A keresztény eszme egyik problémás része a semmiből teremtés és a rossz kérdése.

A rossz nem lehet önálló létező, hiszen ez 2 dolgot jelenthetne:

• Isten teremtette a rosszat, ami képtelenség, hiszen Isten a tökéletes jó,
• a rossz Istentől független létező, ami ellenkezik a keresztény tanítással, hiszen szerinte Isten az egyetlen igazi létező végsősoron, s minden más létező csakis általa van.

A megoldás: a rossz részleges jó, hiány a jóban. Azaz abszolút rossz nincs. Tehát az abszolút rossz nem létezik, azaz az abszolút rossz azonos a semmivel.

Viszont Isten a világot a semmiből teremtette. De mi ez a semmi? A lehetséges válaszok:

• az a semmi nem "igazi" semmi, hanem valami őskáosz - keresztény szempontból elfogadhatatlan, mert ez azt jelentenő. van más létező is Istenen kívül, tőle függetlenül,
• Isten a szó szerinti nemlétezőből csinált valamit - de ez képtelenség, hiszen ez azt jelentené, Isten nem a tökéletes létező a teremtés óta, mivel a teremtés után ő csak a létezés egy része immár,
• Isten saját magából alkotta a teremtést - de ha ez így van, az egyrészt panteizmus, ami ellentétes a kereszténységgel, másrész felmerül a kérdés: miért jelent meg a rossz ebben az isteni részben.

A megoldás az szokott lenni, hogy a teremtés egyfajta kiáramlás Istenből, melyet Isten sajától magától elválasztott, így "semmivé" tett.