A Fidesz-Néppárt viadal kapcsán érdemes aláhúzni a konzervatív téma fontosságát.

Először is, én kb. 10 éve nem vagyok konzervatív. Konzervatív korszakom 1999-2008 között volt nagyjából (nyilván se a kezdet, se a vég nem éles szakadás). Amikor konzervatív voltam, Magyarországon nem a Fideszre szavaztam, hanem az MDF-re, mely sokkal hitelesebben, pontosabban képviselte a modern konzervatív eszmét.

Hozzáteszem, a Fidesz "polgár" szövege nem kevésbé taszított annak idején, mint a ballibek "Európa" szövege. Pedig akkor még elvileg egyet kellett volna értenem ezzel.

Érdemes a történelmi alapokra röviden kitérni. A konzetvatívizmus mint eszme eleve nem egy fő eszmeáramlat. A 3 modern fő eszmeáramlat elsősorban a liberalizmus, valamint majd az annak ellenében megszületett két ellenválasz: a szocializmus/kommunizmus (marxizmus) és a liberalizmustól immár elszakadt nacionalizmus (melynek szélsőséges alakja a fajelméleti alapú náci eszme).

A konzervatívizmus ezekhez képes másodlagos jelenség. Már a modern konzervatívizmus alapítójának tekintett Edmund Burke (1729-1797) ír politikus és filozófus munkássága is arról szólt, hogy hogyan kell megvalósítani a liberalizmus céljait, de azt a liberális fősodorral szemben szerves módon, szélsőségek nélkül kell megtenni. Burke fő mondanivalója, hogy az angol polgári forradalom ráépítve a korábbiakra, lassan, nem rombolva tette meg mindazt, amit a száz évvel későbbi francia polgári forradalom hirtelen, mindent eltörölve tűzött ki, s az előbbi a helyes út. Persze valószínűleg tényleg az angol út a kisebbik rossz a franciához képest. viszont a kettő között csak módszertani eltérés van, nem lényegi. Távlatokban nézve pedig valószínűleg a francia megoldás szimplán őszintébb az angolnál. Mert egy egyszerű példát véve: nem jobb a monarchiát egyszerűen megszűntetni, mint azt formailag fenntartva kiüresíteni, valamiféle, a múzeum és a cirkusz közé eső izévé téve?

Szóval a modern konzervatív eszme csak egy reakció a liberalizmusra. Önálló mondanivalójuk a konzervatívoknak nincs, ugyanazt akarják, mint a liberálisok, csak szeretnének közben úgy tenni, mintha picit mást akarnának.

Mára teljesen világos, hogy a középjobb és a középbal között semmi lényegi eltérés, s mindkettő ugyanazt akarja, amit a liberálisok.

A Néppárt tipikus kereszténydemokrata, konzervatív szövetség, azaz ugyanazt akarják, mint a liberálisok. Ennyi az egész.

A Fidesz pedig valahol középúton áll. Egy lábbal még a liberális-konzervatív múltban, eggyel meg már az újjobb populista jövőben. Ennyi az egész. Ami konzervatív a Fideszben, az rossz. Ami pedig populista benne, az jó.

Azon meg jót mulattam, hogy Manfred Weber az ultraliberális Néppárt-vezér képes Budapestre zarándokolni, könyörögve Orbánnak. Magyarország 1956-ban rendelkezett utoljára ilyen nemzetközi politikacsináló szereppel, mint amivel ma. Ez a szerencsétlen, nyomorult Néppárt olyan agyilag másodlagos frissességű elmékkel rendelkezik, hogy nem veszik észre: bármit is tesznek, mennek a történelem szemétdombjára. Kb. mintha 56-ban könyörgött volna Hruscsov Nagy Imrének, röhej!