Az igazi vezér olyan címet adat magának rendszere által, mely igyekszik nem beépülni a hierarchiába.

Aki nem érti ezt, az egyre hosszabb és bonyultabb címeket ad a vezetőknek, abban a hitben. hogy a több szó többet ad. Pedig nem, az igazi nagyság nem több szó, hanem más, kivül van.

A kommunista rendszer elvben sose volt vezérelvű, s amikor a gyakorlatban azzá vált, akkor se akarta ezt nyíltan kimutatni. A kommunista vezérek tisztsége olyan hosszú volt, hogy fél percig tartott a kimondása. A klasszikus példa mondjuk Brezsnyev volt: a Szovjetúnió Legfelsőbb Tanácsak elnökségének elnöke és a Szovjetúnió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. De Castro esete is hasonló: főparancsnok, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács és a Minisztertanács elnöke.

A nácik és a fasiszták jobban értették ezt. Hitler nem halmozott címeket, ő volt a Vezér, s kész.

Isaac Asimov jól értette ezt, az Alapítvány-sorozatban a legnagyobb hatalmú egyén címe Első Polgár.