Írtam már a "téli háborúról", azaz az 1939-es finn-szovjet háborúról. lásd korábbi cikkemet. De most azt szeretném bemutatni, a hivatalos állami tankönyvek hogyan mutatják be ezt az eseményt.

Ugyanis a mindenkori állami iskolai tankönyvek mutatják be mindig a legjobban mi az éppen "hivatalos" álláspont egy adott országban, akkor is, ha hivatalosan nem is létezik hivatalos álláspont.

Elővettem két orosz tankönyvet: az 1983-ban kiadott Szovjetúnió történelme című, 10. osztálynak szánt tankönyvet és a 2000-ben kiadott, 9. osztálynak szánt Oroszország történelme címűt. Az előbbiből sajnos személyesen is tanulnom kellett annak idején.

Direkt a téli háborút választottam, mert maximálisan megosztó téma, nemigen lehet semlegesen elemezni, mert vagy az egyik oldalon áll az elemző vagy a másikon.

A szovjet korban a téma teljesen háttérbe volt szorítva, nem is volt róla szó, ezt jelzi a tankönyv is. A tankönyvben a téma még csak nem is önálló lecke, hanem a "Szovjet népek testvéri családjának kiszélesítése" című lecke része, ami persze vicces megoldás, de ez a tényhelyzet. A lecke Kelet-Lengyelország, a Baltikum és Moldávia Szovjetúnió általi 1939-es bekebelezéséről szól, amit a Molotov-Ribbentrop megállapodás tett lehetővé (erről a paktumról kicsit részletesebb anyag van a tankönyvben egyébként, a szóban forgó leckét megelőző leckében). A lecke részletesen leírja az eseményeket, természetesen kizárólag a szovjet nézőpontot említve:

• a szovjet csapatok felszabadították a lengyelországi ukrán és belarusz kisebbséget a lengyel burzsoá elnyomás alól,
• majd bevonultak a három balti köztársaságba megelőző céllal, mivel az ottani nácibarát kormányzatok provokálták a Szovjetúniót, s fennállt a veszélye, hogy a Baltikumból náci hadszíntér lesz a szovjet nép ellen, továbbá ez a bevatkozás teljesen legitím is volt, mivel az észt, lett és litván progresszív erők kifejezették kérték a szovjet segítséget,
• majd a németbarát fasiszta Románia is kénytelen volt visszadni az 1918-ben jogtalanul elvett Moldáviát, ahol a moldáv munkásság és parasztság kemény román kizsákmányolás áldozata volt.

Ezután a fejezet annak leírásával folytatódik hogyan zajlott az újonnan szovjetté lett területeken a szocializmus építésének kezdete.

Ebben az leckében van aztán két darab rövid bekezdés a téli háborúról. Ennek lényege:

• a Szovjetúnió északnyugati határán feszültség alakult ki (nem derül ki hogyan és miért, se az, miben rejlett),
• az angol, a francia, s az amerikai kormányzat remélte, hogy Hitler Lengyelország megtámadása után a Szovjetúnió ellen fordult, ezért a reakciós finn kormányt szerették volna rávenni szovjetellenes provokációra (nem magyarázza meg a könyv a logikai kapcsolatot, valószínűleg azért, mert nincs is, de a provokáció mivolta se derül ki),
• szerencsére az angolok, franciák, amerikaiak pokoli tervei sikertelennek bizonyultak (erről se ír semmi konkrétat a tankönyv),
• 1940 márciusában alá lett írva a finn-szovjet békekötés (nem vicc, magáról a háborúl egy szó nincs leírva!).

Magyarul: lapos propagandaszöveg. Mi is a lapos, buta propaganda? Az, ha a tények be sincsenek mutatva, csak az értelmezés van megadva. Ahogy a korabeli orosz vicc mondta:

Honnan értesül a szovjet nép az ország eseményeirről?

A TASSZ cáfolataiból.

