincsenek, se öltözködési szabályok. Amíg vannak, azok erkölcsi szabályok.

A muszlim tehát nem képes teljesértékűen megélni hitét egy nem-muszlim környzetben.

A liberális-ateista Európa most kezdi kiépíteni a fasiszta államot az immár tarthatatlanná vált helyzet kezelésére. Természetesen a válasz rossz. Nem fasizálódni kellene, henem keresztényesülni.