Egy titok elárulásával kezdem.

Platón minden művét szeretem nagyobb vagy kisebb mértékben. Egy kivétel van: egy mű, melyet nem szeretek. Ez az. Ezért ezt a művet erősen rövidítve vázolom fel, csak ott részletesebben írva, ahol a téma fontos. Miért nem szeretem? Leginkább azért, mert ez egy természetfilozófiai alkotás, részletekbe menő biológiai leírásokkal.

Vicces tény: a nyugat sötét középkora (a VI. sz. vége és a X. sz. vége közötti időszak) alatt ez volt ott az egyetlen ismert Platón-mú.

A mű kezdete: az Államban leírt beszélgetés felevenítése. Majd a Kritiaszban leírtak felelevenítése.

A kérdés ezután: miért és hogyan teremtette Isten a mindenséget?

A dolgok két részre oszlanak: ami mindig van és ami származik. Ami mindig van, az az értelem segítségével fogható fel, míg ami származik, az az érzékeléssel összekapcsolódó vélemény által fogható fel. Ez utóbbinak mindenképpen kell, hogy legyen oka. Az okhoz kell egy létrehozó. Ha a létrehozás alapja a mindig létező, akkor a létrehozott valami szép. Ellenkező esetben nem az. A mindenség származék, van létrehozója. Az alapja pedig a mindig létező. A mindenség oka a jó, a szervező Isten jó, így saját maga hasonlatára hozta létre a mindenséget is. A mindenség a legszebb az összes származékos dolog között.

Isten - aki nem keresztény értelemben vett teremtő Isten, hanem inkább szervező isten - először a mindenség lelkét hozta létre, majd benne egy gömböt. Ezzel párhuzamosan lett megteremtve az idő. A mindenség maga is egy élőlény.

A mindenség lelkének létrehozásához Isten 3 elemet használt fel:

• a mindig létező létezésének és a származékok létezésének keveréke,
• a mindig létező azonossága természetének és a származékok azonossága természetének a keveréke,
• a mindig létező különbözősége természetének és a származékok különbözősége természetének a keveréke.

Az anyag annak szervezetlen formájában mindig megvolt, ennek 4 változata: a tűz, a levegő, a föld és a víz. isten a lelket belehelyezi az anyagba. A lélek az anyag vezérlője, meghatározza a dolgok mozgását és egymás közti kapcsolatát. A dolgok alapformája a háromszög. A téridomok is belőle állnak össze, a 4 alapforma: a tetraéder (mely a tűz anyag alapformája), az oktaédert (mely a levegő anyag alapformája), ikozaédert (mely a víz anyag alapformája, s a kocka (mely a föld anyag alapformája). Van egy ötödik áttetsző elem is, az éter, ennek alakja a dodekaéder.

Létrehozta ezután Isten az ideákat, melyek örökkévalók, ők a dolgok mögöttes okai. Létrehozta az égitesteket és az isteneket. A további munkálatokat a szervező Isten átadta ezeknek a teremtett isteneknek. A tudás is a lélektől függ.

Ezt követte a halandó élőlények létrehozása, halandó testtel és halandó lélekrésszel. A halandó istenek végeztek ezt el, az élőlények halhatatlan lélekrészét a szervező Istentől vették át.

Az érzékelés megteremtése: a szem fő szerepe a világrend mozgásának, míg a fül szerepe a világrend harmóniájának a megfigyelése.

A teremtés azonban a fent leírt észbéli folyamat mellett szükségszerűség is. Mindkettő együttesen van jelen. A szükségszerűség mintegy a foglalata mindennek ami származék. Maga szükségszerűség nem változik, de általa változnak a dolgok.

Tehát a dolgok létrejöttének a 3 szintje:

• az, ami alapján létrejönnek, ezek az ideák.
• a foglalat, melyben létrejön, ez nevezhető térnek is,
• maguk a dolgok, a létrehozott mindenség.

Platón ezután részletesen vázolja az egyes dolgok közti kapcsolatokat, valamint, hogy azokat hogyan fogjuk fel. Majd rátér az emberi test részeire. Ebben vannak kifejezetten vicces részek is, pl. a csontvelőben van a lélek halandó része, valamint a nemi szervek olyanok, mint az észnek nem szót fogadó állatok. Továbbá: a tisztességtelen férfiak nőkként születnek újjá. Ennél rosszabbak madarak, majd a földi állatok, míg a vízi állatok vannak legalul.

A végkövetkeztetés: a mindenség egyszerre értelemmel érezhető isten, továbbá érzékszerveinkkel tapasztalható élőlény, mely a képmása az előbbinek.