Nézzük most a új, posztkommunista orosz tankönyvet! Itt a leckék jóval részletesebbek. A téli háború az "A II. világháború kezdete - német-szovjet kapcsolatok" című leckében szerepel.

Le van írva a korabeli történelmi helyzet abszolút korrekt módon:

• Anglia és Franciaország arra számított, Hitler megbékél, miután megszerezte a német többségű területeket, Ausztriát és a Szudéta-vidéket, de ez a várakozás tévesnek bizonyult,
• Hitler megállapodást javasolt Sztálinnak, ezzel akarta biztosítani a keleti határait, amíg Lengyelországra és nyugatra támad,
• Sztálin előtt csak rossz lehetőségek álltak, ő a Hitlerrel való megállapodást választotta, mert ezzel elodázta az elkerülhetetlen német támadást a Szovjetúnió ellen, valamint ezzel ki tudni tolni a szovjet nyugati határt, ezzel jobban biztosítva az osrzág védelmét,
• Sztálin döntését a mongóliai helyzet is befolyásolta, ahol a japán erők megtámadták a szovjet erőket, így a Hitlerrel kötött paktum felszabította a szovjet erőket nyugaton,
• a paktum több országot a szovjet érdekszférába sorolt,
• a paktum pozitív szerepet játszott, egyrészt Sztálin vissza tudta szerezni az I. vh. után elvesztett orosz területek egy részét, másrészt áthúzta a nyugati várakozásokat, hogy azonnal kirobban a szovjet-német háború,
• a paktum titkos megállapodásait Sztálin azonnal ki is használta, az országhoz csatolta a Baltikumot, Lengyelország kleti részét, Moldáviát.

Ebben a kontextusban jön a téli háború leírása. A tankönyv leírja, Sztálin terjeszkedési tervei egyetlen egy esetben ütköztek akdadályba: ez Finnország. A finn kormány elutasította a barátsági szerződés megkötését, majd a határterületek cseréjének javaslatát is. Végül Finnország mobilizált.

Sztálin ezután, mivel a finn hadsereget könnyű ellenségnek hitte, egy apró, finnek által végrehajtott határsértésre hivatkozva megindította a háborút. Azonban kiderült egyrészt a szovjet haderő felkészületlensége, másrészt a finn védelem hatásossága. 5 hónap harcba és hatalms veszteségekbe került, hogy a szovjet hadsereg képes legyen áthatolni a finn védelmi vonalakon. Ekkor Finnország tárgyalást javasolt. A békeszerződés értelmében a Szovjetúnió jelentős finn területeket kapott meg, további jogot kapott egy katonai támaszpont létesítésére finn területen.

A téli háború tehát - ez a tankönyv következtetése - fordított hatást ért el, hiszen megmutatta Hitlernek, hogy a szovjet hadsereg rendkívül gyenge, s ezzel megerősítette a német terveket a Szovjetúnió elleni támadásra. Viszont a pozitív hatás pedig az lett, hogy Sztálin lefolytatta a fegveres erők átépítését, sok változtatást bevezetve, így végülis megerősítve a hadsereget.

Azt hiszem, a különbség óriási. A mai tankönyv tényeket közöl, majd csak aztán értelmez. Persze van amit elhallgat: miért utasították el a finnek a békét, s mi volt az eredeti sztálini cél Finnország felé, de ez csak résztények elhallgatása. Az adatokból végülis a finn pozíció is érthető.

A kommunista rendszer egyik alapvető hibája a tények tagadása volt, ez 2 bajt is okozott:

• az emberek már azt se hitték el a hivatalos propagandának, ami történetesen igaz volt,
• egy idő után már a vezetés se tudta mi az igaz adat és mi a kitaláció.

Lassan a modern liberalizmus is eljut ida, ahol a szovjet iskolai tankönyv. A tényeket immár nem magyarázzák, nem is átértelmezik, hanem egyenesen tagadják. Ez pedig nekünk jó.