magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média

2015. október 08. 15:15 - maxval bircaman felelős szerkesztő

A karrier és a politika

A témáról teljesen objektívan tudok írni, mivel sosem építettem karriert, sőt ma már ez szándékomban sem áll. Egyszerű szürke aktatologatóként tengetem életemet egy hatalmas multicégnél, s a munka számomra az élet másodrendű kérdése, melyre rá vagyok kényszerülve azon okból, hogy nem rendelkezem elegendő vagyonnal életem biztosítására. Azaz semmilyen szempontból sem vagyok érintett a kérdésben.

Lássuk most mi a különbség karrier és karrier között, egy diktatúrában és egy demokráciában. Életem első 22 évében diktatúrában éltem, így rendelkezem kellő tapasztalattal. Életem ez után következő eddigi 26 évében pedig demokráciában éltem, azaz erről is van elegendő tapasztalatom. Mondhatni: eddigi életem majdnem felerészben az egyik rendszerben, felerészben a másikban telt el.

Egy diktatúrában nincs civil szféra, nincs független gazdaság – vagy, ha a diktatúra enyhébb típusú: ezek csak erősen korlátozottan vannak meg -, így minden a politikától függ. Ennek következtében az átlagember, ha karriert szeretne, kénytelen kibékülni a hatalommal, kénytelen legalábbis nyilatkozati szinten elfogadni az államideológiát. Akkor is, ha egyáltalán nem áll szándékában a karrier politikai vonalon, ugyanis egy diktatúrában minden része valamilyen szinten a politikai vonalnak.

Ezzel szemben egy demokráciában a civil szféra és a gazdaság független tényezők, ezeknek csak egy része áll függésben az éppen hatalmon lévőktől, azaz szabadon építhető karrier a hatalom passzív vagy aktív elutasítása mellett is.

Természetesen tévedés a demokrácia szabadságát teljesnek mondani. Ez ugyanolyan tévedés, mint abszolút rabságként leírni a diktatúrát.

Minden rendszernek, a demokráciának is vannak alapjai, s ezeket az alapokat megsérteni minden esetben életveszélyes, akkor is, ha ez az életveszély nem magát a halált jelenti, hanem mondjuk csak az egzisztenciális ellehetetlenülést. Mondjuk ha valaki pl. kommunista iszlamiszta pedofil holokauszttagadó, nehéz dolga lesz anélkül egy európai demokráciában, hogy ne rejtse el nézeteit, akkor is, ha ezen nézetek egyikét sem tiltja az adott országban jogszabály.

A demokrácia és a diktatúra között a különbség kb. az, mint egy kutya esetében, ha azt láncon tartják, vagy csak a saját ketrecében mozoghat, vagy pedig mozoghat szabadon az egész lakásban és telken. Mindez mind korlát, de persze nagy a különbség a korlátozás foka között.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bircahang.blog.hu/api/trackback/id/tr427950284

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2015.10.08. 16:18:14

Jó a hasonlat, érdemes továbbgondolni. Nekem az jutott eszembe, amikor a tapasztaltabb kutya elhelyezkedik a rendelkezésére bocsátott ketrec/lánchossz befoglaló közepe tájára, és onnan szemléli a világot, míg a fiatalabb, tapasztalatlanabb folyvást a kerítés közvetlen közelében tartózkodik. Bármekkora is a területe, ő mindig a lehetőségei határán tartózkodik elevenen, olykor fájdalmasan érzékelve, a nem teljes szabadság korlátait.
Akár az emberek. Aki tudja, hogy milyen, amikor kicsi a mozgástere, amikor belerúgnak, ha nem megfelelőt ugat a témához, vagy egyáltalán láthatóvá válik, az tudja értékelni, hogy tágasabb a tér, élvezi az új lehetőségek minden négyzetméterét, míg a szabadabb életben felnőtt generáció csak a csillogóbb életben képes elképzelni a létet. Sosem elég semmi, tehát a szabadság sem. A meglévőt értékelni meg kell tanulni, és ahhoz tudni kell küzdeni.
magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média
süti beállítások módosítása