Van egy olyan tévképzet a keresztény emberről, hogy az folyton szenved, hiszen akarattal nem éli ki vágyait, pedig milyen jó is lenne azokat kiélni, hanem ehelyett folyton kénytelen jól cselekedni mások érdekében, saját magát elnyomva.

Semmi se áll távolabb a valóságtól mint ez.

Az ilyen csak egy kezdő keresztény lehet, egy fejlett keresztény nem ilyen.

Van egy mondás (nem emlékszem a szerzőre):

• a kezdő keresztény olyan, mint egy rabszolga: azért nem tesz rosszat, mert fél gazdája büntetésétől,
• a haladó keresztény olyan, mint egy bérmunkás: azért nem tesz rosszat, mert reméli cserébe munkaadója jutalmát,
• a fejlett keresztény olyan, mint egy szabad ember: azért nem tesz rosszat, mert tudja, nem áll ez érdekében.